Baranya István, MLSZ Iskolai Programigazgató
Dr. Járai Róbert, Pécsi Tudományegyetem, Pszichológiai Intézet, sportpszichológusa
Dr. Petrekanits Máté, Humet Klinika, Élettanász, Laboratórium vezetõ

A tábor megvalósításának idõszerûsége, szükségessége:

A Magyar Labdarúgó Szövetség „Magyar Futball Jövõjéért” címû közép-hosszú távú szakmai programja kiemelt szerepet tulajdonít az egységes szakmai elveken alapuló, átlátható és a kizárólagosan az MLSZ irányítása alá tartozó egységes utánpótlás-nevelési rendszernek.

Fõ célkitûzés nem lehet más mint az utánpótlás korú labdarúgók tömegbázisának szélesítése, az igazolt labdarúgók számának növelése.
Két „gazdasági óriás” az OTP Bank és a MOL Rt. által létrehozott és támogatott OTP-MOL Bozsik Akadémia nagy lendületet adott az egyesületi utánpótlás képzésnek.
E mellett az állam – a NUPI-n keresztül - elsõsorban az iskolai program célkitûzéseit, szakmaiságát támogatta. A két program jól illeszkedik egymáshoz, hiszen az iskolai programból kiválasztott tehetségek kerülnek az egyesületekhez, ahol igazolt labdarúgóként az OTP-MOL Bozsik Akadémia programjában egyesületi színekben folytatják tevékenységüket.

Természetesen az iskolai futball a szakmaiság mellett szociális szerepet is betölt.
Mindkét program csúcspontja a Nyári Zánkai Labdarúgó Tábor. 2005. nyarán négy (MLSZ-NUPI Iskolai Tábor, OTP-MOL Bozsik Akadémia, Up. Szakmai Konferencia, Up. Nemzetközi Torna) egymásra épülõ labdarúgó szakmai program vette kezdetét Zánkán. Az alábbi szakmai elemzésekkel az MLSZ-NUPI Iskolai Tábor szakmai, pszichológiai, sport-élettani felméréseinek korrelációs mutatóit szeretnénk bemutatni.
A Magyar Labdarúgó Szövetség történetében soha nem volt még olyan kezdeményezés, amely - nyári tábor keretében - az ország minden megyéjébõl kiválasztott a legtehetségesebb fiatal iskolai labdarúgókat összefogja, reprezentatív módon, a kor legkiválóbb szakmai ismereteinek segítségével felmérje, tesztelje (pedagógia, pszichológia, antropológia, élettan). De talán még ennél is fontosabb az a kezdeményezés, hogy a nyári táborral a labdarúgás népszerûsítése – a sportág számára tömegeket jelentõ iskolákban – szervezett formában, országos szinten való teljes lefedettséggel történjen meg. Természetesen az iskolai táborral az is célunk, hogy a megyék legkiválóbb iskolai labdarúgóinak – a szakmai felmérésen, tesztelésen mellett – a kikapcsolódásra, nyaralásra, a közösségi életre is kerüljön sor. Kiemelten fontos a kísérõ, táboroztató pedagógusok jelenléte, a tábor keretein belüli továbbképzése és véleményformálásuk az iskolai labdarúgás jövõjérõl. Az alapot, az ötletet az elmúlt évi Zánkai Egyesületi Utánpótlás Labdarúgó Tábor szakmai sikeressége adta. A Magyar Diáksport Szövetséggel való megállapodás alapján idén, a csapatai közül a 1994. és az 1995-ben született (U-10, U-11) iskolás gyermekek számára szervezzük a tábort. Megyénként két iskolai kispályás csapat 2 x 8 fõ azaz 16 tanuló és két kísérõ tanár kapott meghívást. A táborozást két turnusban szerveztük, turnusonként 10-10 megyével. Összesen tehát 2 x 160 fõ gyerek (320 fõ) és 2 x 20 fõ pedagógus (40 fõ).

