A jó edzés ismérveiről már több anyagot adtunk közre. Elsősorban az utánpótlásban dolgozók számára adtunk ötleteket, tippeket.  Ezeket a gondolatokat nem receptként kell átvenni, hanem olvasni, értékelni és beleépíteni a napi munkánkba. Nem szabad elfelejteni, hogy a futball nem tudomány, hanem gyakorlat. Vannak tanulható ismeretek (a különböző kötelező edzői tanfolyamok és az egyéni képzés lehetősége révén) és vannak tapasztalati ismeretek, amelyek a gyakorlatban szerezhetőek meg. Ez utóbbi két területen jelentkezik.

Megkérdezték a közelmúlt vitathatatlanul legnagyobb játékosát Zinedine Zidane-t: pályafutása során melyik edzőjére emlékszik a legjobban, mint meghatározó személyiségre? Megdöbbentő volt a válasza: a legelső edzőjét említette, aki 7-8 éves korában nevelte, oktatta. Milyen is legyen ez az első edző? Mielőtt erre rátérnénk ki kell emelni a klubvezető felelősségét. Ugyanis ő szerződteti az edzőt a gyerekekhez. Nemcsak az első csapat edzőjének a kiválasztására kell nagy energiát fektetni. Amíg a profiknál az eredményesség a legfontosabb szempont, addig a kisgyermekekkel foglalkozóknál a pályafutás megalapozása legalább akkora felelősséggel bír.

„Senki sem születik vezetőnek, hanem azzá válik.”
Az előző részben a jó edző ismérvei közül említettük a kommunikatív képességet, a lelkesedést (az állandó pozitív hozzáállással együtt), a munka és a teljesítmény ellenőrzés kihangsúlyozásának a képességét, a nyugalom jelentőségét és a csapatépítési képesség fontosságát. Mielőtt további „szükséges” képességeket említenénk, tegyünk egy kis kitérőt a jó vezető kiválasztássának területén.

A futball nem tudomány, hanem gyakorlat
A legnagyobb veszélyt az áltudományok rohama jelenti a sportág számára. Az állandóan homlokukat ráncoló, látványosan jegyzetelő edző a médiának, a vezetőknek játszik. Hát még azok, akik az újságok hasábjain papolnak, „mélyinterjúkat” adnak, gondosan borzolva, zselésen úgy, hogy még egy valamire való csapat kispadján nem ültek végig egy szezont.

A baj az, hogy ezek az önmagukat népszerűsítők egyre nagyobb számban lepik el a sportágat, „nyomják” az extenzív és intenzív intervall témáját, na meg a ppt tréning módszerét és minden marhaságot, amire a sportágnak nincs szüksége. Ami kellene: emberi megértés és empátia a gyerekekkel való foglakozáskor, lényeglátó szakértelem felnőtteknél – ez hiánycikk többségüknél.

Stressz, feszültség, ezek a labdarúgóedzők életének mindennapi velejárói. Profi szinten az állandó eredménykényszer igen komoly pszichikai igénybevételt jelent. Amikor megkérdezünk valakit, hogy mit javasol terápiaként, gondolom sokaknak elsőként a pszichológus jut eszükbe. Mi mégis azt ajánljuk, hogy: kollégák menjünk el edzeni!

A tisztánlátás érdekében
Ismételten sok sületlenségről, maga mutogatásról, szemfényvesztésről, ámításról és zagyvaságról olvashat, hallhat az érdeklődő sportágunk háza tájáról, az e téren világelsőnek is számító „színes” magyar médiában. Egy tisztességes szándékú, kíméletlenül őszinte honlap ezt szóvá is tette.

Kalotaszegi András (pszichológus) anyagának 2. része
Játékosaink kívánatos ütemű fejlődésének legnagyobb hatású eszköze és egyben legfontosabb feltétele: érett és egészséges személyiségük mind teljesebb kialakulása.

Sajnos az utóbbi időben egyre többet hallunk olyan tragikus esetekről, amikor megáll a sportoló szíve. Az a statisztikai adat is régóta ismert, hogy Magyarországon félóránként meghal valaki hirtelen szívleállás miatt.

