A hetvenkét mérkőzésen szerzett ötvenegy góljával Tichy Lajos Puskás Ferenc, Kocsis Sándor, Schlosser Imre mögött a magyar válogatott történetének negyedik legeredményesebb játékosa.
Nehéz időszakban került a válogatottba. Még kísértett az elvesztett berni döntő, az országot nagyon megrázta a forradalom és a leverése körüli hangulat. Labdarúgásunk is megindult lefelé. Szerencsére ez még nem volt hatalmas hanyatlás, a futball sikereivel - olimpiai érmek, VVK, KK győzelmek, - az emberek lelkében még tudott boldogságot okozni. Az örömöt olyan nagy játékosok teljesítményei testesítették meg, mint Sándor Csikar, Göröcs János, Albert Flórián és Tichy Lajos.
Életútjára emlékezünk abból az alkalomból, hogy kilenc éve - 1999. január 6-án - elhúnyt.

Tichy Lajos 1935. március 21-én született Budapesten.
Játékos-pályafutását 1947-ben a MÉMOSZ SE-ben kezdte, majd a Bp. Lokomotívban játszott, 1953 és 1971 között volt a Budapesti Honvéd labdarúgója.

Első NB I-es mérkőzését 1953. március 7-én Salgótarjánban játszotta. A Bp. Honvéd Grosics - Rákóczi, Lóránt, Palicskó - Bozsik, Bányai - Budai II, Kocsis S., Machos, Laczi, Czibor összeállításban lépett pályára. Tichy a tartalékcsapatban szerepelt, ám a szünetben Kalmár Jenő, a felnőttek edzője szólt neki: a második félidőre már nem állhat be, mert a nagycsapat meccsére kell készülnie. Az 58. percben Laczi helyére állt be. Ekkor 1:1-re állt a találkozó, ám egy perccel Tichy becserélése után Czibor révén vezetést szerzett a Honvéd, majd a 81. percben, a tizenkilenc éves Tichy Lajos első élvonalbeli bajnoki mérkőzésén megszerezte első gólját.

Tichy Oslóban volt először válogatott (1955.05.08.) és itt sem várt sokat a 74. percben 18 méterről bombázott a kapuba. A magyar csapat végül 5:0-ra verte a házigazda norvégokat. Robusztus alakjával és persze briliáns játékával hamar belopta magát a futballrajongók szívébe. Bombagóljaiért sokan vándoroltak a kispesti pályára, vagy a Népstadionba.

A kispesti gárdával 1954-ben és 1955-ben bajnoki aranyérmet nyert.
A piros-fehérek színeiben összesen 320 NB I-es mérkőzést játszott, 247 gólt szerzett, ötször érdemelte ki a gólkirályi címet. A Budapesti Honvéddal 1964-ben MNK-t nyert.
1955 és 1971 között 71 alkalommal lépett pályára a nemzeti tizenegyben, 49 gólt szerzett a magyar válogatottban. Az 1958-as svédországi világbajnokságon négyszer, 1962-ben Chilében, pedig háromszor volt eredményes. A kispesti csapattal 11 nemzetközi kupamérkőzésen szerepelt, összesen 7 gólt lőtt.

1971. június 20-án játszott utoljára a Bp. Honvéd színeiben. Kispesten 15 ezer néző előtt a Vasas volt a Honvéd ellenfele. Negyedórával a hivatalos kezdés előtt felsorakozott a két csapat a főlelátó előtt, és ünnepélyesen elbúcsúztatta a 36 éves csatárt. A középcsatár a búcsúmérkőzésén góllal kedveskedett a szurkolóknak. A 45. percben Tichy-Pintér-Tichy volt a labda útja, s a búcsúzó csatár 13 méterről ballal kapásból óriási bombát zúdított a jobb sarokba.

Tichy 1971-től a Bp. Honvédnál volt edző, pár évig az ifjúsági- és a tartalékcsapatot trenírozta, majd 1976-tól 1982-ig a felnőtt együttes vezetőedzője volt.
Negyedszázad után vele nyert ismét bajnokságot a Bp. Honvéd. Az 1979-80-as bajnokság 32. fordulójában dőlt el a bajnoki cím sorsa. 1980. június 7-én a kispesti stadionban tízezer néző várta a Honvéd Volán elleni mérkőzését. A Menyhárt - Paróczai, Kocsis I., Lukács, Varga - Dajka (Gyimesi), Nagy A., Garaba - Bodonyi, Esterházy (Weimper), Kozma összetételű csapat 5:2-re győzte le a közlekedésieket.

Tichy Lajos élettörténeteiből ...

Az „érincs”

Angyalföldön van egy utca, ahol ferdén nőttek a fák.
Igen a Jász utcában. Még ma is.
A napokban készült fénykép is ezt mutatja.

