A mozgásnevelés célja és feladata, hogy fokozatosan kialakítsuk és fejlesszük azokat a képességeket, amelyek a gyermekek mozgáskultúráját, mozgásharmóniáját alapvetően meghatározzák. Ezt a feladatot csak aktív mozgástanulással lehet teljesíteni. Fontos, hogy megfelelő célok közvetítésével, komplex tevékenységek rendszerével „vezessük rá” a gyermekek idegrendszerét az új ideg-izom kapcsolatok kialakítására. Az edzések, gyakorlások folyamán a feladat soha sem az, hogy valamilyen fogyatékosságot változtassuk meg, hanem, hogy a tanulásra képes gyermeket hozzásegítsük minőségi változások létrehozására.

A játékfilozófiánk felépítésében a legfontosabb, hogy képesek legyünk figyelni azokra a "nüanszokra", amelyek eldöntehetik a mérkőzéseket. A játék megy tovább a maga útján. Ha azonban pontosan és igényesen fogalmazunk, meg kell tudnunk ragadni a ma még jelentéktelennek tetsző, jövőbe mutató mozzanatokat, mert ezzel sokat nyerhetünk.  Az európai elit csapatai kiemelkedő játékosaik szerepeltetésén túl - részint az egyéniségükre épülve - új taktikai megoldásokkal igyekeznek előnyt szerezni saját eredményességük érdekében.

A támadás arra irányul, hogy megtalálja az ellenfél gyenge védelmi pozícióit, illetve az ellenfél védelmét hibázásra kényszerítse. A támadás akkor hatásos, ha meglepetésszerűen hat az ellenfélre, vagyis a védekező csapat játékosaiban „bizonytalanságot” kelt. Ez annál könnyebb, minél rendezetlenebbül, szervezetlenebbül védekezik a csapat. Ugyanakkor annál gyengébb egy csapat támadójátéka, minél sablonosabb megoldásokat választanak.

Bene Ferenc kollégánk több mint öt évet dolgozott, mint utánpótlásedző. A fiatal labdarúgók nevelése, edzése mellett ismerte meg a szakmai alapjait és végezte el az UEFA edzőképző tanfolyamok különböző lépcsőfokait. A fiatalok után váltott a „felnőttekre”, majd 4 évig NB II. és NB I. osztályban pályaedzői, illetve vezetőedzői  feladatot töltött be. Közben UEFA Pro diplomát szerzett, jó minősítéssel. Jelenleg az MLSZ U-18-as férfi labdarúgó válogatott szövetségi edzője, valamint az UEFA „B” és „A” tanfolyamok előadója a „Fiatalok felkészítési rendszere”, valamint a "Játékrendszerek begyakorlása" témakörében. A napokban az Edzőképző Központ felkérésére az UEFA Pro tanfolyam hallgatóinak tartott „bemutató” edzést, melyet az alábbiakban adunk közre.

A szervezett területvédekezést nehéz feltörni. Manapság a csapatok nagy része eleve négy védővel és egy vagy két védelmi fal előtti biztosítóval játszik, jól tolódnak a labda irányába. Az ellenfél sok átadásos játékában szinte mindegyik játékos részt vesz. A csapat labdabirtoklása azonban sohasem lehet öncélú. A labda megtartása közben a labdabirtoklóknak keresni kell a lehetőséget arra, hogy ritmusváltással, az ellenfél védelmi falára történő rágyorsítással, szélességi átadások után mélységből üres területre futással olyan helyzetet teremtsenek az „addig” jól védekező csapat játékosai számára, hogy helyezkedésükkel hibákat kövessenek el, ezáltal lehetőséget „adjanak” a támadó csapat számára a befejezésekre.

Sorozatunk harmadik részében a spanyol utánpótlás válogatottakat mutatjuk be. A spanyoloknál volt egy időszak, amikor nem tudtak kiemelkedni a saját lehetőségeik közül, kétségtelenül voltak eredményei klubcsapataiknak és jó játékosaik, de átütő, nagy sikert nem tudtak elérni. Ekkor a szövetségükben alapvető szakmai változtatást kezdeményeztek, melynek a vezérfonala az utánpótlási rendszer új alapokra helyezése volt. Az új rendszerben az alap a tehetséges játékosok felkutatása, kiválasztása, regisztrálása volt. Ennek a munkának (mivel volt merítési lehetőség!!!! - vagyis létszám és tehetség) az eredménye már az 1996-97 évben jelentkezett, amikor az U16-os csapatuk Európa Bajnoki címet szerzett.

A Spanyol Szövetség első embere Angel Maria Villar és a Magyar Szövetség vezetője dr. Csányi Sándor együttműködési megállapodást írtak alá. Ennek a megállapodásnak a szellemisége azt közvetíti, hogy a két szövetség a közös múltra való tekintettel segíti egymás munkáját. Nos, a jelenlegi helyzet alapján erre elsősorban nekünk van szükség. Ahogyan ezt az előző anyagunkban említettük: volt idő, amikor a magyar futballisták spanyolországi szerepvállalása volt a „segítő vezérfonal” a két ország futballja között. Manapság pedig inkább „mi” számíthatunk a hispánok tanácsaira.