A világ futballjára alapvetően az a jellemző, hogy állandóan változik. A állandó változás feltételezi a folyamatos elemzést, tervezést és a gyakori döntéshozatalt. A döntés nem más, mint folyamatos cselekvés, amely szervesen kapcsolódó tevékenységekből áll. Ezeket a tevékenységeket vezetési funkcióknak nevezzük. Gondolatmenetünkben nem a játékhelyzetekben való döntési helyzeteket helyezzük előtérbe, hanem az edzők, vezetők általi döntések felelősségét szeretnénk kiemelni. Reméljük, hogy azok a vezetők (elnökök, igazgatók) és edzők, akik a döntéseket hozzák tisztában vannak azzal a felelősséggel, amit a sors rájuk terhelt illetve, amit a pozíciójuk elfogadásával elvállaltak. Hogyan is mondja a latin mondás: „Navigare necesse est”, vagyis „Mindenkinek döntenie kell!”

Szomorú tény, hogy nagyon sok gyermeket használnak ki napjainkban úgy érzelmileg, mint testileg. A labdarúgó-edző egyedülálló pozícióban van, hogy ezeket a visszaéléseket, vagy ennek bármilyen jeleit felismerje és azonnal fellépjen ellene. Azért egyedülálló, mert olyan területen oktathatja, foglalkoztathatja a fiatalokat, amely önkéntes alapon működik és ahol nagyon sok örömet tud közvetíteni a játék által.

Az edzőknek elengedhetetlen az önismeret.
„Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy.” (Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)
Fontos terület, mert csak így tud valós képet kapni az edző, hogy milyen helyzetben van és mire számíthat a munkáját illetően. Van olyan egyáltalán, hogy jó edző? Vagy csak két kategória van: a „mai nap sikeres/bukott edzője” vagy a „holnapi nap sikeres/bukott edzője”. Tényleg ilyen egyszerű? Nem, ez sokkal összetettebb kérdés. Nagyon nehéz téma, ezért a teljesség igénye nélkül adjuk közre gondolatainkat.

Az edzői pálya szépsége abban rejlik, hogy nap, mint nap gyerekek között lehetünk, s részesei lehetünk személyiségük ezerféle megnyilvánulásának, testük, lelkük, értelmük fejlődésének, rövidebb - hosszabb ideig végigkísérhetjük őket azon az úton, amelynek a neve: élet. Figyelnünk kell játékosaink megnyilvánulásait. A legfontosabb megfigyelési lehetőség a játék. Játék közben őszinték az emberek, így a gyermekek is. Ilyenkor jönnek felszínre azok a tulajdonságok, amelyeket szeretünk, de azok is, amelyeket meg kell változtatnunk, hogy pozitív irányba terelhessük őket. Ne feledjük, mindig az a valóság, amelyet a pályán a játékosokkal közösen átélünk!

Brian Grasso, egy amerikai edzőképző intézet oktatója ezen írásában bemutatja, hogy a játékos egyéniségének megfelelően kell foglalkozni a fiatal sportolóval; mégpedig a tehetség és a motivációs bázis kapcsolatának az összefüggésében. Ahány játékos, annyi módszer. Az edzői munka egyik legfontosabb része, hogy hogyan motiváljunk a sportolókat.

Tom Statham, aki a Manchester United Akadémiáján dolgozik, tapasztalt utánpótlás edzőként így vélekedik erről a területről: „Az utánpótláskorúak labdarúgása a gyermekről szól. Éppen ezért nagyon sok mosolynak, örömnek kell lennie ott, ahol a gyermekek játszanak. Szeretni kell ezt a játékot.

Kalotaszegi András
(a szerző bemutatása a cikk végén)
A labdarúgás népszerűségének rengeteg összetevőjéből az egyik kétségtelenül az, hogy, hogy a látható mérkőzések nagy része rendkívül színvonalas és izgalmas. A győzelem elérésének a vágya látványos és folyamatos fejlődést eredményez a sportágban.