A párharc a legtöbbször ismétlődő játékhelyzet.
Mérkőzésenként átlagban háromszáz lehetőség adódik a labda megszerzésére, illetve elvesztésére. Felmerülhet a kérdés: vajon aki a párharcok többségét megnyeri: az a csapat a mérkőzést is győztesen teljesítheti?

Vajon a párharcok sikeressége a végső eredményesség szempontjából döntő jelentőségű?
Nem biztos, de valószínűsíthető.
A kérdésfelvetés pusztán logikai úton megfogalmazott feltételezés - kicsit hasonló mint a csapatok közötti labdabirtoklás százalékos aránya és a győzelem problémája …

Ez a játékhelyzet a pályán a mérkőzés alatt bárhol, bármikor előfordulhat.
A játékban egy csapaton belül az első és az utolsó mezőnyjátékos közötti távolság 30-50 méter, s természetes az ellenfél játékosai is itt helyezkednek el.
Tehát viszonylag szűk, kis területen van 20 mezőnyjátékos. A rendelkezésre álló területen belül kell a játékhelyzeteket megoldani.
Régebben a pálya teljes területén nagyobb számban fordultak elő a „kötött”, személyre szabott párharcok. (Emlékezzünk például a „Gentile-Maradona kettősre” …)
Az emberfogásos rendszerekben a játékosok a pozícióiknak megfelelően többé-kevésbé mindig ugyanazokkal a játékosokkal találkoztak.
Napjaink zóna védekezésében az 1:1 elleni küzdelmek nem személyre szabottak.

A játékossá válás folyamatában a négy képzési feladat azonos hangsúllyal szerepel: kis játékok, egyéni képzés, játékrendszeri ismeretek és a párharc oktatása.

A felkészítési rendszerben tudatosan kell oktatni, később edzeni a játékosokat ezen „páros” küzdelmek sikeres megvívására.
A párharcnak három technikai-taktikai oldala van:

• Amikor a játékos birtokolja a labdát
• Amikor az ellenfele birtokolja a labdát
• A labdabirtoklás váltásának a pillanata

A párharc oktatásában a következő kérdésekre lehet, illetve kell választ adni:

A labdabirtokló szempontjából

• Mit csináljon a támadó játékos a labda birtokában?
• Mit csináljon a támadó játékos, amikor a labda felé érkezik?
• Milyen játékhelyzet megoldásra törekedjen a támadó játékos?
  Egyéni megoldásra törekedjen, vagy keresse a kombináció lehetőségét?

Válaszok:

• Őrizze meg a labdát, ne engedje elvenni, ugyanakkor keresse a társakkal való kombináció lehetőségét.
• Alapszabályként fogalmazható meg, sohsasem állva várja a labdát, mindig a labda felé mozogva vegye birtokba.
• Erre nincs alapszabály, de javasolható, hogy a kapu közelében keresse az egyéni megoldást, a cselt, az azonnali lövét illetve a ritmusváltásos rövid, gyors kombinációt.
  Azt se felejtse el, hogy egy 16-os környéki szabadrúgás manapság „fél” gól.
  A kaputól távolabb igyekezzen pontosan, társnak passzolni és beindulni. Azzal, hogy megtartotta csapata számára a labdát, még nem végezte el feladatát. Mozgatni kell a védőket.

Az ellenfél – tehát a labdát megszerezni kívánó szempontjából:

• Milyen védekező mozgással próbálkozzon?
• Milyen legyen a labdás játékos megközelítésének sebessége?
• Honnan, milyen szögben támadja meg a labdás játékost?
• Célszerű-e szabálytalanságot elkövetni?
• Ha nem tudja megszerezni a labdát, akkor milyen mozgással, merre terelje a labdást védő játékos?

Válaszok:

• Mindig talpon kell védekezni!
• Olvasva a játékot, mindig mozgásból kell megközelíteni az ellenfelet, előtte azt a sebességet felvenni, hogy egy hirtelen ritmusváltásra is reagálni tudjon.
• A támadás szögét mindig a kapu és a társak helyzete határozza meg.
• Nagyon zavaró és súlyos hiba, ha a védő a kapunak háttal álló, helyezkedő támadót lefaultolja.
  Kapunak háttal álló játékos ellen nem szabálytalankodunk. Szabálytalanság nélkül szorítsuk kifelé a vonalak felé, illetve távolítsuk a kaputól.

Eddig a párharc technikai-taktikai elemeiről tettünk említést.

A párharcban legalább ugyanilyen fontosságúnak tartjuk a játékos pszichikai felkészültségét, melynek három fő területét emelnénk ki:

A motiváció
Gyakorlatilag a játékos belső hajtóerejét jelenti. Legfőbb ismérve nem az „ész nélküli” hajtás, hanem az okos, pontos játék. A lelkes játékos keményen harcol, küzd, igyekszik maximálisan kivenni a részét a játékból. Ez a fajta viselkedés gyakran átragad a csapattársaira is, ami közösségformáló hatással bír.

Az agresszivitás
A profi labdarúgás alapvető magatartásformája.
Több területen van jelentősége.

