Opata Zoltán, (Bp. 1900. 09. 24. – Bp., 1982. 05. 19.) Korának nagyon népszerű játékosa. Érdekes, laza egyéniség volt. Úgy a pályán, mint az életben.
Egy különbség azonban volt a két terület között. A játéktéren nem ismert tréfát.

Mindig győzni akart és ezért mindent megtett.
Csatár volt. A húszas évek elején tűnt fel elsősorban kiváló technikai felkészültségével és gólveszélyességével. Játékosként 17 válogatott mérkőzésen, 6 gólt ért el.

1920-tól 1934-ig az MTK, ill. a Hungária labdarúgója.
1924-ben Ormos néven a párizsi olimpia résztvevője.
1923-ban és 1925-ben a MTK Kupa győztes csapat tagja.
1920-tól 1934-ig a Hungáriában, ill. az MTK-ban 144 NB I-es mérkőzésen szerepelt.

1936-ban a berlini olimpián a magyar labdarúgó válogatott szakvezetője.
Középcsatárként került fel az élvonalba, de Orth György idejében ez a hely „bérelt” volt – a válogatottban is – ezért a sokoldalú Opata a támadósor minden helyén kitűnően helyállt. Ezt a tulajdonságát az edzői alaposan kihasználták, hiszen a jobbszélsőtől a balszélsőig minden csatárposzton szerepelt.
Alapvető tulajdonsága a bohémsége volt. Az életben is és a pályán is „kamatoztatta” ezen ismérvét, hiszen humora kiapadhatatlan volt. Egy-egy bemondása, tréfája gyorsan közismertté vált, és tízezreket szórakoztatott. Játékában ötletes előkészítéseivel, ahogyan ma mondanánk „killer passzaival” mérkőzéseket döntött el.

Opata pályafutása során jó néhány kitűnő mérkőzésnek volt a főszereplője, de ezek közül a szakirodalomnak mégsem nehéz kiválasztani a legjobbat.
1924. április 6.-án Budapesten 7:1 arányban legyőztük az olaszokat.
Orth Gyuri távolléban a középcsatár posztján szerepelt.
Az egyik oldalon Braun-Molnár, a másikon Esisenhofer-Jeny kettős volt a játékostársa.
Nagyszerűen fogta össze a két szárnyat, – a két szélső területet, ahogyan annak idején mondták – fantasztikus előkészítő átadásaival már 6:0-ra vezettünk, de Ő még nem lőtt gólt.
A nézőtéren 40.000 ezer (!) szurkoló volt.
Egyöntetűen mindenki Zolikának szurkolt, hogy lőjön már Ő is egyet a világ - akkoriban - talán leghíresebb kapusának Combinak.
A befejezés előtt sikerült is neki.
Az örökké vidám, bohém Opata Zoli ritkán volt ennél boldogabb, mint ezen találat után.

A kolozsvári AC edzője is volt egy időben.
A hajdan kincses város piros-fehér együtteséről így írt a zöld színű Nemzeti Sport szerda-szombati különkiadása, a Kék Sporthírlap hat évtizeddel ezelőtt, 1943-ban: A Kolozsvári AC a kolozsváriaké! című cikkében: sokan a jó szereplés titkát kutatják...
Azt mondhatnánk, semmi különös titok sincs.
A szív, a lelkesedés és a tudás diadala a jó helyzet. S ha mégis titkot keresnénk, hát ott van az edző, Opata Zoltán. Amióta a KAC edzője, sikert sikerre halmoz a csapat!

Fogl II., Opata, Hirzer, Jeny, Eisenhoffer, Guttmann, Mándi, Obitz, Braun, Orth, Kis Gyula szövetségi kapitány. Elöl a kapus Biri.

Történetek Opata Zoltánról

Egy ifjú bajai labdarúgó került fel a Hungária csapatához. Az illető mindjárt „nagy fiú” lett, különleges igényekkel lépett fel. Egyik utazás során a csapatvezető közölte a játékosokkal:
Fiúk, az étkezőkocsiban minden nagyon drága. Ezért hideg vacsorát vásároltam. Majd itt a fülkében elfogyasztjuk.
Mindenki szó nélkül tudomásul vette, csak az új „sztár” nem.

• Kérem, én ilyesmihez nem vagyok hozzászokva!
• Mit akarsz te tacskó – intette le Opata – Baján legfeljebb horgot kaptatok vacsorára.
• Miiiiit? – hüledezett az ifjú titán.
• Horgot, hogy menjetek le a Dunára és fogjatok magatoknak halat …..

Opata 1935-ben a Zugló FC. játékosa volt. Megkérdezték tőle:

• Milyen a csapatod, Zoli?
• Hm, tűrhető.
• Melyik a leggyengébb része?
• A vezetőség ….

Nagy játékos, nagy egyéniség volt.