- Az országot három-öt faluból álló kis körzetekre bontottuk, amelyeket felfûztük a nagyobb települések, az alközpontok köré. Egy alközpont köré három-öt kis körzet kapcsolódik. Amelyik kis településen nincs futballklub, ott a legközelebbi falu klubjához csatlakoztak a gyerekek. Ahol van általános iskola, ott kötelezõ volt alapítani klubot. A kis csapatok részére pedig tornákat rendezünk. Elmegy az öt kis csapat egy faluba, 7-9-11 éves gyerekekbõl álló csapatokkal, és játszanak egymással. Elõbb a kis körzetekben, aztán az alközpontokban, majd megyei, késõbb régiószinten válogatottat alakítunk ki a legtehetségesebbekbõl, miközben ezek a válogatottak tornákon mérkõznek meg egymással. A régiók válogatottait Zánkára visszük le egy hónapra, ott játszanak egymással és közülük kerülnek majd ki a korosztályos magyar válogatottak.
Ezt a rendszert tartotta most a legjobbnak Európában az UEFA. Voltaképpen a magyar futball tradícióját ötvöztük egy sajátos rendszerben, amelynek lényege, hogy feldolgoztuk, mit hogyan csináltak gyerekkorukban Puskásék, Bozsikék, és a magyar sajátosságokhoz illesztettük a tudományosan elfogadott európai know-howt. A nagy magyarországi klubok pedig szerzõdést kötnek a tehetségekkel, a nevelõ klubnak megtérítik a nevelési költségeket. Az egyéves program - amely minden év júliusában fejezõdik be Zánkán - a szellemi és szakmai alapot biztosítja, amelyet a gyerekeknek, a szülõknek önállóan tovább kell fejleszteni támogatásunkkal.