„Nem az számít, hogy nyerünk vagy éppen vesztünk, még az se fontos, hogy jók vagyunk! Egyedül az számít, hogy játszunk-e?” Sport és család? Futball és gyermek? Nehéz kérdés! A jó szülő-gyermek viszony az alapja a gyermek jövőbeli életének. Mondhatjuk olyan fontos ez, mint egy épületnek a szilárd és erős alap. Egy ilyen erős alapra építhető fel egy esetleges sportolói karrier alakulása. Ezt a folyamatot ideális esetben a szülő támogathatja, de nem forszírozhatja a saját vágyai által hajtva. A játékos, az edző és a szülő hármas szoros és őszinte együttműködése szükséges ahhoz, hogy valóban kiemelkedő eredmény szülessen, vagy a "másik" oldalról nézve a gyermek személyiség fejlődése értékes lehessen.

Akik az utánpótlás sport és ezen belül a gyermekfutball - 6-12 éves kor között - „környékén élnek” szomorúan tapasztalhatják, hogy a gyermekek jelentős része a testnevelési órákat nem szereti ezért mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne vegyenek rajta részt, holott a gyerekeknek életelemük a mozgás. Ennek több oka van, elsősorban az, hogy a merev, sematikus, testnevelésórák semmilyen örömet nem adnak a gyerekek számottevő részének. Emiatt van aztán az is, hogy például az ország legnépszerűbb csapatának a „toborzójára” alig ötven gyermek jelentkezett.

A manager világban számtalanszor hangoztatják, hogy "A CÉG"  sikere az alkalmazottak közösségén, vagyis a csapat tagjainak együttműködésén alapul. Ugyanez természetesen a futballmérkőzésre is vonatkozik. A csapatjáték felépítése, a játékosok közösségi "munkájának", játékának összecsiszolása az edző, és a szakmai munkáért felelős vezető edző - a szigetországban használatos szóval a Manager - feladata, felelőssége.

A jó edzés ismérveiről már több anyagot adtunk közre. Elsősorban az utánpótlásban dolgozók számára adtunk ötleteket, tippeket.  Ezeket a gondolatokat nem receptként kell átvenni, hanem olvasni, értékelni és beleépíteni a napi munkánkba. Nem szabad elfelejteni, hogy a futball nem tudomány, hanem gyakorlat. Vannak tanulható ismeretek (a különböző kötelező edzői tanfolyamok és az egyéni képzés lehetősége révén) és vannak tapasztalati ismeretek, amelyek a gyakorlatban szerezhetőek meg. Ez utóbbi két területen jelentkezik.

Megkérdezték a közelmúlt vitathatatlanul legnagyobb játékosát Zinedine Zidane-t: pályafutása során melyik edzőjére emlékszik a legjobban, mint meghatározó személyiségre? Megdöbbentő volt a válasza: a legelső edzőjét említette, aki 7-8 éves korában nevelte, oktatta. Milyen is legyen ez az első edző? Mielőtt erre rátérnénk ki kell emelni a klubvezető felelősségét. Ugyanis ő szerződteti az edzőt a gyerekekhez. Nemcsak az első csapat edzőjének a kiválasztására kell nagy energiát fektetni. Amíg a profiknál az eredményesség a legfontosabb szempont, addig a kisgyermekekkel foglalkozóknál a pályafutás megalapozása legalább akkora felelősséggel bír.

„Senki sem születik vezetőnek, hanem azzá válik.”
Az előző részben a jó edző ismérvei közül említettük a kommunikatív képességet, a lelkesedést (az állandó pozitív hozzáállással együtt), a munka és a teljesítmény ellenőrzés kihangsúlyozásának a képességét, a nyugalom jelentőségét és a csapatépítési képesség fontosságát. Mielőtt további „szükséges” képességeket említenénk, tegyünk egy kis kitérőt a jó vezető kiválasztássának területén.

A futball nem tudomány, hanem gyakorlat
A legnagyobb veszélyt az áltudományok rohama jelenti a sportág számára. Az állandóan homlokukat ráncoló, látványosan jegyzetelő edző a médiának, a vezetőknek játszik. Hát még azok, akik az újságok hasábjain papolnak, „mélyinterjúkat” adnak, gondosan borzolva, zselésen úgy, hogy még egy valamire való csapat kispadján nem ültek végig egy szezont.

A baj az, hogy ezek az önmagukat népszerűsítők egyre nagyobb számban lepik el a sportágat, „nyomják” az extenzív és intenzív intervall témáját, na meg a ppt tréning módszerét és minden marhaságot, amire a sportágnak nincs szüksége. Ami kellene: emberi megértés és empátia a gyerekekkel való foglakozáskor, lényeglátó szakértelem felnőtteknél – ez hiánycikk többségüknél.

Nagy egyéniségek gondolatai
Meg kell ismerni a legnagyobbak nézeteit. Ez alakítja a saját meggyőződést, munkamódszert, önbizalmat és edzői filozófiát. Ennek a szilárd, de befogadó belső erőnek és hitnek óriási szerepe van az edző napi munkájában. Milyen szakember (?) az, aki ma Ancelotti, holnap Mourinho, később Benitez és Ferguson utánzata akar lenni?!

