Kilógramm és a becsült izom tömeg kapcsolata (3. dia)
Ez dia nagyon fontos információt mutat ugyanis, ha valaki nagyon nyúlánk testalkatú, akkor magas a relatív izomtömege, az abszolút izomtömege viszont alacsony, és ezért az ilyen típusú játékosokból labdajátékos vagy hosszútávfutó lesz. Akik alkalmasak valóban a minõségi sportra, azok inkább a leptomorfokból, és még inkább a metromorfokból, vagyis a nyúlánk és az atléta alkatú gyermekekbõl lesz.
A piknomorf és extrapiknomorf típusok piknikus testalkatúak, akiknek a relatív izomtömege láthatóan alacsonyabb. Itt azonban megugrik az abszolút értéke az izomnak. Nagyobb a tömege. Ezekbõl a típusokból lehetnek a vágtázók, súlyemelõk, de egy technikás, jó rúgóerõvel rendelkezõ csatár is lehet ilyen testalkatú.

Látható, hogy a 394 gyermekbõl - akikre a vizsgálat kiterjedt - 208 gyermek „atléta termetû”, tehát ezekbõl az alkati adatokat figyelembevéve lehet minõségi sportoló. Ugyanakkor csak 32 % azon játékosok aránya, akik 180 cm feletti magassággal fognak rendelkezni.
Labdarúgásban nemzetközi szinten az átlagmagasság megközelíti a 190 cm-t, míg a hazai NB. I. elsõ hat csapatának az átlagmagassága is 180 cm felett van.

Nyúlánk termetûeknél 90 fõ (69.23 %) a 180 cm feletti magasság elérhetõsége. Ez nagyon jó arány. Ezekbõl jó fizikumú sportoló, labdarúgó lehet.

A jobb szélsõ ábrán az látható, hogy a Conconi tesztnél hogyan emelkedik a pulzus, és látható, hogy hol alakul ki a töréspont, az anaerob-küszöb.

Sokszor az edzõk „ódzkodnak”, mert nem tudják, hogy mekkora igénybevételt jelent a játékosok keringésére a Conconi teszt. Nos a fenti két grafikon tökéletesen mutatja, hogy a teszt intenzív szakasza a bal oldali játékos esetében 6 perc 45 másodperc, míg a másik ábrán 6 perc 15 másodperc.

Ezen a két pulzus hisztogramon azt lehet látni, hogy milyen intenzitás tartományokban játszottak a játékosok. A bal oldali ábrán a játékos a második félidõ 48,8 %-ban 190 és 200 közötti pulzustartományban dolgozott, ez idõben 12 perc 05 másodpercet jelent, míg a másik 8 perc 20 másodperc idõt (22,7 %-ot) töltött el 200-210 közötti pulzus értékek között.
Ezek nagyon komoly értéket (terhelést) jelent fõleg akkor, ha figyelembe vesszük, hogy egy félidõ 20 percig tartott.

Pulzusgörbe alakulása mérkõzésen
Az árán jól látható, hogy a mért játékos terhelése szabálytalanul szakaszos, a nagyobb intenzitás után alacsonyabb szakaszok következnek. A játékban a játékos keringésének dinamikája a döntõ, vagyis az, hogy hogyan tud alkalmazkodni ezekhez a terhelésekhez.
Ezen a mérkõzésen viszonylag „kényelmesen” kezdtek a csapatok, lassan emelkedett az intenzitás.

Két 20 perces félidõben két különbözõ játékos terhelését mutatjuk be.
A játékosok a 170-198 pulzusértékek között dolgoztak a játékidõ nagy részében. Például az elsõ félidõben mért játékos esetében ez 24,5 % + 30,4 % + 9,2 %, játékidõben 14 perc 05 másodperc.

A képeken a Conconi (vagy inga) teszttel történt anaerob küszöb megállapítása és az összesített eredmények láthatók. A bal oldali a tavalyi, míg a jobb oldali az idei adatokat mutatja.
A 2004-es értékek között nem volt örömteli, hogy a legidõsebb korosztálynak (1989-esek) a pulzusgörbéje nagyon messzire esik a többi korosztályokhoz képest. Az 1992-es korosztálynak 170-181 között volt az anaerob küszöbe, míg 89-eseknél ez az érték 155-166 (!)
2005-ben az értékek azt mutatják, hogy az a szellemiség, amit innen Zánkáról és az UEFA edzõképzõ tanfolyamokról, továbbképzésekrõl hazavittek az edzõk azokat alkalmazták és nem hiába dolgoztak. Ugyanis az összes korosztálynál a maximális pulzus 200 fölötti volt.
A 89-esek teljesítménye is jobb volt, sõt jobbak mint egy átlagos NB.I.-es csapat mutatói! Az anaerob küszöb értékeket is magasabban mértük.

Egy ifjúsági csapatnak a mérkõzés pulzusgörbéje, 10 mezõnyjátékos eredményét egy ábrára kivetítve.
Itt is látható a mini intervallszerû terhelés. A trendvonal azt is mutatja, hogy a második félidõben a játékosok elfáradtak. A relatív oxigénfelvétel átlaga 65,27 ml/ kg, a tejsav érték 12.28 mmol/l. Az ábrán feltüntettük, ugyanebben az idõszakban mért NB. I. legmagasabb oxigén felvételû csapatának a mutatóit. Meg kell állapítani, hogy ez a 65 ml/kg feletti érték minden „igény” kielégít, még a németeknél is!

Tehát nem a keringési és légzési mutatókon múlik, hogy milyen focit játsszunk, hanem azon, hogy ezeken az élettani paramétereken belül mit tudnak nyújtani valójában a játékosok a pályán, milyen technikai-taktikai képzettséggel bírnak.
Vagyis tudnak-e focizni? Valójában ez utóbbi az igazi edzõi feladat!