Szakmai tevékenység, orvosi, pszichológiai felmérések, tesztek:

a.) Szakmai tevékenység:
A program szerint minden megyei csapat (megyénként két csapat) csoportokba sorsolva két „alaptornán” mérte össze a tudását. A csapatok tornánként három mérkõzést játszottak. A két alaptorna alapján kerültek kiválasztásra a válogatott csapatok. Természetesen elsõ az volt, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, megszeressék a futballt, sikerélményük legyen. A kísérõ testnevelõkre is fontos feladat várt, hiszen a Bozsik OTP-MOL Program szakmaiságának megfelelõen kerültek lebonyolításra, megszervezésre a tornák. Mindez jó elõkészítõ minta az õsszel kezdõdõ Iskola Program szervezéséhez.

b.) Orvosi vizsgálat, antropometriai felmérés:

Alapvizsgálatok: szív- és keringés, légzés, egyebek

Testösszetétel: A testösszetétel az emberi test egészén belül az egyes összetevõk, szövetek arányát jelenti. Ennek eredményeként elkülöníthetõ a mért testtömegben az izom, a csont, a zsír, és a rezidum (belsõ szervek) tömegének mennyisége (kg) abszolút értékben, továbbá meghatározható az egyes testösszetevõk testtömeghez viszonyított (%) relatív aránya is. A relatív izom- és zsírtömeg, valamint a testösszetétel és az életkor ismeretében kilogrammban kifejezve határozható meg az egyén kívánatos testtömege. A konstitúció és a becsült csonttömeg alapján jellemezhetõ az egyén erõsíthetõsége, illetve az erõsítés "gazdaságossága". A túlzott izomtömeg az állóképesség és a gyorsaság rovására megy.
A túlzott zsírtömeg a teljesítményt és a várható élettartamot csökkenti. A hízásra való hajlam elõre jelezhetõvé, illetve a kóros soványság elkerülhetõvé válik vizsgálataink segítségével.

A várható testmagasság becsülhetõ!!!

c.) Pszichológiai teszt:

A felmérés során 4 kérdõívet töltöttünk ki a gyerekekkel.

• Az elsõ kettõ sport motivációs kérdõív, amelyek arról informálnak, hogy milyen jellegû motivációval rendelkeznek a gyerekek a sporttal kapcsolatban. Erre azért van szükség, mert elméletileg a különbözõ motiváció fajták másképp hozhatóak összefüggésbe az eredményességgel és kitartással. Erre azért is kíváncsiak lennénk egy nyomkövetéses vizsgálatban a késõbbiek során, hogy a motiváció mennyiben használható fel a tehetség kiválasztásában kiegészítve az antropometriai és fiziológiai vizsgálatokkal.
• A harmadik kérdõív egy szorongás-vizsgáló kérdõív, ami azt mérné, hogy a sportban milyen mértékû és jellegû szorongást élnek át a gyerekek. Erre azért van szükség, mert a sportteljesítményt nagymértékben befolyásolja a szorongás mértéke. Ez az egyik legfontosabb sportteljesítményt befolyásoló pszichés tényezõ.
• A negyedik pedig egy személyiség kérdõív, amit arra használnék, hogy a tehetségességgel, motivációval és szorongással, valamint az egyéb mérésekkel hozzam összefüggésbe a személyiségjellemzõket.

Motiváció vizsgálata

A felmérés során alkalmazott Sport Motivációs Kérdõív segítségével a gyerekeket arról kérdeztük, hogy melyek azok a tényezõk, amelyeket a legfontosabbaknak tartanak ahhoz, hogy focizzanak. Tulajdonképpen ez nem jelent mást, mit azt, hogy miért fociznak a gyerekek ilyen korban.

A kérdõívre adott válaszok elemzése során a sport motiváció alapvetõen két fajtáját különböztethetjük meg.

A külsõ motiváció azokat a tényezõket foglalja magában, amelyek a környezet, az edzõ, vagy a szülõ, tehát a gyermek személyiségétõl független hatások révén befolyásolja a gyermek viselkedését, jelen esetben a labdarúgásban való részvételét. Ilyen tényezõk például a szóbeli dicséret, a tárgyi jutalom, az elismertség, vagy a szóbeli feddés, büntetés, a játékban való részvétel tiltása.
A gyermek sportbeli képességeinek fejlõdése szempontjából természetesen szükség van ezekre a külsõ tényezõkre, hiszen csak ezek révén lesz képes alkalmazkodni azokhoz az elvárásokhoz, melyek a labdarúgás világához szorosan hozzátartoznak. Az évek elõrehaladtával ezeket a szabályokat a gyermekek saját, belsõ világuk részének fogják fel, és ezen belsõ viszonyrendszer révén lesznek képesek egyfelõl megfelelõen alkalmazkodni az elvárásokhoz, szabályokhoz, másfelõl képességeikrõl ilyen módon lesznek képesek objektív képet alkotni.

