A mozgásnevelés célja és feladata, hogy fokozatosan kialakítsuk és fejlesszük azokat a képességeket, amelyek a gyermekek mozgáskultúráját, mozgásharmóniáját alapvetően meghatározzák. Ezt a feladatot csak aktív mozgástanulással lehet teljesíteni. Fontos, hogy megfelelő célok közvetítésével, komplex tevékenységek rendszerével „vezessük rá” a gyermekek idegrendszerét az új ideg-izom kapcsolatok kialakítására. Az edzések, gyakorlások folyamán a feladat soha sem az, hogy valamilyen fogyatékosságot változtassuk meg, hanem, hogy a tanulásra képes gyermeket hozzásegítsük minőségi változások létrehozására.

Fontos feladat egy jól működő utánpótlás egyesületnél a korosztályok közötti átmenetek megteremtése. Ez nem csak a korosztályos képzésre, hanem az alkalmazott játékrendszerekre, illetve felállási formákra is értendő. A Bozsik programban az U13-es csapatok félpályán (min. 40 x 60 m, illetve max. 50 x 70 méteres területen) 8+1-es felállásban játszanak, félpályától érvényes les szabállyal. A 4-3-3-as hadrendre a futball oktatása – tanulása szempontjából alapvetően fontos készülni.

A futball oktatási rendszerében az érdekes az, hogy minden képzési szakaszban meghatározhatók azok a célok, „előírások” amit az adott szinten a játékosnak el kell sajátítania, de fogalmazhatjuk úgy is, hogy amit az edzőnek meg kell tanítania. Amíg a felnőtteknél kizárólag - természetesen profi szinten - a csapat eredményessége az alapvető követelmény, addig a fiatalok nevelésénél az egyéni fejlődés áll a középpontban.

Mit mondhat az edző, amikor játékosaival a párharcot gyakoroltatja? „Játssz és küzdj, harcolj az ellenfeleddel, ne félj, ne riadj vissza semmitől! Vértezd fel magad a küzdelem minden oldaláról! Amikor támadó vagy, akkor legyél vállalkozó kedvű, önbizalommal teli, amikor védekezés a feladatod, fontos, hogy a sportszerűség határai között viselkedj agresszívan és a labdára koncentráltan cselekedj! A képzési folyamatban az edzői tanácsok sorsdöntőek. Ezért is állítjuk, hogy az edzői hivatás nagy részét nem lehet könyvből megtanulni.

Akik az utánpótlás sport és ezen belül a gyermekfutball - 6-12 éves kor között - „környékén élnek” szomorúan tapasztalhatják, hogy a gyermekek jelentős része a testnevelési órákat nem szereti ezért mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne vegyenek rajta részt, holott a gyerekeknek életelemük a mozgás. Ennek több oka van, elsősorban az, hogy a merev, sematikus, testnevelésórák semmilyen örömet nem adnak a gyerekek számottevő részének. Emiatt van aztán az is, hogy például az ország legnépszerűbb csapatának a „toborzójára” alig ötven gyermek jelentkezett.

Koordináció. Ezen a kifejezésen a régebbi értelmezésben - például a funkcionális anatómiában vagy a mozgás analízisben - az egyes izmok és izomcsoportok összjátékának szabályait értették. Mai felfogásunk szerint a koordináció ennél sokkalta több! Összehangolást, összerendezést, összeegyeztetést, gazdaságos együttműködést jelent. Magyarázhatjuk úgy is, hogy az a képesség, amelyben a különböző mozgáselemeket egy mozgássá kombináljuk. Manapság, amikor a koordináció fogalmáról keresünk információt, szinte mindenhol azt olvashatjuk, hogy ez nem más, mint a mozgások optimális, célszerű tér- és időbeli végrehajtása, az izmok működésének összehangolása.

A Ruislip Town Football Club. Csodaországban jártunk! Igen, ez maga a csoda, ahogy a futballal, a gyermekekkel foglalkoznak. A Ruislip Town FC története az 1970- es évekre nyúlik vissza. Ebben az időszakban még felnőtt csapatot is versenyeztetett a klub, amely az amatőr Athenian League- ben szerepelt. Az 1970- es évek végén azonban megszűntek, és hogy 1995-ben újraszületett a klub, az a Ruislip Town FC egyik volt játékosának, Alan Perrin-nek köszönhető. Alan a mai napig fontos szerepet játszik a klub életében, hiszen, mint elnök, edző és ún. gyermekvédő (futballgondok) működik közre.