Mondhatnánk alapjáték. S, ez így is lehet, hiszen 10 játékosa mindenképpen összejön egy edzésre (?). Ilyen játékoslétszámnál viszont "bün", ha az edző csak "úgy" bedobja a labdát és annyit mond a "srácoknak"  játsszatok. Edzői felelősség kérdése, hogy a játékosoknak az életkori sajátosságuknak és a képzési folyamatuknak megfelelően feladatot adjunk. Olyan feladatot, amelyet meg tudnak oldani és amely megoldása közben élvezni tudják a játékot és közben egyéniségüknek megfelelően alkotni, feljlődni tudnak. Ehhez az "alkotáshoz" játékszerkezetre van szükség. Rendszerre, amelyet mi edzők adjunk, adunk meg számukra! A szakmával szemben ez alapvető kívánalom!

Fontos feladat egy jól működő utánpótlás egyesületnél a korosztályok közötti átmenetek megteremtése. Ez nem csak a korosztályos képzésre, hanem az alkalmazott játékrendszerekre, illetve felállási formákra is értendő. A Bozsik programban az U13-es csapatok félpályán (min. 40 x 60 m, illetve max. 50 x 70 méteres területen) 8+1-es felállásban játszanak, félpályától érvényes les szabállyal. A 4-3-3-as hadrendre a futball oktatása – tanulása szempontjából alapvetően fontos készülni.

A „Mi időnkben” – a ’80-as években - az „1:1” elleni játékok a játszótéren zajlottak különböző tárgyak vagy a lányok elnyerése érdekében. Ma már ez nem mondható el az ifjúság részéről. A mai világban a fiatal labdarúgó palánták a számítógépen oldják meg az „1:1” elleni játékokat. Az ellenfél nem egy hús-vér ember, hanem a billentyűzettel vagy a konzollal vezérelt „valami”. Pedig a játék szellemisége megkívánja, hogy a mindennapi képzésünk során nagy jelentőséget fordítsunk az 1:1 elleni játékokra.

A profi csapat védekezésének a felépítésénél négy fontos tényező játszik szerepet. Nem sorrendben (!), de mintegy keretbe foglalva fogalmazva: az egyik legfontosabb a párharc, amelyen belül az egyik oldalról a labda birtokbavétele és birtokban tartása, illetve a labda megszerzése és a továbbjátszások megakadályozása  A második a játékosok egymás közötti támogatása és segítése,  a harmadik az ellenfél játékos mozgásainak a követése és ezen mozgások előrevételezésének megakadályozása, vagyis a befutható és megjátszható területek lezárása. A negyedik – talán a legfontosabb - a labda és a labdás játékos azonnali megtámadása, az ellenfél folyamatos nyomás alatt tartása.

Az UEFA labdarúgásról alkotott szakmai filozófiája szerint a futball valójában művészet. Ezért őrizni kell látványos vonzerejét. Az UEFA szakmai elemző csoportja és a „Top 10” edzője folyamatosan értékeli azokat a szakmai dolgokat, amelyek alapvetően befolyásolják a mai él futballt. Ezekben az elemzésekben szóba kerülnek a játékrendszerek, a játékstílusok, statisztikai adatok feldolgozása alapján készült elemzések, következtetések, az edzők viselkedése a mérkőzések alatt és közvetlenül utána. Az Európai Szövetség szakmai anyagai naprakészek!

Mit mondhat az edző, amikor játékosaival a párharcot gyakoroltatja? „Játssz és küzdj, harcolj az ellenfeleddel, ne félj, ne riadj vissza semmitől! Vértezd fel magad a küzdelem minden oldaláról! Amikor támadó vagy, akkor legyél vállalkozó kedvű, önbizalommal teli, amikor védekezés a feladatod, fontos, hogy a sportszerűség határai között viselkedj agresszívan és a labdára koncentráltan cselekedj! A képzési folyamatban az edzői tanácsok sorsdöntőek. Ezért is állítjuk, hogy az edzői hivatás nagy részét nem lehet könyvből megtanulni.

Fiatalkori emlékeim közé tartoznak a régi edzések. Azt hiszem 14 éves lehettem. Az edzés előtt „összejöttünk”, körbevettük Józsi bácsit. Pár bevezető gondolat után elmondta, hogy mi lesz az napi program. Jó szokásunk szerint csak az elejére figyeltünk oda, de a legfontosabb az volt számunkra, hogy mikor fogunk játszani! Nem futni, nem gimnasztikázni, még csak nem is kapura lőni, ugyanis a „puskaporunkat” már edzés előtt előttük, mivel lehetőségünk volt egyórával is korábban kimenni a Tatai úti pályára.

A spanyol futball mindig a világ élvonalához tartozott. Játékosaik elárasztják a világot. A világon olyan bőség van játékosokból, olyan sok a spanyol tehetség, hogy egyszerűen nem férnek el az országhatárokon belül. Ha végignézzük a spanyol első és másodosztály kereteit, megdöbbenve tapasztalhatjuk, hogy (néhány kivételt leszámítva) a csapatokat szinte kizárólag hazai (azaz spanyol) játékosokkal töltik fel a klubok, a topligák közül egyértelműen itt a legalacsonyabb az idegenlégiósok aránya. A „fölösleg” - aki nem „kell” a hazai pályán - pedig megy külföldre, Angliába, Olaszországba, Görögországba, Magyarországra és máshová. A spanyol futball minőséget termel. Játékosokat, akik tudnak futballozni!