A belsõ motiváció szemben a külsõ motivációval, a gyermek szükségleteinek kielégítését szolgálja, függetlenül a környezet elvárásaitól.
A sport és azon belül a labdarúgás szempontjából a legfontosabb szükségletek:

• a játék élvezetének szükséglete a legfontosabb ebben a korosztályban. Sõt, a sportpályafutás egészén átível ez a szükséglet. A legkönnyebben sebezhetõ, de a legegyszerûbben fenntartható gyermeki igény. Minden foglalkozás, edzés, mérkõzés elsõsorban játék kell, hogy legyen. Ha a gyermek úgy érzi, hogy az edzés feladat, a verseny pedig arról szól, hogy kupát kell nyerni és oklevelet, akkor az már nem játék.
• az új ismeretek megszerzése, mely azt jelenti, hogy a gyermek számára nagyon fontos, hogy minden edzésen új dolgokat ismerjen meg szeretett sportjáról, és érdeklõdését fenn tudja tartani. Ezek közé tartozik az életkori sajátosságoknak megfelelõ taktikai elemek elsajátítása, új mozgáselemek gyakorlása, cselek, mérkõzéshelyzetek, szituációs gyakorlatok végrehajtása. Amennyiben ez a szükséglet nem kielégíthetõ a gyermek számára, olyan elfoglaltságot keres magának, amivel le tudja kötni figyelmét.

• a befejezettségre törekvés a harmadik szükséglet. Minden gyermek számára fontos, hogy amit tesz, annak célja legyen. Fontos megosztani velük azt, hogy mit miért tesznek, tanulnak meg, vagy gyakorolnak. Erre azért is szükség van, hogy mérkõzéseken, versenyeken fel tudják ismerni az edzésen gyakorolt helyzeteket, és így megfelelõen képesek legyenek alkalmazni azokat. Teljesítményük saját maguk számára is csak akkor értékelhetõ (és kapcsolható össze az edzõ, testnevelõ értékelésével), ha céljaik vannak, és el is tudják érni azokat.

A külsõ-belsõ motiváción keresztül a környezet és a gyermek személyiségének aktív, következetes kapcsolata segíti elõ a képességek legoptimálisabb fejlõdését. Éppen ezért törekedni kell a gyermek szükségleteinek maradéktalan kielégítésére a labdarúgás világának, szabályrendszerének, a csapat többi tagjainak elvárásait, törekvéseit figyelembe véve.

A motivációs kérdõív eredményeit négy grafikonon jelenítettük meg. A grafikonokon a vizszintes tengelyen a válogatott csapatok szintjeit különböztettük meg. Az 1. szint a legmagasabb, az 5. szint a legalacsonyabb értéket jelenti.

1. ábra

2. ábra

3. ábra

4. ábra

Következtetések:

A legmagasabb szintû válogatottba került gyermekek mindhárom belsõ motiváció értéke elmarad az alacsonyabb szintû válogatott csapatokba választott gyermekek motiváció értékeitõl (1. ábra, 2. ábra, 3. ábra). Ez a játék élvezetének motivációját tekintve (1. ábra) figyelmezetõ jel. Ugyanis ezek a gyerekek nem élvezik annyira a játékot, mint kevésbé jó képességûnek választott társaik és kisebb mértékben érdeklõdnek a labdarúgás iránt, mint kortársaik (2. ábra).
Ez utóbbi önmagában nem lenne probléma, hiszen a jobb képességû játékos „többet tud” a játékról, mint a többiek még ebben a korosztályban is, de intõ jel lehet abból a szempontból, hogy az érdeklõdésüket nem köti le teljes egészében az edzés. Ezt a problémát úgy lehet orvosolni, ha az azonos képességû gyermekeket külön csoportba rendezhetnék az edzõk, testnevelõk, így azokkal többet lehetne foglalkozni, akiknek a jelenlegi információmennyiség már nem kielégítõ.
A befejezettségre törekvés motivációja is alacsonyabb a jobb képességû játékosoknál (3. ábra). Ez azért fontos, mert a feladatok céltalan gyakorlása, az érdektelen feladatok vég nélküli ismétlése aláássa ezt a törekvést. Hiszen ezeknek nincs helye edzéselméleti nézõpontból sem. A külsõ motivációban viszont egyértelmûen magasabbak a jobb képességû gyermekek (4. ábra). Ez talán a felmérés legnagyobb tanulsága. Ugyanis azok a gyerekek, akiknél a külsõ motiváció nagyobb, mint a belsõ motiváció hamarabb hagyhatják abba a sportot, jobban szoronghatnak egy teljesítmény helyzetben, így viselkedésük következményeit tekintve rosszabb helyzetben vannak, mint azok a gyerekek, akiknél a belsõ motiváció fontosabb, mint a külsõ.

