Kocsis Sándor az Aranycsapat kiemelkedő csatára, (1929. szeptember 21. Budapest – 1979. július 22. Barcelona)
Gyermekfocistaként a Kőbányai TC-ben játszik, majd 1947-ben a Ferencvárosba (FTC) igazol. Klubváltás nélkül az EDOSZ-ban folytatja, ugyanis a Fradi 1949-ben politikai indíttatásból, „felvette” az Élelmezésipari Dolgozók Országos Szövetsége nevét (EDOSZ).
1950-től 1956-ig a Bp. Honvéd legendás játékosa.
A Honvédba történő átigazolása nagy vihart kavar. Előzménye: a Rákosi-éra legostobább intézkedéseinek egyike az FTC futballcsapatának 1950-ben történt szétverése volt. A legnépszerűbb magyar együttesnek már akkor óriási a szurkolótábora, Ez a tömeg nagyon sokáig nem tudott napirendre térni az FTC megalázása miatt.
1948-tól 1956-ig hatszoros magyar bajnok.
1951-ben, 1952-ben és 1954-ben magyar gólkirály.
1948-tól 1956-ig 68-szor húzta magára a válogatott mezt.
A válogatottban 75 gólt rúgott.

1956-ban külföldre távozott. 1957-ben a svájci Young Fellowsban szerepelt, 1958 és 1965 között az FC Barcelona mezét viselte. A Barcával két bajnokságot nyert, kétszer volt kupagyőztes és tagja volt a VVK-t nyerő és a BEK-döntős együttesnek. 75 spanyol bajnoki találkozón 40-szer talált a kapuba. Rövid ideig a Barca ificsapatánál és a Hércules Alicantében edzősködött.

Milyen játékos volt?

Az Aranycsapat egyik sztárja csendes, szerény, kevés beszédű volt. (Ezen a területen pont ellentéte Puskásnak).
Jobbösszekötőként tökéletes technika, magasfokú játékintelligencia, kitűnő áttekintés és sziporkázó szellemesség jellemezte. Társait – főleg szélsőjét, Budai II. Lászlót – pompás átadásokkal foglalkoztatta. Váratlan húzásokkal bontotta meg az ellenfél védelmi sorait. Eredményességben, a helyzetek kihasználásában kimagasló teljesítményt nyújtott. Mindkét lábbal és fejjel állandó veszélyt jelentett a kapura. Fejjátékával az egész hazai mezőnyből kiemelkedett.
Káprázatos fejjátékáért kapta Spanyolországban az „Aranyfejű” (Cabezas de Oro) becenevet, amely felváltotta a hazai „Kocka” becenevet.

Meghatározó játékosa volt az 1952. évi olimpiai tornán arany- és az 1954-es világbajnokságon ezüstérmet szerzett magyar csapatnak. Kocsis a VB „vereség” ellenére, 11 góljával az 1954-es VB gólkirálya lett.
Tagja az 1953-ban Londonban, az ún. évszázad mérkőzésén a 90 éve veretlen angol válogatottat 6:3-ra legyőző magyar csapatnak is.

Pályafutására alapvetően az volt a jellemző, hogy a kívülállók - szurkolók, újságírók, - állandóan összehasonlították Puskással.

Az Aranycsapat 1950. június 4. és 1954. június 30. között játszott 32 veretlen meccsét vizsgálva azt látjuk, hogy Kocsis 19 mérkőzésen 37, míg Puskás ugyanannyin 35 gólt lőtt.
Kocsis elismertségét nagyban növelte a svájci világbajnokságon nyújtott teljesítménye. Mint köztudott, a nyugatnémetek elleni első, 8-3-ra megnyert mérkőzésen Puskás megsérült, és a továbbiakban - a döntőig - nem játszhatott. A közvélemény és a szakma által egyaránt legnehezebbnek minősített két meccsen Kocsis Sándor viszont kiemelkedően teljesített. Az 1950-es világbajnokságon második, illetve első helyet szerző Brazília és Uruguay ellen az ő két-két góljával nyertünk egyaránt 4:2-re. A különben is elkeseredett brazilok elleni győzelmünket Kocsis a 90. percben koronázta meg. A következő meccs a rendes játékidőben 2:2 volt. Kocsisnak a hosszabbítás 21. és 26. percében fejelt góljaival alakult ki a végeredmény.

A kívülállók által feleslegesen gerjesztett vitát nagyon egyszerűen le lehet zárni:

az Aranycsapat egyebek mellett azért lehetett az, ami, mert a magját a Bozsik, Hidegkúti, Kocsis, Puskás négyes alkotta.

Szerénységét, visszafogott egyéniségét jól érzékelteti az alábbi történet:

„1954-ben, a svájci világbajnokság idején csapatunk szálláshelyén, Soluthurn ellen játszott edzőmérkőzést. Csatáraink 17 góllal szórakoztatták a szép számú közönséget. Különösen Kocsis Sanyi nehéz helyzetből, jó 15 méterről, hanyatt vetődve lőtt bombagólja aratott osztatlan sikert. A mérkőzés után egy külföldi újságíró megkérdezte a kiváló csatárt:
Hogyan lőtte azt a csodálatos gólt?
Olyan volt a helyzet, hogy abból csak ilyen gólt lehetett lőni – vonta meg a vállát egykedvűen „Kocka”.

Irodalom:

Alberttől Zsákig (Antal-Hoffer)
www.mariaorszag.hu
wikipedia.hu
100 éves az MLSZ