Az ifjúsági kor végén

siteadmin, v, 2003-06-01 16:43

Aki még nem látott aggódó ifistát az öltözõben: „Mi lesz velem? Hova kerülök?”, bizonytalan kifejezéssel az arcán az úgy gondolhatná, hogy ezeknek a megacélosodott ifjú titánoknak nincsenek is érzelmei. A mindig flegma, hanyagnak tûnõ lazaság, a színes haj, a tetoválás, a mostanság már inkább kigyúrt izom, mintha minden belsõ kétkedést kizárna. Pedig nagyon vívódnak. Kritikus idõszakhoz érkeztek. A szakértelem, a megértés, a pozitív mentalitás sokat segíthet. A gondatlanság, a hozzá nem értés, a figyelem hiánya rombol. Ekkor van talán a legnagyobb szüksége a fiatalnak a tárgyilagos, szakszerû, jövõt feltáró értelmes tanácsra. A vívódó ifjúnak is, a sportágnak is.
A legfontosabb: ne csalódott fiatal lépje át a felnõttkor határát és gyûlölje meg sportágát egy életre, csak azért mert az edzõk nem látnak jövõt a volt ifistában.

Az ifjúsági kor végére elérkezik az a pillanat, amikor az ifjú játékosnak számot kell adnia a felkészültségébõl. Javarészt ebben az idõszakban tisztázódik le, hogy a játékos vágyai és lehetõségei között milyen reális kapcsolat van. Nagyon kevés élvonalbeli (NB.I – NB.I/B/) edzõnek van meg a lehetõsége és bátorsága, hogy a kiöregedõ ifjúsági játékost beépítse a felnõtt csapatba. Ennek számos szakmai oka van.
Az ifjú játékos tehetsége még önmagában nem elég arra, hogy egy más ritmusú világában érvényesülni tudjon.
Elenyészõ azoknak a játékosoknak a száma – úgy a nemzetközi élfutball, mint a magyar viszonyok között – akik rögtön zökkenõmentesen a felnõtt csapatba kerülnek. Ezért az ifjúsági kor vége és a profi világ közé még be kell iktatni egy 2-5 éves idõszakot. Ez az U-18-23 éves kor közötti idõszak az ifjúsági kor után és a profi világ elõtti felnõtt futballképzés idõszaka. Ezen idõszak alatt sok speciális (egyéni) edzésre és mérkõzésre van szükség.

Lap elejére