A kényszerítő játékról – 1. rész
Egyszer egy neves, régi magyar szakemberrel „találkoztam", aki így nyilatkozott: „a kényszerítő játék a foci csúcsa. Minden benne van: a játék élvezete, az ellenfél társammal való átjátszása. Ritmus és technika. Ha ma kényszerítőt látok, mindig Puskásék jutnak eszembe, a grund, az önfeledt játéköröm, a pimaszság, na meg a GÓL. Igen, ez a mi focink."
Valójában mit jelent a kényszerítő játék?
Erre sokfajta filozófiai megközelítés van a világ szakirodalmában.
Mi ezekből a legegyszerűbbet ismertetjük Önöknek:
Védő kijátszása háromszögeléssel.
Passz a lemozgó társnak, beindulás üres területre, az ide kapott labdára. Egyből továbbított labdaátadás, dupla passz
Minden más megközelítés – még, ha van is benne igazság – szócséplés és felesleges szószaporítás.
A labdarúgás fejlődésével ez a fajta technikai-taktikai elem már nemcsak két játékos közötti kapcsolatot tételez fel, hanem a fejlettebb csapatjátékban három játékos között is harmonikus összjátékot tételez fel.
Mire alkalmas a kényszerítő átadás?
- a játék gyorsítására;
- a ritmusváltásra;
- a védők váratlan helyzet elé állítására;
- a felállt védelem elleni játékra;
Hol lehet alkalmazni a kényszerítő átadásokat?
Tévedés azt hinni, hogy csak a támadások befejezésénél.
Minden olyan helyzetben, amikor a csapat területet, pozícíót tud nyerni ellenfelével szemben a labda birtoklása és - ami a legfontosabb - a támadás befejezése érdekében.
Például:
- a labdakihozataloknál (nem a közvetlen védőfalból indítva);
- a támadás felgyorsításnál;
- létszámfölényben;
- létszámhátrányban;
- a tömörülő védelem ellen;
Ami biztosan megállapítható, a kényszerítőjátéknak, mint technikai-taktikai elemnek az alkalmazása mérőfoka egy adott csapat összeszokottságának, tudatos játékának. E technikai-taktikai elemnek vannak olyan alapvető játékbeli törvényszerűségei, amelyeket feltétlenül ismernünk kell ahhoz, hogy oktathassuk.
Melyek ezek?
- Kemény átadás – passz - és beindulás (technikai-taktikai rész)
- Visszalépés a kemény átadásra (taktikai rész)
- A kemény átadás lelassításával visszapassz a lábfej belső részével (technikai rész)
A sikeres alkalmazáshoz nemcsak a technikai elemeket (átadás, átvétel nélküli visszapassz és átvétel), hanem egy egész gondolkodásmódot kell az edzőknek átalakítani.
Ennek az új gondolkodásmódnak két igen fontos pontját emelnénk ki:
- alapvető a lassú játékból (labdabirtoklásból), történő ritmusváltás, illetve játékfelgyorsítás kérdése
- valamint az, hogy a labdás játékos „merje bevállalni” a labda elvesztésének a kockázatát, azzal, hogy egy mélységi vagy szélességi passzal megjátssza azt a társát, akit látszólag az ellenfél a védőfalban fedez, majd továbbfutva visszakapja a labdát.
1.
A pálya két oldalvonala mellett egy-egy 2-3 méteres sávot húzunk, amelyben szabadon mozog 2-2 játékos, ők a „fal" szerepét játszák, akik a rájuk passzolt labdát egyből visszaadják. A középső területen lévő játékosok lassú labdavezetéssel közelítik meg ezeket a társaikat és hirtelen ritmusváltással háromszög adogatást hajtanak végre.

Edzői kulcskifejezések:
- ritmusváltás;
- pontosság;
- egyből való játék.
2.
Négy támadó a büntetőterületen labdavezetéssel mozog. A játékterület oldalvonalainál a „falban" két-két játékos helyezkedik. Négy védőjátékos ezen a területen belül állandó mozgásban van, mozgásukkal mintegy célpontot kínálva, hogy őket kell átjátszani a labdásoknak.

A négyes csoportokat (fal, védő, labdás játékos) folyamatosan cseréljük. A gyakorlatok végrehajtásának iránya részint a kapu felé, illetve a büntetőterület köríve előtt történjen.
3.
A kijelölt játékterületen a sarokpontokhoz közel négy négyszöget helyezünk el. Minden négyszögben egy-egy játékos, aki „falként” kínálkozik a kényszerítő átadásokhoz. Ezeknél „faljátékosoknál” a sarok előtt mindenhol elhelyezünk egy-egy védőjátékost is, aki az indító kényszerítő átadását zavarja. A labda birtokában levő játékos mindig a fal felé mozogva kezdi a dupla passzt.

A próbálkozások számát az edző határozza meg. Amikor elérték ezt a számot a támadók, a védők és a „falak” szerepet cserélnek.
4.
Ez a gyakorlat már közvetlenül kapura irányul. A kapura törő játékos két támadóval működik együtt, akiknek viszont két védővel szemben kell megharcolniuk, azaz a játékhelyzet 1+2:2 ellen folyik.

Megjegyzés:
A fenti gyakorlatot az edző változó irányban, szögben is végeztesse el. A középső területen való gyakorlás után menjenek ki jobbra, majd balra.
Fontos, hogy a játékosok között ne legyen túl nagy kombinációs távolság, mert ez megkönnyítené a védők labdaszerzését.