A képességek fejlõdésének késõbbi szakaszában (úgy 12-13 éves kor körül) valóban lényeges szemponttá válnak a külsõ tényezõk a motiváció szempontjából. De nem 10-11 éves korban!
A hangsúly a gyermekek sport iránti kapcsolatában áttevõdik a játékosságról az érmekre, az oklevelekre, az így megszerezhetõ hírnévre. Nem a gyakorlás lesz az elsõdleges, és az elvégzett munkáért járó elismerés, hanem az, hogy õk legyenek a legjobbak, mert ezt jutalmazzák még most is az edzõk, testnevelõk. A kiválasztásban ezek szerint sokkal fontosabb szempont még a gyermek személye, mint a valódi munka, kitartás vagy gyakorlás színvonala. Ezt próbálja az OTP-MOL Bozsik program olyan módon kiküszöbölni, hogy a mérkõzések, tornák során a rúgott gólok számát, a mérkõzés végeredményét nem veszi figyelembe. Azonban ez kevés. Az edzõknek, testnevelõknek is hasonló szemlélettel kell viseltetniük a 10-11 éves korosztállyal kapcsolatban.

A gyerekek saját képességeikrõl alkotott fogalmainak vizsgálata

Minden embernek van fogalma arról, hogy bizonyos helyzetekben mire képes, mit tud megoldani és mit nem, milyen feladatokkal képes megbirkózni, és melyek azok, amelyekbe nagy valószínûséggel bele fog bukni. Tisztában vagyunk saját képességeinkkel. Ezt a tudást, melyet saját képességeinkrõl alkotunk, nevezzük kompetenciának. A zánkai pszichológiai felmérések során egy kompetencia kérdõív segítségével megnéztük, vajon a gyerekek milyen képet festenek saját képességeikrõl. Nem csak a sporttal kapcsolatos képességeikre voltunk kíváncsiak, hanem arra is, hogy társakkal való viszonyaik kialakításában milyen képességekkel rendelkeznek, hogyan tudnak a többiekkel, a csapat tagjaival barátkozni, illetve milyen szintû önbizalommal rendelkeznek. Az önbizalom fogalmát úgy határoztuk meg, mint a saját magunkba vetett hit mértékét.

• Az ügyesség a labdarúgással kapcsolatos képességekrõl alkotott fogalomnak felel meg. Mennyire tartják magukat jó játékosnak.
• A társas viszony a barátkozás, a társakkal való kapcsolat kialakításának képességét jelenti.
• Az önbizalom pedig általánosságban a saját magukról alkotott képnek felel meg.

5. ábra

6. ábra

7. ábra

Következtetések:

Mint látható, az ügyesség (5. ábra) és társas viszony (6. ábra) tekintetében számottevõ különbség nincs a gyerekek között aszerint, hogy melyik válogatottba kerültek. Megemlítendõ viszont, hogy a legjobb képességû játékosokat társaik sokkal jobban „kedvelik”, mint az alacsonyabb szintû válogatottak tagjait.
Ellenben az önbizalom alacsonyabb a jobb képességû játékosok esetében, mint a többieknél (7. ábra). Ez az eredmény azzal magyarázható, hogy ezek a gyerekek kevésbé vannak tisztában saját képességeikkel, mivel környezetük és ebbõl kifolyólag saját maguk számára is az eredmények fontosak, és nem az ahhoz vezetõ út. Teljesítményük, saját maguk megítélése sokkal inkább az edzõ, szülõ értékelésétõl, a külsõ megerõsítésektõl függ, mint saját maguktól. Képességeikkel, éppen ezért, nincsenek teljes mértékben tisztában.