A támadás akkor hatékony, ha képes meglepetésszerű megoldásokkal olyan helyzetbe hozni, kényszeríteni az ellenfelet, amelynél már nem képes beavatkozni a játékba. A korszerű támadás hatékonyságát két dolog határozza meg: az egyik a játékosok technikai felkészültsége, míg a másik a játékügyességük. Egyik sem létezik a másik nélkül. Míg a védekezésnél „hellyel-közzel” azt lehet mondani, hogy egy-egy játékost mentesíthetünk alóla - elsősorban azért, hogy a labda megszerzése pillanatától frissen tudjon bekapcsolódni a játékba, addig a támadás az egész csapat feladata.

Gyimes Zsolt évek óta dolgozik labdarúgásunkban. Szakterülete a labda nélküli koordináció felépítése. Amikor dr. Mezey György volt a Videoton vezető edzője, akkor a Vidinél is dolgozott. Annak idején az egyesület honlapján így nyilatkozott a munkájáról, amelyet egyben edzői ars poeticájaként is felfoghatunk. „Hivatalosan koordinációs edzőként alkalmaznak, de a munkámban vastagon benne van a gyorserő-, a dinamikuserő fejlesztés, azaz ilyen értelemben a kondicionálás is.

A „Mi időnkben” – a ’80-as években - az „1:1” elleni játékok a játszótéren zajlottak különböző tárgyak vagy a lányok elnyerése érdekében. Ma már ez nem mondható el az ifjúság részéről. A mai világban a fiatal labdarúgó palánták a számítógépen oldják meg az „1:1” elleni játékokat. Az ellenfél nem egy hús-vér ember, hanem a billentyűzettel vagy a konzollal vezérelt „valami”. Pedig a játék szellemisége megkívánja, hogy a mindennapi képzésünk során nagy jelentőséget fordítsunk az 1:1 elleni játékokra.

A futball tanítása során a játék- és mérkőzéshelyzetek elsajátítása a kiindulópont. Ennek a felfogásnak az alapja, hogy a játékos képzésére törekszik, és a játék- és mérkőzés helyzetek sokoldalú variációit kínálja. Az összes olyan forma, amely nem mérkőzésszerű, természetellenes! Ezért olyan gyakorlatokat kell alkalmazni, melyeknél a technikai, taktikai és kondícionális képzés kiváltja a mentális alkalmazkodást és együtt kerek egészet képeznek.
Az edzőnek képesnek kell lennie a játék- és mérkőzéshelyzetek metodikus (szakmai) és didaktikus (oktatás és tanulási folyamat szerinti) átadására.

„Nem az számít, hogy nyerünk vagy éppen vesztünk, még az se fontos, hogy jók vagyunk! Egyedül az számít, hogy játszunk-e?” Sport és család? Futball és gyermek? Nehéz kérdés! A jó szülő-gyermek viszony az alapja a gyermek jövőbeli életének. Mondhatjuk olyan fontos ez, mint egy épületnek a szilárd és erős alap. Egy ilyen erős alapra építhető fel egy esetleges sportolói karrier alakulása. Ezt a folyamatot ideális esetben a szülő támogathatja, de nem forszírozhatja a saját vágyai által hajtva. A játékos, az edző és a szülő hármas szoros és őszinte együttműködése szükséges ahhoz, hogy valóban kiemelkedő eredmény szülessen, vagy a "másik" oldalról nézve a gyermek személyiség fejlődése értékes lehessen.

Az előző részben megemlítettük, hogy a labda nélküli futás, helyezkedés nem elsősorban fizikai képesség kérdése. A játékban a labda nélküli helyezkedésnél a támogató játékos(ok) feladata, hogy olyan helyre, pozícióba mozogjanak (sprinteljenek, fussanak, kocogjanak, sétáljanak), ahol megjátszhatóvá válhatnak. Phil Parkinson szerint: „a labda nélküli futást alapvetően a labda birtoklása határozza meg”.

Tisztázzuk előre! A labda nélküli futás nem egy fizikai képesség megjelenése. A játékban, a labda birtoklásához nem csak a technikai elemekre van szükség, hanem taktikai felkészültségre. Ez magában foglalja a labdás játékos labda megtartási és passzolási törekvését, illetve a labdás játékos segítését a labda nélkül helyezkedő társai részéről. A labda nélküli futás, helyezkedés nem elsősorban fizikai képesség kérdése.

Az MLSZ 110 éve fenállásának alkalmából a Szövetség országos fórumot hívott össze, amelynek a hírneves vendégei voltak a Spanyol Labdarúgó Szövetség. Ennek a meghívásnak az előzménye, hogy a két szövetségi elnök Ángel Maria Villar Llona és Csányi Sándor együttműködési megállapodást írtak alá, amely több területre kiterjed. Így a mostani rendezvényre is, ahol vendégül láthattuk Fernando Hierro-t, az RFEF sportigazgatóját és Ginés Meléndezt, az U17-es válogatott szakvezetőjét.