Játék és szabályok I.

A footballtop21.com weblapon többször jelezték a szakemberek: az utánpótláskorú labdarúgók száma drámaian csökkent Magyarországon. Ezzel a háttérrel nem lehet eredményes a magyar futball nemzetközi szinten.
Adott az elsõdleges cél: mozgósítani, összehangoltan, szervezetten együttmûködni a tömegbázis megteremtése érdekében.

Mindezt a magyar labdarúgó kultúra újraépítése közben kell tenni, hiszen a Bozsik program – OTP-MOL-Bozsik Labdarúgó Akadémia – újra indulásának eredményeként a bekapcsolódó fiatalokat a sportághoz kell kötni úgy, hogy az aktív pályafutás befejeztével is, életforma maradjon a labdarúgás.
Ezt csak egy kultúrált futball miliõben lehet elérni ott, ahol a családok napi programja nem múlhat el futball nélkül. Mert annyira vonzó, magával ragadó, hasznos és tartalmas idõtöltés futballozni, szurkolni, mérkõzésre járni, a kedvencekrõl olvasni, hallani, mindent tudni.

Na ettõl még nagyon messze vagyunk!
Kinek - kinek rengeteg a tennivalója, hogy ez egyszer így legyen.

Mindenek elõtt a szakembereknek.

A tornákon részvevõ edzõknek ismerniük kell a játékszabályokat, amelyek nyilván nem különböznek a megszokottól, de vannak sajátosságai is. Ezekben az apró részletekben, - sajátosságokban – rejlik a lényeg. Az eddig lejátszott több mint nyolcvan torna alapján a játékszabályok kapcsán, szót kell ejteni a tapasztalatokról.

A mérkõzéseken nincsenek játékvezetõk.
    
Mindent annak érdekében teszünk, hogy a gyerekek felszabadultan, önfeledten játszhassanak. A „bíró” fõleg, ha fekete uniformisában uralja a játékot, csak gátlásokat kelt. Itt még nincs szükség rájuk. Vannak pályafelügyelõk, javarészt „ifisták”, akik többnyire igen jó érzékkel teszik dolgukat. A gyerekekre bízzák a megoldást, akik felnõtteket meghazudtoló bölcsességgel mindig kiegyeznek. A pálya felügyelõk az oldalvonalakon kívül kísérik figyelemmel az eseményeket. 

Az edzõk

Beküldik csapataikat a pályára, s amikor jön a felemelõ érzést adó bevezetõ esemény a kézfogás, õk is elhagyják a pályát.
Ilyenkor már nem segíthet a pálya szélérõl ordítozó szakember, még ha okosakat is mond.

A szülõk szerepe nagyon nagy jelentõségû itt is.

Csak most avval segíthetnek a legtöbbet, ha békésen, lehetõleg szurkolói dühkitörések nélkül, vidáman követik az eseményeket.
Meg is kérik õket, hogy fáradjanak a pályán kívülre, fel a lelátóra.

Játék közben.

Nincs bedobás, ha kimegy a labda. Rövid lapos passzal kell minél hamarabb játékba hozni. Ne nagy rúgásra törekedjenek a gyerekek. A szögletet se íveljék, hosszas elõkészületek után. A kapus ne vágja ki a megfogott labdát, hanem próbálja játékra serkenteni társait rövid kigurítással, de még jobb, ha a talajról határozott passzal indítja a támadást. Mindezek a sajátosságok azért bírnak nagy jelentõséggel, mert játékra serkentik a gyerekeket.
Legyenek bátrak elkérni a labdát. Váljon természetessé számura, hogy birtokukban van. Így kényszerülnek összjátékra, de ha kell, egyéni játékra is. A sokszor látott nagy beívelésekre törekvéskor pont az ellenkezõje történik. Mindenki elmegy a labdától. Mintha menekülnének tõle.

A négy-négy elleni játékban /U7/ nincs kapus.

Mégis, majd mindenhol beállítanak valakit a kapuba, aki jobbára végig álldogálja a mérkõzést, legfeljebb egyszer-egyszer belerúg a labdába.

Se mozgás élmény, se játék élmény.
Hogy fog így fejlõdni?