Hideg volt és szomorúság.
Apa kórházban, nevelőanya idegesen, türelmetlenül készült.
Karácsony este van.
Jön a Jézuska.

A gyerekek – két félárva, reménykedve várta a szentestét tele izgalommal.
Anyjuk nemrég halt meg egy fővárosi kórházban.
Kivizsgáláson volt. Fogát húzták, éjjel elindult a vérzés. Nem volt felügyelet. Elvérzett!
Kicsik voltak, tudatuk még nem teljes.
Érzékelték maguk körül a szegénység és bánat okozta fájdalom, - a tehetetlenségből fakadó elfojtott indulat jeleit.

A karácsonyfa már állt, ahogy be-be lestek az ajtó nyíláson.
Pár szem szaloncukor és díszek. Ezüst színük, a fenyő alakja végig kísért egy életen át!.
Jelképeként annak a borzongató, arcokra valami megfogalmazhatatlan belső szenvedést tükröző időnek.
Szétesett család, barátságtalan kényszerlakás, nincstelenség.

Mégis a Karácsony valami furcsa reményt hozott.
Talán kapnak valamit. Ők is örülhetnek valaminek.

És a halk csilingelés.
Megjött a Jézuska.

Benyitottak a szobába.
A fa szép volt, így is szép volt.
Édesanya, Apa nélkül.
Alatta színes zacskóban cukorka.
És egy labda.
Gumilabda, piros, pattogó.

Megtelt az este örömmel.
Feledést hozott a labda.
Dobták, rúgták, fejelték, ütötték, gurították.
Asztalon át, ágy alatt, felette vetődve fogva. Egyből, pattanás után, egy kézzel kapva, kettővel dobva.
Játék: széklábak a kapufák. Lábtenisz sámli felett.
Azután hol a labda? Az eldugott kis játékszer keresése vég nélkül.
Így múlt el a Karácsony Este akkor.
Rég volt, még sem feledhető.

Drága kis piros labda.
Segítettél, sokat segítettél ...

Áldott, Békés Karácsonyt Minden olvasónknak.