A teljesítmény szorongás vizsgálata

A sportpszichológiai kutatásokban a legtöbbször vizsgált jelenségek közé sorolható a teljesítmény szorongás. Nagyon röviden ez azt a negatív, rossz érzést jelenti, mely a sportolókat a mérkõzések, versenyek elõtt vagy alatt hatalmába kerítheti, így csökkentve teljesítményüket. Nagyon sok elmélet született arról, vajon milyen tényezõk játszhatnak szerepet a teljesítmény szorongás kialakulásában. Leginkább a mérkõzések, versenyek kimenetelének bizonytalansága, a képességekbe vetett hit hiánya, az eredménycentrikusság, a büntetéstõl, szégyentõl való félelem állhat a háttérben. Azonban nem önmagukban ezek a tényezõk okozzák a teljesítmény romlását, hanem az, hogy a sportoló már mérkõzés közben elkezd ezekkel foglalkozni. Így a koncentráció zavart szenved, és a teljesítmény hirtelen romlani kezd.

8. ábra

Következtetések:

A teljesítményszorongás (8. ábra) vizsgálata során megállapítottuk, hogy átlagban a különbözõ képességekkel rendelkezõ gyerekek között nincs jelentõs eltérés a szorongás mértékét tekintve, a legjobb képességû játékosok szorongás értéke azonban az egyik legalacsonyabb a csoportok között. Feltételezhetõen ez azzal hozható összefüggésbe, hogy teljesítményük az elvárásokhoz képest megfelelõ, vagy a várakozásokhoz képest alacsonyabb teljesítmény nem jár szigorú következményekkel.
A teljesítményszorongás értelmezése egyéni szinten sokkal fontosabb, éppen ezért a név szerinti egyszerûsített pszichológiai profilban ennek mértékét feltüntettük. Ha a teljesítményszorongás magas, az elõzõ bekezdésben említett tényezõk figyelembe vételével, a gyermek számára egy támogató, megerõsítõ környezet kialakításával a szorongás mértéke csökkenthetõ.

Összefoglalás

Az antropometriai vizsgálatok alátámasztották a tehetségen alapuló szakszerû kiválasztást. Ezek alapján elmondható, hogy a magasabb szintû válogatottakba bekerült gyermekek Dr. Petrekanits Máté és munkatársai által meghatározott, labdarúgás szempontjából lényegesnek tartott értékekben jobb mutatókkal rendelkeznek, mint az alacsonyabb szintû válogatott csapatokba került gyermekek. Ezen mutatók közé tartozik a magasság, a várható magasság az izomszázalék és a csontszázalék.
A kiválasztás és az antropometriai értékek között olyan nagyfokú az összefüggés, hogy ki lehet mondani, az edzõk, testnevelõ tanárok képesek szakszerûen kiválasztani a tehetséges gyermekeket az antropometriai, testalkati tényezõk alapján.

A pszichológiai felmérés eredményei alapján azonban néhány dologra fel kell hívni a figyelmet.
A gyermek képességeinek optimális fejlõdése szempontjából rendkívül fontos a belsõ motiváció fenntartása. Ezt érdekes, játékos, célirányos gyakorlatokkal lehet a leginkább elõsegíteni. A jutalmazások, megerõsítések ne a gyermek személyének szóljanak, hanem az elvégzett munkának.

• A gyakorlás legyen inkább minõségi, mint mennyiségi.
• A céltalan, egyszerû feladatok csökkentik az érdeklõdést.
• A mérkõzések, edzések a játékosságról szóljanak. Ne a gyõzelem legyen a cél. Gyõztesbõl mindig csak egy van. A gyermeki akarás, igyekezet, kitartás, gyakorlás legyen a megerõsítések célja ebben a korban.

A 2005. évi zánkai gyermek labdarúgó tábor tapasztalatai az antropometriai mérések szempontjából

A növekedés, fejlõdés és érés összetett biológiai folyamat, melynek végeredményeként belsõ (genetikai) és külsõ környezeti hatás eredõjeként alakul ki az adott életszakaszt jellemzõ morfológiai és funkcionális állapot. A harmonikus gyermekfejlõdés egyik külsõ környezeti feltétele a fejlõdõ gyermek rendszeres fizikai aktivitása, jelen esetünkben a labdarúgás.
Tanulmányoznunk kell a százalékban megadott a relatív adatokat, de az abszolút értékeket is figyelembe kell venni a sportág, vagy a sportágon belüli szerepkörválasztásnál. Vannak ugyanis olyan antropometriai adatok pl. a testtömeg, izomtömeg amely érzékenyebben válaszol a külsõ környezet ingereire, edzésekre és vannak olyanok amelyek kevésbé, mint pl. a csontszélességek vagy a testmagasság). Így a csontok hosszúsági és szélességi mutatói, illetve a méretváltozások sebessége genetikailag meghatározott
A rendszeres fizikai aktivitás (labdarúgás és hozzá tartozó környezeti hatások) kedvezõ és kedvezõtlen hatásai azonban nemcsak a testi fejlõdés, a testösszetétel vagy az élettani és motorikus teljesítõképesség szempontjából értékelendõk, hanem a pszichés funkciókra is hatnak vagy fordítva.
Az antropometriai vizsgálatokkal párhuzamosan a pszichológiai vizsgálatokat Dr. Járai Róbert végezte.
Az alkalmazott antropometriai eljárások:

