A Nándi bácsi!
Mezey György

Edzőm volt az MTK-ban és a Spartacusban.
Leírhatatlan nagyság volt.
Nem az edzésmunkában, a csapatszervezésben, vagy a taktikai tanácsadásban. Csak úgy általában.
Mindent amit tett, mondott, ahogy reagált, az őstehetség futballzseni képét tárta elénk.

Azt hiszem kissé lenézett bennünket, hozzá képest kutyaütőket, de ezt nem sértően tette. Talán nem is tudta, hogy nem tartja túl sokra a rajtuk kívülieket.
Ezt is kedvesen, természetesen, magától értetődően adta tudtára a világnak.
Mint ahogy a labdához nyúlt.
El sem tudta képzelni, hogy lehet máshogy is.
Nem értette, hogy játékosai miért nem tudják úgy, mint ő.
Kicsit talán unta is azt a szintet.
A küszködőket, az erőből játszókat, a „zakatolókat”.
Az ő eleganciája nem állhatta a darabos megoldásokat, a görcsös akarást.
Egy mindenki felett álló nagyság volt.
Nyugodt, de erőt sugárzó, megértő, de a pályán megnyilvánuló butaság láttán felfortyanó.
Ki nem állhatta a nyafogó átlag futballistát.

„Mi a baja magának? Fáj a lába? Mitől? A mi időnkben királydinnyés homokban játszottunk mezítláb és sündisznó volt a labda. Soha nem nyafogtunk”!

Rajongó szeretettel vette körül a tehetségest.
Mindent elnézett neki.
De a végén már nagyon unta. Elege volt a középszerűségből.
Rutinból oldotta meg feladatát.

A Békéscsabára utaztunk bajnokira.
Nem mélyült bele a mérkőzésbe. Nem volt kedve hozzá!
De előjött a taktikával:
„Olasz magát Kovács fogja majd!
-De Nándi bácsi az a múlt meccsen megsérült, nem is játszik..."
A Öreg, mint ha nem is hallotta volna tovább ment.
„Strenitzer, magának a Horváttal kell mennie.
- De mester azt kiállították, el van tiltva” - jött a kétségbe esett válasz.
Nagyvonalúan lépett egyet.
„Paróka bácsi te az Oláhra figyelj!
- Nándi! Az átigazolt nyáron az Agyagiparba, nincs is itt” – így Nagy Pista, az öreg volt játékos társa.
„ Az istenit maguknak! Akkor a kicsik a kicsiket, nagyok a nagyokat fogják – ez a taktika”.

A mérkőzést 3:0-ra nyertük…

Remélem a mindenható kellően gondoskodik erről a csodálatos emberről!

Hidegkuti Nándor (1922. március 3. Budapest – 2002. február 14. Budapest)

Az Aranycsapat kiemelkedő egyénisége. 69 válogatott mérkőzésen 39 gólt szerzett. (Beceneve: Öreg) Az MTK színeiben 302 találkozón 202 gólt lőtt. Csodás teljesítménye a londoni 6-3-as találkozón rúgott három gólja. Edzőként is sikeres volt, a Fiorentinával megnyerte az olasz bajnokságot és a KEK-et, a Győrrel magyar bajnok lett, a Kairó Nationallal ötszörös egyiptomi bajnok. Az MTK Hungária körúti stadionja Hidegkuti Nándor nevét viseli.

Hétévesen kezdett el megismerkedni a labdával. Az Újlaki Téglagyár környékén a grundon a rongylabda volt a legnagyobb érték. A rongyokból, a hazulról szerzett használt anyagokat összegyúrták, átkötötték és egy harisnyába beletették. Ez volt ám az igazi nagy kincs.
Innen indult el a magyar labdarúgás „Öreg”-jének csodálatos karrierje. Érdekes módon eleinte a kapuba állították, mivel Nándi nyúlánk, magas termetű volt. A gyermekek játékát látva sokszor meg-megálltak a járókelők. Természetes volt, hogy rövidesen vége a grundidőszaknak - „felfedezték”.
Az Újlaki FC játékosa lett. A csapat intézője nem engedve védeni, hanem előreküldte centeknek. Már 16 évesen a felnőtt csapatban játszott. Majd átigazolt a közeli NB. II-es Gázművek csapatába. Nem sokáig játszott itt, mert tehetsége alapján megint „feljebb” lépett. Az Elektromos következett, ahol a napokban elhunyt Börzsei János volt a középcsatár.
A nagy kiugrásra azonban még várni kell. Néhány Elektromos játékos társával együtt a zuglói HAC (Hermina-mező) csapatához szerződtek. Mert itt a prémiumot burgonyában, cukorban és babban "fizették". Hidegkuti innen került először a magyar B-válogatottba. Játékostársa Dr. Sárosi György a Fradihoz akarta csábítani, Nándi hajlott is rá. Már legendás a történet, hogy miért is nem igazolt a zöld-fehérekhez.

Hidegkuti ezt így mesélte el: „ El is mentem az Üllői útra, de míg az igazolás aláírására várakoztam, valaki megjegyezte: „Minek hozzátok ide Hidegkútit? Van itt nála jobb csatár!" Érzékeny voltam, sarkon fordultam s meg sem álltam az MTK-ig.
Az egyik vezető megkérdezte: "Van kedve az MTK-ban futballozni? Hallgattam, de egy villanásnyi szünet után valaki válaszolt helyettem: "Nándinak ez minden vágya...".
Az MTK-ba igazolt. Abba a csapatba, mely annak idején híres volt a szép stílusáról, a lapos, pontos adogatásokról, szellemes húzásokról, az ötletes, színes futballról.
A világháború után új edző került az MTK-hoz. Bukovi Márton.

