A Széchenyi-díjas jobbhátvéd - Buzánszky Jenő
/Mezey György/

A „Puskás Ferenc és öröksége” összefoglaló tanulmány után, az Fbt 21.com munkatársai készítik az aranycsapat játékosainak egyéni portréját - egy más szemmel. Róluk már majdnem mindent leírtak. Mégis úgy érezzük, hogy a szakemberek látásmódján keresztül is meg kell ismertetnünk az érdeklődőket ezekkel színes, értékes személyiségekkel is.

Az „aranycsapat” elnevezés sok mindent összefoglal. Kötelességünknek tartjuk, hogy egyenként is bemutassuk tagjait úgy, ahogy az edző látja. A futball szemüvegén keresztül: a zseniális játékosokat és különleges embereket.

Buzánszky Jenővel nehéz a dolga a szakmai sorozat összeállítójának.
Ez az ember szinte leírhatatlan.
Ilyen kiegyensúlyozott, kedves, mégis kemény és eltökélt emberrel alig találkozni.
Már az is megfejthetetlen, hogyan tudott Dorogról egy futballista a világ legjobb csapatába, a honvédség és belügy durván szőtt politikai kreatúrájába bekerülni úgy, hogy a szakemberek ítélete alapján is, vitathatatlanul közöttük volt a helye.
Olvassák történetét, talán megértik.

Amit pedig Buzánszky Jenő és Grosics Gyula a két élő legenda manapság tesz, az példa nélkül álló szerte a világon.

Ilyen szeretettel, mély meggyőződéssel, áhítattal és hitelesen képviselni az aranycsapatot, a magyar futballt, annak dicső múltját páratlan emberi teljesítmény.

Mindenütt ott vannak, ahol szükség van rájuk, ahol tehetnek valamit szeretett sportágukért, országukért.
Csak a legnagyobb tisztelet hangján lehet szólni róluk.
Immár nem csak a legendás futballistákról, hanem olyan magyar emberekről, akik mindnyájunknak például szolgálnak.

Ebben a durva, már - már embertelen világban kapaszkodót jelentenek.
A hűség, kiállás, kitartás, emberség, szeretet és tisztelet szigetét.

Buzánszky Jenő
(1925. május 4. - ...)
Buzánszky Jenő 1925. május 4-én született Újdombóváron. Labdarúgó pályafutását 1938-ban, 13 évesen kezdte a Dombóvári Vasutasban. A Dombóvártól 21 évesen kerül az ifjú hátvéd a Pécsi Vasutas Sport Klubhoz, ahonnan a tavaszi idényben már el is igazol a Dorogi Tárnához, majd a Dorogi Bányászhoz. 274 élvonalbeli mérkőzésen szerepelt.
1950 és 1956 között 48 alkalommal ölthette magára a címeres mezt. Tagja az 1952-es Helsinkiben Olimpai aranyérmet szerző válogatottnak. Játszott Wembelyben az 1953. november 25-i angolok elleni találkozón, az "Évszázad mérkőzésén", melyet válogatottunk 6-3-ra megnyert. Szintén tagja volt az 1954-es VB ezüst érmes csapatnak. A kitűnő dorogi játékos, „Kazal” az együttes legbiztosabb pontjai közé tartozott.

Aktív labdarúgó pályafutása után a TF-n szakedzői tagozaton szerzett diplomát, és edzőként valamint technikai vezetőként továbbra is labdarúgással foglalkozik. Dorogon, Esztergomban és a Fősped-Szállítók csapatánál is dolgozott edzőként, míg sportvezetőként a Komárom-Esztergom Megyei Labdarúgó Szövetség munkáját irányítja. Tagja volt a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségének, 1996-ban az MLSZ alelnökének is megválasztották.
1995-ben a Magyar Olimpiai Bizottság érdemrendjével tüntették ki.
2004-ben Mádl Ferenc a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatnál hosszú évek óta végzett áldozatos munkájáért Becsületrenddel tüntette ki.
Most Széchenyi-díjat kapott. Jenő bácsi életműve elismeréseként vehette át az Magyar Tudományos Akadémia dísztermében a díjat gróf Széchenyi István születésének 216. évfordulója alkalmából. Ebben az elismerésben azok részesülhetnek, akik hosszú időn keresztül következetesen képviselik a magyar nemzet érdekeit, fáradhatatlanul munkálkodnak a kultúra, a művészetek és a gazdaság területén.

A játék szeretete, a gyermeklabdarúgók ügyének szolgálata a mai napig fontos dolog számára. A mai napig is hihetetlenül szerény ember.

A sport szerepétől így vélekedik:

„A második világháború után a sport, ezen belül a futball mint a legnagyobb tömeget vonzó tömegszórakoztató eszköz, fontos szerepet töltött be a társadalomban. A válogatott sikeres eredményei alapján érezték a nézők azt, hogy érdemes magyarnak lenni. Fontos volt azért is, mert az elért eredmények önbizalmat és identitást adtak az embereknek, olyan valamit, amit máshol abban az időben nem kaptak, kaphattak meg. A sportnak ezt a szerepét az állam is hamar felismerte, s ezért az eredményes felkészülés érdekében megépítette a tatai edzőtábort.”

Az angol magyar jelentőségét két szempontból is elemezi, eredmény és játékrendszer váltás:

„1953 novembere előtt három csapatot emlegettek a világ legjobbjai között. Brazíliát, Angliát és a magyar csapatot. Mi ezt a csapatot vertük meg, s a 6:3-mal felrepültünk a világ tetejére. A londoni mérkőzés előtt a meccsnek mi nem tulajdonítottunk akkora jelentőséget. Persze drukk volt bennünk, mert oda mentünk, ahol az európai labdarúgást kitalálták. A mérkőzés előtti szorongásunk a pályára lépéssel megszűnt, mindez csak az első labdaérintésig, az alibipasszig tartott, azután megnyugodtunk, a feszültség elmúlt. A csapat ezzel az eredménnyel örök megbecsülést szerzett magának. Az Anglia elleni győzelemmel a futballban a korábban egyeduralkodó WM-rendszert is megsemmisítettük.”

Álló sor: Grosics Gyula, Fejér Miklós (Sipos vendéglő tulajdonosa, Hidegkuti Nándor Ülő sor: Buzánszky Jenő, Bánkuty Géza (56-os Magyarok Világtanácsának elnöke) és Puskás Ferenc	2006.Németország, VB Dr. Mezey György, Buzánszky Jenő, Roy Hodgson, Fejér Miklós és barátjuk

Milyen is volt valójában Buzánszky Jenő, mint játékos
Erről egy történet:

„1955 szeptemberében a Népstadionban magyar-szovjet mérkőzés zajlott le és 1:1-es döntetlennel végződött. Az első félidőben Buzánszky rúgást kapott a jobb lábfejére. Alig tudták lehúzni róla a cipőt. A zúzódás helyéből valósággal ömlött a vér. Kresz lászló doktor először összekapcsolta a felszakadt bőrt. Azután rászólt a hátvédre, hogy öltözzék fel, nem játszhat tovább.
Jenő azonban tiltakozott:

- Hogy képzeli, Laci bácsi? Ilyen sérüléssel csak nem hagyom abba ezt a jó meccset! Soha nem bocsátanám meg magamnak. Inkább csináljon valamit, hogy elálljon a vérzés.

Az orvos megadta magát. Vattacsomók és géz került a seb fölé és Buzánszky visszatért a játéktérre.
Kimagasló formában játszotta végig a kilencven percet. Életének talán legkiválóbb teljesítményét nyújtotta, kiemelkedett az egész mezőnyből. Hja, őt más fából faragták …”