Már jeleztük, hatodik volt az idei.
Óriási munkát végeztek az MLSZ Szakmai és Edzõképzõ Központ munkatársai és maga az Igazgató dr. Mezey György, míg ez a remek kezdeményezés, nagy tiszteletnek örvendõ hagyománnyá vált.
A „nagyok” az elején nem is jöttek. „Úgy sem lesz nélkülünk ebbõl semmi”! - sugallták, önmagukat ámítva.
Azután a távollét okául „a hogy-hogy nem vagyok én felkért elõadó?”- sértettség érzete szolgált.

Feldobódott az edzõi közösség a pár nap alatt. Senki nem a kötelezõt, a mûködési engedély feltételét jelentõt: „csak legyünk túl rajta” valamit látta benne. Elgondolkoztak a hallottakon, látottakon. Volt, aki brazil mintára, már imádkoztatta csapatát a Tatán látottak szerint.
Egy biztos, egyetlen szakember sem maradt közömbös a Szakmai Napok hatására.

Az idei sikeredett eddig a legjobbra.
Az olaszok bemutatói szokatlanok voltak.
Tudásuk lenyûgözõ.

Mennydörgött az égbolt a vezetõk, edzõk párbeszéd kapcsán.
Ez így volt jó.
Mert õszinte volt. Döbbenten meredtünk magunk elé, s talán elõször vallottuk be magunknak: igen, ez így nem megy. Ahogy Magyarországon akarnak futballt csinálni az zsákutca.
Talán az OTP-MOL-Bozsik Akadémia! A tömegbázis, a jövõ!
Mozdult meg valami belül. De, kit érdekel ebben az országban a jövõ?! És pont a futballé?

Kevés a minõségi edzõi munka a felemelkedéshez! És hajthatod a játékost a vakvilágba. Ettõl nem lesz nemzetközi szint. Sajnos azok, akik igazán tehetnének, s azok, akik mindezt elmondhatták volna a világnak, de legalább is kis hazánk futballt szeretõ népének,- nem voltak ott.

Azután jött Mészöly és szólt Matthāuszról is.
Amolyan "mészölyi" stílusban és akkor, amikor a kapitány már nem volt ott. Rögtön súgtak azok, akik úgy érezték súgniuk kell! Nem Mészölynek mondták ott, szemtõl szembe a többiek elõtt, hanem az újságírónak!
Ja, hogy õ nem is edzõ? Mit számít az, ha a modern magyar futball etikai lovagjáról van szó?
Kerekedett is ebbõl perpatvar!

Kit érdekelnek itt már a magyar futball katasztrofális helyzetérõl mondottak? Az olaszok intelmei, meg játékrendszerei?
A hazai felkészítés zsákutcái?

Csak a Mészöly–Matthāusz csata több változatban.
Olvasva, olyan érzése támad az embernek, mintha ott sem lett volna!
Zúg a fej a címlapoktól, a szitkoktól, az igazságtevõk „objektivitásától”, akik persze, amúgy nagyon tisztelik egymást.
A szökõáradatot, majd az utórezgéseket megélve, már csak Sinkovics égbe kiáltása rögzül: mi folyhatott ott Tatán?

Felkérünk minden kollégát, aki jelen volt, e honlap hasábjain írja le õszintén mi is folyt ott Tatán. Hogy egyszer az életben a szerencsétlen olvasó találkozhasson a valósággal is!