Czibor Zoltán
(Kaposvár, 1929. augusztus 23. – Komárom, 1997. szeptember 1.)
A napokban múlt tíz éve, hogy meghalt az aranycsapat tagja, a zseniális, ördöngős balszélső. A „rongylábú”, a
„bolond”, ahogy társai szólították a gyors és kiszámíthatatlan játékost.





A válogatottban 1949-1956 között 43 mérkőzést játszott, 17 gólt szerzett. Tagja volt a Wembleyben 6:3-as és a Budapesten 7:1-es győzelmet szerzett csapatnak. Olimpiai bajnok, világbajnoki ezüstérmes. Az Ő sorsát is keresztezte a történelem. Sokkal többre vihette volna, ha a politika és a hatalmi játszmák nem értelmetlen ügyeket, hanem az emberek boldogulását szolgálták volna Magyarországon.

A kezdetek

Édesapja a MÁV alkalmazottja volt, tisztviselő, hatan voltak testvérek. Két bátyjával, Czibor I.-el és Czibor II-vel a III. osztályú Komáromi MÁV csapatában kergette a labdát. Czibor III. amatőr futballistaként mozdonyt vezetett (!).
1948. májusban a munka ünnepén Győrben játszottak mérkőzést, akkor akadt meg a szeme Mézes Sándornak – aki akkor az ifjúsági válogatott szövetségi kapitánya volt – az ördöngösen cselező, sovány fiún.
Tíz nap múlva már ifjúsági válogatott volt. Felkeltette az NB I.-es csapatok érdeklődését is, nemsokára a Ferencváros igazolt játékosa lett. Azonnal a kezdő csapatba került. Bajnokságot nyert a Fradival.
1949. május 8-án pedig a válogatottban is debütált (Kocsis Sándorral együtt), idehaza az osztrákok ellen megnyert mérkőzésen (6:1). Egy év alatt eljutott a mozdonyvezetéstől, a harmadosztálytól a válogatottságig.

Az Aranycsapat és a Honvéd

1950-ben állami döntés született a sport megreformálásáról. A Kispest a honvédség csapata lett Honvéd néven, az Újpest a Belügyminisztériumé, az MTK Textilessé alakult át, a Ferencváros már korábban az ÉDOSZ-hoz került. A játékos-igazolásban döntő szerepet kapott a hatalmi tényező, így megerősödött a Honvéd (katonai behívókkal vonták magukhoz a jó játékosokat), az Újpest. A Fradi sorsa is megpecsételődött: először Budai, majd Kocsis lett a Honvéd tagja, Hennit és Deákot az Újpest igazolta le. Czibor, mindig is öntörvényű volt, felvetette magát egy iskolába és Csepelhez igazolt le a katonai behívó elől. (A Csepel a munkásosztály csapata volt, így nem mertek hozzányúlni). Két évet futballozott a Csepeli Vasasban, amikor megkapta a behívóját a hadseregbe. Felkereste az ÁVH vezetőket (érdekkörükbe tartozott az akkor már Bástya néven szereplő, volt MTK csapata) és segítséget kért.
A Bástya játékosa lett, de sohasem futballozhatott a csapatban, Farkas Mihály az ÁVH-s vezér, amikor megtudta, azonnal hatállyal áthelyeztette a honvédtiszti akadémiára, így lett a Honvéd játékosa.

A Bp. Honvéd színeiben 58 gólt szerzett. Czibor Zoltán volt az Aranycsapat egyetlen olyan tagja, akiről biztosan elmondhatjuk, hogy az 1956-os forradalom idején felvette a kapcsolatot a fegyveres ellenállókkal, a zűrzavaros időszakban külföldre távozott,

