Szakembereink számtalanszor említették már, hogy az ötvenes években azért csodálta szinte az egész világ a magyar labdarúgókat, mert zseniális technikával, kreativitással rendelkeztek. Ez így is van, de ez nem „pusztán” a tehetséges játékosokon múlt, hanem azon a „felkészítési” mondhatnánk önképzési rendszeren, amelyet a játékosok a grundon szereztek meg. A napi öt-nyolc órás labdázás fejlesztette ki azokat a készségeket, amelyek révén eredményes és látványos volt a futballunk.