S ezeknek az érdekes dús lombozatú fáknak a fura növekedésében nagy szerepe volt Tichy Lajosnak és barátainak.
Egy angyalföldi srácnak az egyetlen játéka a labda - akkor sok esetben még a maguk készítette rongylabda - lehetett. Rúgták is reggeltől estig, az akkor még létező grundokon, az utcákon.
Mindenhol.
A körülményeket maguk találták ki.
Ők csináltak kaput. Mindenből, kőből, fatuskóból, kertoszlopból …
A játékosok létszáma is állandóan változott, hiszen nem egyszer fordult elő, hogy elkezdtek játszani, mire egyiküket hazahívták segíteni.
Tichy és barátai erre fel kitaláltak egy új játékot: az érincset.
A játékot 2:2 ellen játszották.
Ezzel meg is volt oldva a létszámgond, hiszen mire egy meccs véget ért – rendszerint 6, vagy 12 gólig játszották – addigra mindig volt két új srác, akik összeállva kihívták a győztest.
A csapatok egy tagja az egymástól 10-15 méterre álló kapukat védte. A kapuban álló játékosnak a másik kaput kellett erős rúgással eltalálni – lehetőleg gólt rúgni. A csapat másik tagja az ellenfél kapuja elé helyezkedett, egyrészt, hogy a kapus ne láthasson semmit, másrészt, hogy a társ által lőtt labdába úgy érjen – csúsztasson lábbal, mellel, térddel, fejjel – hogy azt eltérítve a gólvonalon túlra kerüljön.

S mitől ferdék a fák?
A Jász utcának ezen szakaszán abban az időbe új fákat ültettek. Természetesen adódott az ötlet, hogy a facsemete legyen az egyik kapufa, míg a kerítés oldala a másik.
A játék - na meg a furfang - adta az ötletet. Ha úgy látszott, hogy egy lövés mellé megy, akkor a kapu előtt settenkedő társ, miután a labdát nem érhette el, a kapufa mellé ugorva azt hirtelenjében kifelé rántotta. Így a kaput elkerülő lövésből gól lett.
Volt is ebből veszekedés, na meg állítólag egy-két pofon is, de aztán a kapufa rángatás „jászutcai polgárjogot” nyert.

Sajnos, van fa amiből csak ez maradt meg, na meg az emlékezés ...

Ha nincs mivel játszani a grundon, hát kis furfanggal szerezni kell egyet, avagy miért rúg olyan rosszul ez a Tichy gyerek?

A MÉMOSZ csapatának volt igazolt játékosa, amikor legnagyobb büszkeségére edzésekre járhatott. Ezek egy héten háromszor voltak, és 3-tól 6-ig tartottak. Igaz a társaival, haverjaival együtt már kettőkor a pályán voltak. Kikönyörögték a szertárostól a szerelést és sötétedésig nem jöttek le a pályáról.
Az edzéseken főleg játék folyt. Technikai gyakorlatok, majd kiskapuzás.
Nagyon szerettek edzeni.

Nem kellett a szomszédba menni a legkisebb „stikliért”.
Angyalföldi gyerekek voltak.
Néhány trükköt a „mai napig” nem vettek észre.
Például azt, hogy néha miért rúgja olyan magasan fölé a labdát a különben igen jó rúgótechnikájú, szokatlanul nagylövő Tichy-gyerek.
A krónikák szerint egyszer sem fogtak gyanút, hogy egy-egy rosszul sikerült fölélövés, és a kerítés felett az utcára kirepült és soha többé meg nem talált labda között milyen szoros összefüggés van …
Pedig volt.
Ugyanis a kerítés mögött már várt a környék egyetlen bicikli tulajdonosa az elválaszthatatlan barát Vesztner Jóska, aki a kirepült labdát felkapta és sebes tempóban elbiciklizett vele.

Egy Bp. Honvéd – Bp. Dózsa mérkőzésen a piros-fehérek csapata végig nagyszerűen játszott, és látványos gólokat szerezve biztosan nyerte a találkozót 7:3 arányban.
A hét Honvéd-gólból Tichy négyszer talált a lila-fehérek hálójába.
A mérkőzés után fülig érő szájjal vonult be az öltözőbe és boldogan fogadta a gratulációkat.
A mellette vetkőző Puskás Öcsi is felfigyelt a már-már túlzó dicséretekre és kissé „gyanúsan” fordult hozzá: "Lalikám, gratulálok! Ilyen játékkal talán már a jövő héten is játszhatsz az első csapatban!"

A kispesti szurkolók nonprofit szervezete, a KLTE (Kispesti Labdarúgásért Támogató Egyesület) minden évben megrendezi a Tichy Lajos Emléktornát. Ezen az utánpótlás-viadalon a hagyományok szerint a meghívott csapatok U9-es korosztályai szerepelnek. A lényeg a kicsik önfeledt játéka, de a kispesti labdarúgás, a Honvéd számos régi nagy egyénisége is megtiszteli évek óta ezt az eseményt és közösen emlékeznek a gólerős középcsatárra.

Tichy Lajos sírja a Farkasréti temetőben