Kis pályákról a nagy pályára

A tanulási folyamat legkritikusabb idõszaka akkor jön el a gyermekek számára, amikor a kisebb méretû pályákról a teljes méretûn kezdenek játszani és nem egyszer már bajnoki rendszerû versengés keretei között. Tizenkét éves kor tájékán egyébként is nagy változásokat él meg a kis focista. Tágul látóköre, egyre kritikusabb szemmel tekint a világra, de saját magára is. Igaz eddig is ûzték értelmetlenül az eredményért szülõk, sajnos gyakran edzõk is, most pedig egyenesen elvárják, hogy nyerjen. Nagy pályán, bajnokságban játszani, sokak szemében egyenlõ a mindig gyõzni követelményével. Pedig az áttérés a nagypályára csak a versengés következõ eszköze. Rengeteg fogás van amit el kell sajátítani a kollektív játékban ahhoz, hogy abból gyõzelmek születhessenek.


A gyermekek fejlõdését és focitanulását a korosztálynak megfelelõ méretû pályák szolgálják a legjobban.
A játékosok „sûrûbben” vannak a játéktéren, melynek méretei felfoghatók a számukra. Gyakrabban találkoznak a labdával.  Többet mozognak, nem kalandozhat el a figyelmük.
A szûkebb terület miatt a játékhelyzetek (1:1, 2:2, 3:3, 4:4) nagyobb számban és más követelményekkel ismétlõdnek meg és a játék ritmusa is más. Többször tudnak támadni, illetve védekezni. U-12 éves kortól a gyermekek az addigi kisebb pályaméretekrõl a nagypályára kerülnek. A játékosok fejlõdési folyamatában ez nagyon nagy lépés, hiszen az addig 7+1-s felállásról át kell állniuk a 11:11 elleni játékra.
Ehhez az igényes szakmai feladathoz, melyet megfelelõen elõ kell készíteni - kívánunk szakmai segítséget nyújtani. 






Lap elejére