Külföld

1956. november elején a Budapesti Honvéd csapata Bécsbe utazott, hogy az Athletico Bilbao elleni mérkőzést, és egyéb turnékat kössön le. Játszottak Párizsban, Spanyolországban Brüsszelben, majd következett a dél-amerikai turné. Európába visszatérve Sárosi György egykori labdarúgó Czibort Olaszországba invitálta, az AS Rómához le is szerződtette. Ugyanekkor lépett érvénybe az MLSZ és a FIFA eltiltása, Olaszországban pedig megtiltották a külföldi játékosok leigazolását, így, bár elfoglalta az AS Róma által rendelkezésére bocsátott lakást, az AS Róma felbontotta a szerződést. Ez alatt az idő alatt Kubala László sietett segítségére, kifizette adósságait és vállalta költségeit.
Kubala akkor a Barcelona csapatában futballozott, Barcelonába invitálta Czibort.
Ekkor kezdődött el barcelonai pályafutása. 1959-ben a Barcelona hat év után megszerezte a spanyol bajnokságot, 1958-ban és 1960-ban megnyerték a Vásárvárosok Kupáját-t, 1961-ben pedig az Európa Kupa döntőjében szerepeltek. Az akkori lapok szerint Európa legjobb csatársorával rendelkeztek: Kubala, Kocsis, Evaristo, Luis Suarez, Czibor .
Az Espanolhoz igazolt le egy évre, majd gyakorlatilag abbahagyta a játékot, csak rövid időre szegődött el csapatokhoz.
Barcelonában telepedett le, megnyitotta a Kék Duna nevű kocsmáját, fiával vezette, gyakorlatilag ebből élt.

Hazatérés

1990-ben visszatért Magyarországra, Komáromba. Megalakította anyaegyesülete jogutódját, a Komáromi Football Clubot, amelynek elnöke volt.
1995-ben megkapta a a Magyar Olimpiai Bizottság érdemrendjét.
A család jóvoltából a városé lett a neves futballista hagyatékának jelentős része - érmek, serlegek, dokumentumok. A hagyatékból a sporttelep központi épületében rendeztek be emlékszobát.

A Czibor emlékszoba szülővárosában Komáromban a Kuny Domokos múzeumban

Milyen játékos is volt?

Szélső létére legkevesebbet éppen az oldalvonal mellett tartózkodott. Jobbhátvédtől a balösszekötő helyéig mindenhol felbukkant - csak, hogy labdával találkozhasson. Gyors, technikás játékos volt. Nagyon jól cselezett. Ugy „tekergett" a labdával, hogy mindig nála maradt. Ezért is kapta a „rongyláb” becenevet. Ugyanakkor kemény, bátor játékos volt. Nem félt a „csinyektől”.
Az összecsapások nagy százalékában nála maradt a labda. Az első kapuralövési lehetőségnél elvállalta a befejezést. Szélsőjátékosként gólkirály lett!
A természete miatt sokszor került vitába játékostársaival, de később mindig tisztázták a problémákat.

Játékáról, már itthon így nyilatkozott:

„Nem magamnak futballoztam, hanem a magyar közönségnek, a magyar népnek. Hogy a mi zászlónk menjen feljebb, mint a másiké, tisztelve ugyanakkor a másodikat és a harmadikat is.”

Emlékét több helyen őrizzük.
A felcsúti Puskás Akadémia pályát nevezett el róla:

Történetek

„1953-ban, a római magyar-olasz mérkőzésen (3:0) tikkasztó hőségben folyt a játék. A pálya egyik oldalán Szűcs gyúró, a másikon pedig a tartalék Sándor Csikar tartott „ügyeletet" egy-egy hidegvizes termosszal. Már 3:0 volt az eredmény, amikor Czibor vizet kért Sándortól.

- Ne igyál, Zoli! - figyelmeztette Csikar. - Utána még rosszabb lesz.
- Ne hülyéskedj! - intette le Czibor. - Az ember már egy edzőmérkőzésen sem ihat annyit, amennyi jólesik?”

„Egy taktikai értekezleten az edző így szabta meg Czibor feladatát:

- A maga dolga az lesz Zoli, hogy itt-ott felbukkanva zavarja az ellenfél védelmét.
- Jó, bólintott a szélső. - Majd ások egy alagutat magamnak....”

„1954-ben, a svájci világbajnokság előtt, Bernben edzőmérkőzést játszott válogatottunk a Young Boys csapata ellen. Játék közben Czibor kiszaladt a partvonalhoz és inni kért. Nagyban kortyolgatta a hűsító italt, amikor svájci támadás bontakozott ki a közelében. Csatárunk - pohárral a kezében - odafutott. Leszerelte a svájci játékost, majd pontosan passzolt Kocsishoz. Utána, mintha mi sem történt volna, visszasétált az oldalvonalhoz, és befejezte az ivást.
Az a legérdekesebb, hogy a szokatlan akció közben egyetlen csepp víz sem csordult ki a pohárból. Meg is jegyezték a nézőtéren:

- Ezek a magyarok nemcsak a labdát kezelik nagyszerűen, hanem a poharat is .....”

Irodalom:
Wikipedia
Alberttől Zsákig
Kuny Domokos Múzeum weblapja, Komárom