Hidegkuti személye friss vérkeringést vitt a csapatába. Szó szerint, de erről Ő Így beszélt:

„Amikor bekerültem a csapatban, nem tudtam igazán jó játékot nyújtani. Bukovi beküldött a Sportkórházba s a laboratóriumi vizsgálat után kiderült, vérszegény vagyok. Megkezdődött az orvosok küzdelme az anaemiám ellen. Elterjed a hír, egy labdarúgónak fél liter vérre lenne szüksége. Egy csinos szőke ápolónő jelentkezett az orvosnál: "Nézzék meg, hogy az én vérem alkalmas-e arra, hogy Hidegkuti kapjon belőle..." Azóta is szeretettel gondolok véradómra, hiszen nem sokkal később 1948-ban Bukarestben a B-válogatott balszélsőjeként az én 3 gólommal nyertünk a románok ellen. A mérkőzés után képeslapot küldtem a kedves, szolidáris asszonynak: "Vérével becsületesen gazdálkodtam. Még egyszer köszönöm áldozatát."

Ahhoz, hogy Hidegkuti kitűnjön tehetségével és játékával, ahhoz Bukovi nagyban hozzájárult. 30-40 évvel megelőzte korát, szinte tudományos alapossággal építette fel edzéselméletét. Az edzés minden órájának, percének megvolt a tartalma. Minden gyakorlatnak, akár gimnasztika, akár erőnléti, gyorsasági, vagy állóképességet fokozó gyakorlatról volt szó, volt célja.
A válogatottban Bukovi Márton méltó társa, Sebes Gusztáv irányította féltő gonddal Nándi pályafutását. Az „Öreg" - ekkor már így hívták társai Nándit - 30 éves korában vívta ki biztos helyét a magyar csapatban.
Jöttek a válogatottbeli sikerek. Olimpiai bajnok 1952-ben, a londoni és budapesti mérkőzések az angolok ellen, majd a berni világbajnokság.

Szakmailag térjünk ki az évszázad mérkőzésére.

A londoni mérkőzés előtt volt még egy nagy eredménye akkori válogatottunknak. 1953-ban az olaszok elleni 3:0-as győzelem arattunk a római stadionavatón. A maga teljességében itt játszottuk először a hátravont középcsatár szerepkörét Hidegkutival, aki így a középpályás Bozsik mélységéből indult, ezzel teljesen összezavarta az őt semlegesíteni kívánó középhátvédet. Új taktikai elem volt a gyors szélsők – Czibor-Budai - hátravonása és helycseréje. (Cziborra emlékező írásunkban erről már említést tettünk.)

Hidegkuti az angolok elleni taktikára így emlékezik: „A játékos értekezleten Sebes Gusztáv azt mondta, hogy a mérkőzés elején meg kell lepni az angolokat. Ők arra számítanak, hogy hátravont középcsatár leszek... Bizonyára meglepetést kelt, ha a félvonal helyett ott tanyázok a 16-osuk előtt. A váratlan húzás zavart okozott az angol védelemben, így születhetett meg már az első percben a vezető gólunk, a legszebb, amelyet valaha is lőttem.”

A mérkőzés legjobbjának Hidegkutit tartották, Stanley Matthews mondta róla: "Mr. Hidegkuti fő feladata a csapat irányítása, a labdák összeszedése, továbbítása volt, s hogy mellette még 3 gólt is rúgott, bizonyítja, hogy ő a világ legjobb középcsatára."

Játékos pályafutását abbahagyva szinte azonnal edző lett az MTK-nál. Nehéz időszak volt, hiszen ott kellett szakvezetőként produkálnia, ahol sztárjátékos volt.
Az MTK után szép évek következtek Győrött, Tatabányán. Azután négy esztendő a Spartacusnál.

Hidegkuti: „ Itt volt a legjobb helyem. Szépen játszottunk, mert nem kellett feljutnunk az NB I-be. Talán nem vagyok szerénytelen, ha megemlítem, hogy Mezey Gyurit is én vittem a csapatomhoz. Gyors volt, tehetséges, rugalmas, de a TF erősen lekötötte, edzés helyett inkább a főiskolát választotta.”

Hidegkúti Nándor sikerekben gazdag edzői pályafutásának legérdekesebb, legizgalmasabb fejezete az Egyiptomban töltött hét esztendő volt. A Nacional, a kairói Ferencváros irányítójaként öt bajnoki címet szerzett csapatával, s rendszeresen 90.000 néző látogatta mérkőzéseiket. S hogy mennyire megszerették Nándit Egyiptomban: 1996-ban visszahívták Alexandriába technikai igazgatónak. Az első egyiptomi tartózkodás kedves színfoltja volt, amikor Puskással találkozott. Öcsi akkoriban a Port Saidot irányította.
Elképzelhető, hogy milyen magyar esteket rendeztek …

1980-ban hazajött. Úgy érezte, a csúcson kell abbahagyni. Hiába hívták a győriek, jelentkeztek a Hungária körútiak, kijelentette: „Többé nem edzősködöm”.

Élte a nyugdíjasok életét, számos hazai és nemzetközi rendezvényen vett részt. Gondolataival, tapasztaltságával több, mint húsz éven keresztül segítette labdarúgásunk szakmaiságát.

2002. február 14-én, alig egy hónappal nyolcvanadik születésnapja előtt, Budapesten hunyt el. Klubja, az MTK a halálhírének napján közleményben tudatta: a Hungária körúti pályát ezentúl Hidegkuti Nándor Stadionnak hívják.