Bozsik program: a magyar társadalom tükre

siteadmin, k, 2004-11-02 17:55

Elindult, újra elindult. Az ötvenkettedik tornán is túl vagyunk, pihenjünk le egy kicsit, elemezzük az októberben látottakat.

2002-ben kezdtük, 2003-ban kinyírták.
Azóta ez a kép jellemzi a magyar futball hátországát.
A pályát csak az iskola diákjai használhatják, mert balesetveszélyes.
Jól nézünk ki.

Akárhogy is próbáltuk átmenteni értékeinket 2002-bõl, így nézünk ki:
2335 tizenkét év alatti, egyesületekben regisztrált labdarúgó van Magyarországon.

Szereti valaki vagy nem a futballt, ez azért botrányos.
Az egyetlen hely a korszerû Európának mondott Unióban a foci pálya, ahol a romboló kihívások elöl tömegesen menedéket találhat a ma fiatalsága.
Norvégiában négy millióan laknak és négyszázezren futballoznak. Az arány hasonló Hollandiában, Belgiumban, Svédországban, Dániában vagy Csehországban és Ausztriában.
Nálunk alig kétezer gyerek, tíz-tizenötezer ifjúsági és háromszáz valahány nõi játékos rúgja a labdát!
Norvégiában százezer.

Látszólag aggódó arccal ülnek a kamera elõtt. A cinizmus szele lengi körül a kérdezõket vagy inkább okoskodókat. Õk mindent tudnak! Ja igen! A sok tolvaj, mihaszna, hozzá nem értõ a futballban. Õ miattuk az egész!
Csak egyet felejtenek el megkérdezni: hogy-hogy kétezer gyerek?
Hát ez meg miként történhetett.

Újra indult a Bozsik program 2004 októberében, az OTP és a MOL támogatásával.
Pár nap alatt mozdulni kezdett a tetszhalott.
Több mint tízezer gyerek újra a pályákon.

Igenis, Magyarországon imádják a futballt!
Imét boldog arcok.
Gyerekek, szülõk, érdeklõdõk, vezetõk, szervezõk, szakemberek.
Élmény látni egy ilyen tornát.

„Tekintélyeket” kérdez a lap.

A neve nincs volt ifi edzõ hõbörög. Nem tudni mit akar ez az alak. Csak az ismert, hogy áldásos szaktanácsadói munkássága is segített szétverni a Bozsik programot.
Most nem örül.
Hát persze!
Azt sem tudja mi volt az.

Ráncol a folyamatosan fontoskodó tekintély.
Neki mindig igaza van.
Együtt focizik a média válogatottban szakírókkal.
Õt meg lehet érteni.
Vérbeli profi.
Ma ezt mondja, holnap az ellenkezõjét.
Attól függ mi az érdeke.

És persze a ma megmondó embere: „hol a lóvé?” sejteti sokat sejtetõen.
Ezek?! Hát ezek loptak! Mit Bozsik program! Lopni fognak újra.
Olvasta az otromba hõbörgést, most szajkózza. Erre tanították! Hogy az egészbõl egy szó sem volt igaz, az már nem érdekli. Mit bánja õ a tízezer gyereket, meg az utánpótlás programot. Pedig szükség lenne segítségére. Mindenkiére. De õ eláztatta magát a felszínes média mámorban.
Nagyokat mond!
Õ az egyetlen, aki mindig tudja az igazságot.

Elõ halásznak még valakit. Csak úgy véletlenül. A jó ég tudja ki ez az ember? Hogy így a mûfüves pályák, meg úgy.
Azoktól kell megkérdezni, akik elköltötték: hová lett a pályaépítésre szánt négymilliárd?
Milyen érdemek alapján lehetett pályákat nyerni és kik jutottak hozzá?

Na és természetesen a mocskolódásáról elhíresült hetilap. Már csak a belsõ köröknek ír. A hasonszõrûeknek.
A cinizmus, a lejáratás, a gonosz rosszindulat, a rombolás szellemében. Mindig arról szólnak, aki nincs ott.
A tények nem számítanak, csak ártsanak. Az örömöt, a vidám atmoszférát tehát meg-megtöri a féltékenység, a fontoskodás és az egyéni érdekek mindent rombolni képes szelleme. Pletykák kelnek szárnyra, suttogások. A magyar társadalom legjellemzõbb sajátja ...