• Agresszivitás a labda megszerzéséért
  Az alapelv: le kell győzni az ellenfelet! Technikával, taktikával, erővel, futással, ugrással, szereléssel, cselezéssel. Mindenáron!
  Ehhez lényeges a testmagasság, a testsúly és a testi erő is, mindazonáltal el lehet mondani, hogy ez a tulajdonság inkább a lelki alkattól függ, ami gyermekkortól kezdve fejleszthető.
• A játékos saját magával szembeni erőszakossága, akaratereje.
  Az önmagával szemben is agresszív játékos akaratereje, céltudatossága minden akadályt legyőz, mely gyakorlással fejleszthető. Ha a játékos edzésen le tudja győzni a saját magát – az esetlegesen fellépő fájdalmakat, ellenérzést, akkor mérkőzésen is hatásosan tud a fellépő akadályok ellen küzdeni.
• Kockázatvállalás a labda továbbításánál.
  Az egyik játékos annak örül, ha megszabadul a labdától és annak felelősségétől, ez a típus „biztonságban” visszafelé passzol. A másik arra törekszik, hogy minél nagyobb gondot jelentsen az ellenfél kapujára, ez a típus igyekszik előrefelé játszani.
  Nyilvánvaló, hogy minél nagyobb technikai-taktikai tudású játékosról van szó, annál erőszakosabb lesz a labda továbbításánál.
• Agresszivitás a helyzetkihasználásnál és a „kapura játéknál”.
  Önzetlen akcióbefejező játékos nincs, csak rossz játékos. A helyzetben lévő játékosnak az a kötelessége, hogy vállalja a felelősséget. Erre szokták mondani, hogy „ aki soha nem lő kapura, az mellé se lő soha”

Az önbizalom

• Magabiztosság a testi erő kihasználásában. Ellentéte a félelem. Sok játékos attól tart, hogy megsérül, vagy, hogy tudása, felkészültsége a párharcokban nem érvényesül. A játékhoz az ütközések, a test-test elleni küzdelem szervesen hozzátartozik. Az ilyen helyzetekben megnyilvánuló ügyesség a valós játéktudás ismérve.
• A játékos felkészültnek érezze magát arra, hogy a reá bízott feladatoknak eleget tud tenni. Ebben a helyzetben az edzőnek van óriási felelőssége. Ugyanis, ha olyan feladattal bízza meg a labdarúgót, ahol nem biztos a dolgában, vagy meghaladja a „lehetőségeit”, akkor nemcsak a játékostól, de a csapat egészétől sem várhat sokat.
• A csapat stratégiájába, játékrendszerébe vetett bizalom. A csapat tagjainak hinnie kell abban, hogy az általuk alkalmazott rendszerben tudnak a legeredményesebben játszani.

Az edzéseken, foglalkozásokon sokat kell foglalkozni az 1:1, 2:2 elleni játékokkal.
Ennek a gyakorlására adunk közre gyakorlatanyagot - két részletben.

1. 1:1 elleni játék két kapura. Az nyer, aki a legtöbb gólt rúgja. Játékidő: 5 x 1 perc
2. Az edző, (vagy egy harmadik játékos) által valamelyik játékos lábára passzolt labdával 1:1 elleni játék két kapura. Az nyer, aki a legtöbb gólt rúgja. Mindkét játékos, 3 x 1 perc.
3. Az edző, (vagy egy harmadik játékos) által a játékosok közé, területre passzolt labdára futás, majd 1:1 elleni játék két kapura. Az nyer, aki a legtöbb gólt rúgja. Mindkét játékos, 6 x 1 perc.
4. 1:1 elleni játék kijelölt területen. A játék célja, hogy a labdát kapó támadójátékos a kapott labdával a mögött lévő társa felé forduljon és passzolja rá a labdát, majd a visszakapott labdával az ellenfél kapujára támadva gólt rúgjon. A védő akadályozza meg a labdás játékos fordulását, szerezze meg a labdát és passzolja vissza az adogatónak. Kísérletek: 3 x 1-1 alkalommal. Két adogató játékos, két 3 m-es kapu, a vonalon lévő egy-egy játékossal. Elhelyezkedés a rajz szerint.
5. 1:1 elleni játék kijelölt területen. Több pár játszik „kiskapukra”. A játék célja, hogy bármelyik kapuvonalon a támadó játékos átpasszolja, átvezesse a labdát. Feladat: 1 perc alatt hány kaput sikerül megszereznie a támadónak.
6. 1:1 elleni játék, „két csapatban”. Két csapat játszik a kijelölt játékterületen. Minden második játékosnál van labda. A területen négy sarokkapu van bójákkal megjelölve. Cél: az ellenfél sarokkapujába vezetni a labdát. Találat esetén marad a támadónál a labda és a másik kapu a cél. A párok a másik pár játékát nem zavarhatják. Melyik csapat szerez több gólt. Játékidő: 6 x 1 perc.
7. 1:1 elleni játék kiskapukra. Az 2 m x 5 m-es kapukban pihenő mezőnyjátékosok. A kiadott labdával a támadók igyekeznek a védőtársukat átjátszva kapura rúgni. A védők célja akadályozás és labdaszerzés. Mindegyik játékos csak az ellenfél kapujába lőhet gólt. A párok a másik pár játékát nem zavarhatják. Melyik csapat szerez több gólt. Játékidő: 6 x 1 perc.