2005. Szakmai Napok: a szakma nem számít?

Varga István szövetségi edzõ

Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy egész héten Sinkovics Gábor által elindított Mészöly-Matthäus szócsata olvasható az újságokban.
Ugyanakkor szó sem esik arról a nagyon komoly szakmaiságról, amirõl valójában szólt a 3 nap Tatán, pl. arról, hogy a magyar futballban továbbra is a futással, az ész nélküli rohangálással próbálnak megoldani szakmai problémákat, ugyanakkor az egyik elõadásban adatokkal alátámasztva láthatták az edzõk, hogy a nemzetközi mérkõzéseken csökken a futómennyiség, viszont nõ a játéktudás jelentõsége. A leszûkített térben nem a megtett kilométerek számítanak, hanem az, hogy meg tudod-e oldani a játékhelyzeteket, vagy nem.
Tehát tudsz futballozni, vagy sem!

Ottavio Bianchi a neves olasz szakember, - aki sok elsõ osztályú olasz klubnál sikeresen dolgozott vezetõedzõként, és nagy tapasztalattal rendelkezik - ezt tökéletesen alátámasztotta az elõadásában. Kihangsúlyozta, hogy a labdarúgásban a játéktudás a legdöntõbb tényezõ.
Az olasz szakemberek beszéltek arról is, hogy - a magyarországi híresztelésekkel ellentétben - az olasz edzõképzés nem egyetemen, vagy fõiskolán történt, az olasz szövetség egy pillanatra sem adta ki a kezébõl. Mindig is a szövetség irányította az edzõképzést. Vagy miért nem jelenik meg Sinkovics úr írásaiban legalább egy fél mondat erejéig, hogy az itt lévõ olasz szakemberek milyen magasra értékelték a magyar edzõk szakmai tudását, a nekik feltett kérdések és szakmai viták alapján.


 

Felettébb tiszteletlennek tartom, azzal a közel 100 magyar edzõvel szemben, hogy - akik valójában szakmai újdonságokra vágytak és kaptak is - az általuk eltöltött 3 napot most „feketén” tüntetik fel a sajtóorgánumok.

Ez a 3 nap a futball szakmáról szólt és nem a személyi ellentétekrõl és torzsalkodásról!




Lap elejére