• a növekedési típus – Conrad (1963),
• a szomatotípus becslésére – Heath és Carter (1967)
• a testösszetétel becslésére Drinkwater és Ross (1980),
• a várható testmagasság Mészáros és Mohácsi (1983).

A testösszetétel jellemzése (Drinkwater és Ross 1980)

A Drinkwater és Ross (1980) által közölt testtömeg frakcionálási technika az antorpometriai gyakorlatban a mai napig az egyetlen valid, négykomponensû eljárás. A szerzõk gondolatmenetében az emberi testtömeg: a csont-, az izom-, a zsír és reziduális tömeg összege. Az egyes összetevõk abszolút vagy relatív (a testtömeg százalékában kifejezett) értékének antropometriai úton történõ becslésére a következõ összefüggéseket írták le tetemek analízise után.

• CSONTTÖMEG = 02 x L x k5 ahol: 02 = 0,25 (könyökszélesség + térdszélesség + csuklószélesség +bokaszélesség); L = testmagasság; k5 = 1,25.
• IZOMTÖMEG = r2 x L x k7 ahol: r = 0,125 (laza felkarkerület/3,14 – 0,10tricepsredõ +combkerület/3,14 – 0,10 frontális combredõ + lábszárkerület/3,14 – 0,10 mediális lábszárredõ +mellkaskerület/3,14 – lapockaredõ); L = testmagasság; k7 = 6,41
• ZSÍRTÖMEG = d x S x k6 Ahol: d = 0,2 (0,5tricepszredõ + 0,5lapockaredõ + 0,5hasredõ + 0,5combredõ + 0,5mediális lábszárredõ); S = testfelület Du Bois és Du Bois (1915) módszerével becsülve; k6 = 0,072.
• REZIDUÁLIS TÖMEG = b x L x k8 ahol: b = 0,1667 (vállszélesség + csípõszélesség + mellkasszélesség) + 0,5mellkasszélesség; L = testmagasság, k8 = 0,35.

A relatív testzsírtartalom becslése Parízková (1961) módszerével

A különbözõ testzsírtartalmat becslõ módszerek eredményei közötti (gyakran markáns) különbség indokolja olyan eljárás alkalmazását is, amellyel az adott népességre vagy korosztályra vonatkozóan reprezentatív minták vizsgálata után nyert viszonyítási értékek állnak rendelkezésünkre. Vizsgálatainkban az általánosan ismert Parízková (1961) eljárási javaslatai alapján is gyûjtöttük az adatokat. E módszer egyformán alkalmas a felnõttek és a gyermekek, valamint a nõk és a férfiak relatív testzsírtartalmának számítására.

Metrikus index

A metrikus index a mellkas átmérõinek (szélességének és mélységének) a testmagassággal korrigált lineáris függvénye (kerekdedségi mérõszáma), amely érvényességi folyamatában azonban az egész test piknikus vagy leptoszom jellegére jellemzõnek bizonyult. A mérõszámmal kapcsolatos tapasztalatok növekvõ száma arra utal, hogy a csontméreteken alapuló metrikus index azt jelzi, hogy mi, mikor és hogyan valósult meg a magunkkal hozott (öröklött) tendenciákból.
Az indexérték pozitív értéktartományába tartoznak a piknikussal rokon piknomorfok. Az átmeneti, úgynevezett metromorf jelleg az enyhén negatív értéktartományba esik.

A fiúk és férfiak metrikus indexének számítására szolgáló matematikai összefüggés a következõ:

MIX = 0,16 (MMG – 0,26TTM + 0,80MKS – 2,61) R = 0,999

Az egyenletben: MIX = metrikus index, MMG = mellkas mélység, TTM= testmagasság, MKS= mellkas szélesség (mindhárom adat centiméterben), R= többszörös korrelációs együttható, amely az egyenlet és a nomografikus értékek egyezését mutatja. A következõ ábra a vizsgált labdarúgók metrikus indexeit mutatja. Értékelhetõ matematikai különbség nincs.