A digitális technológia sportban történő alkalmazása olyan kérdés, amely már több éve foglalkoztatja a sport világát és amelynek - bármely más újdonsághoz hasonlóan - bírálói és hívei egyaránt vannak. A Dél-Afrikában megrendezett futball-világbajnokság is megmutatta, hogy még a FIFA, azaz a világ legnagyobb sportszövetsége berkein belül is - amely szervezet igencsak ellene volt (van) a digitális technológia felhasználásának - a játékvezetői kar fontolgatja, hogy változtat, hogy megőrizze a sportág és a játékvezetői döntések hitelességét. Bár a digitális technológia használatát nem vonják kétségbe, mégis a mérkőzéseken nem kívánják hasznosítani …

Az edző legfontosabb tulajdonsága az érzelmi intelligencia alkalmazása. Csak az, az edző képes az érzelmi intelligencia elemeinek alkalmazására, a játékosaival, a szülőkkel és a kollégákkal, aki ismeri annak saját személyiségét jellemző elemeit.
A játék oktatásának a folyamatában az edző személyisége döntő! Meghatározó! Olyan személyiség tulajdonságokkal, amelyek megfelelnek a vezetői munka követelményeinek és biztosítják az eredményes (vezetői) tevékenységet.

Arsene Wenger, Sir Alex Ferguson, Louis Van Gaal, Rafael Benitez, Giovanni Trappatoni, Rinus Michels, Carlos Alberto Parreira, Otto Rehhagel, Luíz Felípe Scolari, Ottmar Hitzfeld, Roy Hodgson, Marcello Lippi, José Mourinho, Vanderlei Luxemburgo, Fabio Capello. Fantasztikus lista. A ma és a tegnap sztáredzői. Nem önkényesen lett összeválogatva. Ezek a topedzők több, mint egy évtizeden keresztül segítették Andy Roxbourgh szakmai munkáját, konferenciákon vettek részt, előadásokat tartottak és az 1997-től megjelenő The Technician lapnak is folyamatosan nyilatkoztak. A sztáredzőkre a kreatív gondolatok a fő jellemzők, amelynek az alapja a felkészültség és a bölcsesség és a tapasztalat.

A világ futballjára alapvetően az a jellemző, hogy állandóan változik. A állandó változás feltételezi a folyamatos elemzést, tervezést és a gyakori döntéshozatalt. A döntés nem más, mint folyamatos cselekvés, amely szervesen kapcsolódó tevékenységekből áll. Ezeket a tevékenységeket vezetési funkcióknak nevezzük. Gondolatmenetünkben nem a játékhelyzetekben való döntési helyzeteket helyezzük előtérbe, hanem az edzők, vezetők általi döntések felelősségét szeretnénk kiemelni. Reméljük, hogy azok a vezetők (elnökök, igazgatók) és edzők, akik a döntéseket hozzák tisztában vannak azzal a felelősséggel, amit a sors rájuk terhelt illetve, amit a pozíciójuk elfogadásával elvállaltak. Hogyan is mondja a latin mondás: „Navigare necesse est”, vagyis „Mindenkinek döntenie kell!”

Szomorú tény, hogy nagyon sok gyermeket használnak ki napjainkban úgy érzelmileg, mint testileg. A labdarúgó-edző egyedülálló pozícióban van, hogy ezeket a visszaéléseket, vagy ennek bármilyen jeleit felismerje és azonnal fellépjen ellene. Azért egyedülálló, mert olyan területen oktathatja, foglalkoztathatja a fiatalokat, amely önkéntes alapon működik és ahol nagyon sok örömet tud közvetíteni a játék által.

Az edzőknek elengedhetetlen az önismeret.
„Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy.” (Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)
Fontos terület, mert csak így tud valós képet kapni az edző, hogy milyen helyzetben van és mire számíthat a munkáját illetően. Van olyan egyáltalán, hogy jó edző? Vagy csak két kategória van: a „mai nap sikeres/bukott edzője” vagy a „holnapi nap sikeres/bukott edzője”. Tényleg ilyen egyszerű? Nem, ez sokkal összetettebb kérdés. Nagyon nehéz téma, ezért a teljesség igénye nélkül adjuk közre gondolatainkat.

A lényeglátás művészete
Alig egy hete indítottuk sorozatunkat, ellentételezéseként a hazai média világában terjedő futball semmit mondásnak. Jeleztük: érdemi ismeretek átadása, figyelem felkeltés helyett ugrasztás folyik. Haverok „igazságának” fényezése. Kedvencek futtatása. Lényegtelen hatásvadászat. Jól mutatja ezt a Fehérváron leszerepelt játékos sztárolása (nyilván mindenki hülye, aki egy ilyen ászt elküldött), na meg a levél a piramisok árnyékából: az eddig magasztaltak sározása - a dolgokat rendbe tevő részéről.