A változások nyomában I.

Mérföldkőnek nevezhetnénk a Belgiumban lezajlott ifjúsági Európa Bajnokságot.

Nagy változások szele lengi körül a sportágat. Na nem az üzleti oldalát. Az egyre jobban virágzik.

A társadalmakban bekövetkező, a különböző generációkra másképpen ható mozgások, a kulturális és sportélet, a szabadidő eltöltésének sajátos alakulása, más futball profil formálását kezdte meg. Aki fogadóképes a jelekre, a labdarúgásban is előnyökre tehet szert.

A döntőkön az UEFA Technikai Igazgatója vezette elemező csoport több ülésen értékelte a látottakat.

Az értékelés alapját az a summás összegezés adja, mely szerint ez a generáció már nem ugyanaz, mint a pár évvel előbbi hasonló korosztályok.
A hatások, amelyek a mai fiatalokat érintik - a kiszélesedett látókör adta nemzetközi hasonlóság – minden jele érződött a csapatokon.

I .
Szabadabbak, nehezebben foghatók korlátok közé, inkább az európai sztárok adta mintát követik, mint az aktuális edzőikét.

Ennél a generációnál jelentkezik először sajátos kettősség.
Kiléptek a gyerekkorból, saját utat akarnak járni, de ugyanakkor nagyon igénylik az irányítást.
De csak az értelmes irányítást.
Azt, ami hihetetlenül éles szakmai látókörükön kívül esik nem fogadják el!
Sőt. Szemben a felnőtt alakoskodással, lázadnak ellene.

Nagy jövőjű futballistát – értelmetlenül – tőle idegen poszt ellátásával bízta meg edzője.
Lázongott a pályán, túl hanyag, meg nem értettségét minden áron kimutató játékkal.
Lecserélték.
Mesterei kezet nyújtottak. Flegmán, hatalmas köpés kíséretében elfogadta.
Még tizenhét éves sincs!

Tisztán látnak minden szakmai és emberi hibát.
Nem tudják elfogadni.
Még nem rontotta meg őket az alakoskodó világ.
A változás abból a szempontból jelentős és visszafordíthatatlan, ami reakciójuk utóhatása.!
Az edzője mellett elköpő játékos viselkedésének, következményei voltak egykoron.

Most behúzott nyak, észre nem vevés, a fiatal szabadságának legkisebb mértékű csorbításának elkerülése, mint alapvető pedagógiai elv uralkodik.

Ezért a játékosok felé közvetített szakmai utasítás is többnyire csak kérés formájában jelentkezik.

Mit tehet a szakember avval a játékossal, aki csak hosszas rábeszélés után vállalta az EB részvételt, mert bejelentették: ősztől Európa egyik sztárcsapatának állandó keret tagja lesz.
A nagymenői allűröket felvonultató, minden mozdulatával önnön nagyságát kimutatni akaró fiatal, ezen a szinten, már nem kezelhető.

A belgiumi tornán az FC. Chelsea tizenkét főállású játékos megfigyelője vett részt.

A változásokat fel kell mérni.
Stratégiát kell kidolgozni a fogdására és a negatív következmények elkerülésére.

A kiindulás egyértelmű:

szakmailag a legjobban felkészült, az érintett korosztályokat jól ismerő, a gyakorlati pedagógiában kipróbált edzőket szabad csak kinevezni erre a szintre.

Nem halasztható tovább az UEFA ifjúsági edzői licenc kötelező bevezetése.

II .

Az U17 szinten Európában egységessé vált a 4-3-3-as formáció sajátos változata.

A jól söprögető, jól passzoló és indító kapus alap követelmény.
Magasak, nyúlánkak, izomzatuk még nem követi csontozatuk fejlődését ezért nem robosztusak.
Irányító szerepük nem meghatározó, társaik nem is készek elfogadására.
Helyezkedésben jobbak, látványos vetődésekhez még rutintalanok.
Labdafogásuk biztos, de nem magabiztos.
Íveléseknél jól követik az akciót, de csak a legszükségesebb kijövetelekre vállalkoznak.
A kitörő csatár elé lecsúszásokban, kivetődéseknél a legsebezhetőbbek.
Súlyos sérülés is történt ilyen akcióban.

A védelem négy tagból áll. Vonalból induló területvédelem.
Jól követik együttesen a labdát, tolódnak, zárnak, ha kell váltanak.

A belgák válogatott négy védője	A spanyolok védelmi négyese

A legnagyobb hiányosság a labda megszerzése utáni helyzetben tapasztalható.

Nem tudnak mit kezdeni a birtokukban lévő labdával:

• technikai nehézségeik vannak a megjátszásával, vagy birtokban tartásakor,
• taktikailag járatlanok a követendő helyezkedésben és nincsenek képeik a mellettük, mögöttük játszók ésszerű mozgásáról,
• vagy nincs önbizalmuk a játékba belépéshez, vagy a taktikai rend köti őket,
• mindezek következményeként szívesen vállalkoznak hosszú indításra, megcélozva az elől lévő egy csatárt,
• a támadásba - széleken is - ritkán lépnek be, akkor is csak a minimálisan kötelező akcióra vállalkozva.

A védelem előtt általában minden csapat két védekező középpályást szerepeltetett.

Anglia: két védekező középpályás	Belgium: két középpályás szűrő

Ezen a területen a csapatok zöme járatlannak bizonyult.

Vagy nem értették a szerepét és jelentőségét a csapatjátékon belül ennek a posztnak, vagy keveset foglakoztak a feladatok begyakorlásával.

A csapatjáték szervezése sajátosan alakult.

• Mivel a döntő többség támadó rombuszra épített, így a hátsó csúcson elhelyezkedő adott volt az első számú csapatszervezői poszt ellátására.
• Minden együttesben 10-es számmal játszott az erre a feladatra legképzettebb játékos.
• A hollandok és a spanyolok toltak fel alkalmakként még egy játékost, csökkentve a középpályás védők számát. (lásd lent a képen)
  Ebben az eseten – eredmény kényszer hatására – a három csatár mögött két, támadó-szervező középpályás szerepelt.

Minden csapat három csatárral játszott.
A feladatok világosan elszeparáltak voltak.

A középen játszó, egyedül maradt elöl labdavesztéskor céljátékosként.

Elöl a spanyol céljátékos	A belga ékjátékos