Mint már említettük a zánkai iskolai labdarúgó táborban két területen végeztek teszteléseket. Az egyikrõl már beszámoltunk – antropometria – a másik terület a sportpszichológia volt. A tábort Dr. Járai Róbert, Pécsi Tudományegyetem Pszichológia Intézetének egyetemi tanársegédje kereste fel, akinek kutatási területe a sportpszichológia.

Járai Róbert beszélt a felmérések céljáról, mely szerint három oldalról lehet megismernünk a gyermekek személyiségét, tehetségét, kötõdését a labdarúgáshoz: futballtudás, testi képességek és lelki attitûd. A kitöltött kérdõívek feldolgozásával 320 játékos (U10-11 éves) pszichológiai profilját tudják meghatározni, így is segítve a kiválasztást. Az eredmények birtokában egy reprezentatív keresztmetszeti mutatót kaphatunk a vizsgált korosztályokról. A tábor szakmai vezetésének felvetése az volt, hogy a tehetséget lehet-e valamilyen szinten összefüggésbe hozni egy meghatározható pszichés változóval?

Kérdés: a zánkai tábor felmérõ lapján komoly hangsúlyt kap a játékos személyiségének, mentális bázisának megítélése. Miért?

Itt eléggé fiatal gyermekekrõl van szó, ezeknek a srácoknak a személyiség profilja a meghatározott kérdéskör segítségével jól felépíthetõ. Ezt fõleg motivációs és egyéb sportteljesítményt befolyásoló tényezõ segítségével lehet kidolgozni. Arra is keressük a választ, hogy azok a gyermekek, akik tehetségesebbek a többinél, milyen területen különböznek azoktól a gyermekektõl, akik nem jutnak el soha az élsportig. A kérdõívek segítségével kidolgozzuk, hogy melyek azok a pszichés folyamatok, amelyek belsõ hajtóerõként hatnak, hogy a tehetséges játékosok még koncentráltabban figyeljenek oda az edzésekre – a tanulási, képzési folyamatra, hogy ezáltal teljesítményük jobb lehessen.

Kérdés: ez a 320 fõs létszám mennyire jelenthet általánosítható információkat?

Az a nagyon jó ebben az egészben, hogy az ország minden területérõl /megyénként két csapat/ vannak itt gyermekek, kelettõl nyugatig. A tehetség kiválasztásának folyamatában ez egy jó pont, már elég komoly összefüggés hálózatot lehet kimutatni, hipotéziseket lehet ellenõrizni a kérdésekre adott válaszok feldolgozásával. Gyakorlati elõnye is van. Valószínûnek tartom, hogy az edzõknek is támpontot tudunk adni, hogy a nevelési folyamatban mi az amit erõsítsenek a gyermekben.

Kérdés: a kérdõívekrõl …

Négy kérdõívbõl állt a teszt, amit a játékosok csak kettõnek észlelnek. A személyiség kérdõív az egy standardizált kérdõív, kifejezetten gyerekek részére csinálták Amerikában. Magyarországon most alakították ki a standardizált változatát. A másik háromból kettõ sport motivációs, és egy sport vagy teljesítmény szorongásos kérdõív. Ezen a kérdõíveknek az alkalmazása - tudomásom szerint - Magyarországon elsõ alkalommal történik.

Kérdés: szakmai konferenciákon elhangzott, hogy Magyarországon sajnos az utánpótláskorú játékosokat versenyeztetjük, míg felnõtt korban képezzük. Ennek a fordított gyakorlatnak milyen pszichikai hatása van a késõbbi él labdarúgóinkra?

Komoly felnõtt tétmérkõzés elõtt nem voltam még öltõzõben, de pszichológusként van egy érzésem, hogy azok a játékosok, akiket ilyen, alapvetõen hibás felfogásnak, gyakorlatnak az alapján nevelnek, nem tudnak koncentrálni. Hatalmas stresszként élik meg a mérkõzést, félnek, szoronganak. Ezeknek a játékosoknak legfeljebb azt lehet mondani, hogy „hajtsatok”, arra oda tudnak figyelni, de a játékfeladatra már nem. Anticipációs képességeik, kreativitásuk elfojtódik, játékhelyzetekben a döntési képességeiket felemésztik, gátolják a belsõ pszichés, szorongási tényezõk.
Beszélgettem kollégákkal ez nemcsak a labdarúgásban van így, hanem szinte minden sportágban. Ha gyermekkorban nem építjük ki a felszabadult játéköröm érzését, azt már a késõbbiekben nem lehet bepótolni.

Kérdés: beszélgetésünk során felmerült bennem, hogy nemcsak a gyermekek pszichéjét kellene vizsgálni, hanem a velük foglalkozó – adott esetben oldalvonal mellõl – gyakran ordító edzõkét és szülõkét is, hogy végre rádöbbenjenek, milyen károkat okoznak a gyermekek személyiségében.

A Bozsik Akadémia nagyon jól kitalált dolog. Itt ismerkedtem meg a szellemiségével, melyben nagyon helyesen azt tapasztaltam, hogy nincsenek játékvezetõk, a szülõk a lelátóról szurkolhatnak. A gyerekek belefelejtkezhetnek a játékba, örülnek a labdának, egymásnak, a mozgásnak.
A sport világában is megvan az igény egy szemléletváltozásra, hogy minél távolabb tartsuk õket a valódi teljesítmény helyzettõl. Az eredménykényszert pedig, majd tizennyolc-húsz életév után kérjük számon. Addigra viszont fel kell készíteni õket sportág specifikusan és pszichikailag is.

Képek a felmérésrõl