Futball és irodalom - első rész. Esterházy Péter

Esterházy Péter: Utazás a tizenhatás mélyére
Magvető Kiadó, 2006.

Egyszerre játszódik a jelenben és a múltban: leginkább a kettő között. Arrafelé pedig a képzelet van - a fantázián keresztül válik jelenné a múlt, és válik múlttá olyasmi, ami sohasem esett meg.











Részlet

„Puskás tehát az, akivel eltűnik valami a világból, más lesz, megváltozik, már nem olyan, mint előtte volt, és soha nem is lesz olyan. …
… Én nem láttam őt játszani, csupán egyszer 1981-ben, hogy úgy mondjam, post festa, amikor 56 után először visszajött Magyarországra, és rendeztek neki egy díszmérkőzést a Népstadionban. A rendszer mintegy megbocsátotta, hogy nagy fia elhagyta 56-ban, örült, hogy Puskás legitimálja őt, emlékszem az ez ügyben mondott sok megrohadt kádárista mondatra, amely, a rendszer alkatának megfelelően, mondott is valamit, meg nem is.

Puskás akkor már ötvennégy éves volt, világnagy pocakkal, tulajdonképpen önmaga paródiája, mondhatni, ezen a túlsúlyos módon korszerű, amit, a parodisztikusságot, nem is fedett el a 100 000 ember nosztalgiája, mert ez már a nyolcvanas évek józan vagy ironikus nosztalgiája volt, a csodálat és a csúfondárosság keveréke.
Ám amikor Puskás egyszer avval a bizonyos legendás bal lábával úgy indította a szélsőt, hogy a labda negyvenméteres röppálya után, a hátvéd frizuráját borzolva esett a hátvéd mögé, úgy, hogy a szélső éppen akkor ért, lépett oda, s evvel a lépéssel azonnal behozhatatlan előnyre tett szert, akkor a 100 000 fáradt embernek elakadt a lélegzete: színről színre megjelent előttük, akár egy angyal, az emberi zsenialitás. (Ezeket a hosszú átadásokat eredményesen lehet gyakorolni, minél többet, annál jobban tudja az ember. Én ott fölmértem, tehetséges kisfutballista, hogy nekem körülbelül 357 év gyakorlás kéne ahhoz, hogy ezt tudjam.)
A zsenialitás nem a képességek kiválóságával azonos. Czibor kiismerhetetlenül cselezett, Kocsis fejelt a világon a legjobban, a szintén zseniális Bozsik megbizhatóbb volt, Budai gyorsabb, Lóránt értelemszerűen keményebb, egyáltalán, Puskás jobb lába kizárólag emberi szempontból volt értékelhető, szakmailag nem.
Az ő géniusza abban állt, hogy azonosulni tudott a játékkal, egy volt vele, vagyis ő határozta meg a világot (a pálya négyszögéről beszélek), a modern álom maga, nem?, s nem a világ adta, meghatározta lehetőségek közt választott, választotta ki a legjobbat. Ez az időtlen benne.
Puskás megteremtette egyén és közösség egységét, amely nélkül az egyén, ő, nem létezhetett. Nem mintha kellemes egyéniség lett volna, folyton veszekedett, vitatkozott, dirigált. Nagyszájú, nem a békesség embere. Szélvihar, mondták róla kortársai. De: őt nem kellett kiszolgálni, ő egyszerre szolgált és irányított. Alávetette magát annak, amit ő teremtett.
Egy volt a labdával. Erről számos anekdota szól. Amikor egy edzésen a pályáról kigurult labdát egy gyerek kézzel dobta vissza, akkor állítólag elsírta magát. Kézzel! Láttátok, kézzel ért a labdához!, zokogott.”



Esterházy Péter
(Budapest, 1950. április 14. –): az egyik legjelentősebb kortárs magyar író. Publicista, Kossuth-díjas,
Családja
Nagyapja Esterházy Móric gróf, 1917-ben Magyarország miniszterelnöke volt. Édesapja gróf Esterházy Mátyás (1919-1998), édesanyja Mányoki Irén Magdolna (1916-1980). Négy gyermek édesapja.

Tanulmányai

A Budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett. Eredetileg matematikusként végzett az ELTÉ-n 1974-ben; 1978 óta szabadfoglalkozású író.
Magyarországon több száz tanulmány, kritika jelent meg munkáiról; számos rangos irodalmi díjban részesült bel- és külföldön egyaránt. Regényeit és elbeszéléseit több mint húsz nyelvre fordították le, külföldön is széles körben elismerik.
Legjelentősebb művei
Fancsikó és Pinta: Írások egy darab madzagra fűzve (elbeszélések, 1976)
Pápai vizeken ne kalózkodj (elbeszélések, 1977)
Termelési-regény. Kisssregény (kisregény, 1979)
Bevezetés a szépirodalomba

Függő (1981)
Ki szavatol a lady biztonságáért? (1982)
Kis Magyar Pornográfia (1984)
A szív segédigéi (1985)
Bevezetés a szépirodalomba (1986)

Fuharosok (1983)
Tizenhét hattyúk (1987) – Csokonai Lili álnéven
Hrabal könyve (1990)
Hahn-Hahn grófnő pillantása – lefelé a Dunán (1992)
Amit a csokornyakkendő-ről tudni kell... (1993)
Egy kékharisnya följegyzéseiből (1994; válogatott publicisztika)
Búcsúszimfónia – A gabonakereskedő (1994; komédia három felvonásban)
Egy nő (1995)
Egy kék haris (1996; publicisztika)
Harmonia caelestis (2000)
Javított kiadás (2002)
A szabadság nehéz mámora (2003; válogatott esszék, cikkek)
Utazás a tizenhatos mélyére (2006)




Lap elejére