Lányok! Focizzatok!

Hosszú éveken keresztül a labdarúgás csak a férfiak kiváltsága volt.
Az utóbbi három évtizedben gyökeres változás történt e területen.
A nõi labdarúgás ugrásszerû fejlõdésen ment keresztül. Egyre többet lehet hallani és látni, hogy a különbözõ országokban játszódó bajnokságokról és arról, hogy az igazolt nõi labdarúgók létszáma világszerte fokozatosan növekszik. Sajnos ezen a területen is le vagyunk maradva, hiszen Magyarországon 957 nõi igazolt játékosunk volt. (felnõtt és U-18 alatt) (UEFA adat 2002/2003/.

A nagy nemzetközi fordulat 1971 januárjában volt, amikor a FIFA felkérte valamennyi tagszövetségét, hogy támogassa a nõi labdarúgást.
Sepp Blatter 1995-ben, akkor még "csak", mint FIFA fõtitkárként kijelentette: „A jövõ a nõké!” A FIFA és az UEFA a nemzetközi labdarúgó életben már évtizedekkel ezelõtt létrehozta a nõi labdarúgás irányító Bizottságait, melynek eredményeként 1984 óta 8 Európa Bajnokságot és, 1991 óta három világbajnokságot rendeztek.
Nagy eredménye a nõi szakágnak az is, hogy bemutató sportágként 1996-ban, Atlantában megjelent az olimpiai játékok mûsorán, 2000-ben, Sydney-ben pedig már hivatalos olimpiai sportágként versengtek a hölgyek a futballpályán az aranyéremért.
Megfigyelhetõ, hogy azon országokban, ahol a labdarúgást a férfiak magas szinten ûzik, ott a nõi futball is a világ élvonalához tartozik. Példaként lehet említeni Németországot, Svédországot és Brazíliát.

A nõi labdarúgás fejlesztése nagy lehetõség lehetne nemcsak a labdarúgás, hanem az egész magyar sport számára.
Miért?

  • A sportág népszerûsége, elfogadottsága világszerte hatalmas mértében nõ.
  • Becslések szerint a mérkõzéslátogatók több mint negyedét a gyengébbik nem képviselõi alkotják.
  • A nõk labdarúgás iránti szeretete nem merülhet ki abban, hogy „megjelennek” a stadionok lelátóin. A labdarúgást támogató asszony, családanya nagyon nagy hatással lehet a labdarúgást majdan szeretni tudó gyermekére is.
  • Az iskolai oktatók, tanítók, tanárok egy része nõ (Magyarországon ez az arány különösen nagy) A gyermekek – fiúk, lányok – az iskolában töltik napjuk nagyobb részét, és mivel a pálya elnõiesedett, a sportágunk szempontjából alapvetõ kívánalom lenne, hogy a nõi pedagógusok nagy része valamilyen kapcsolatban legyen a focival.

A nõk, lányok szerepének a növelésével, a nõi labdarúgás szakmai munkájának a támogatásával az MLSZ már megtette az elsõ lépéseket, UEFA edzõképzési rendszerében számos játékos, tanárnõ és edzõnõ elvégezte a „D” tanfolyamot – 137 fõ - és 28 fõ UEFA B végzettségû és eredményesen dolgozó nõi edzõink is vannak.

A nemzetközi gyakorlat szerint a lányok képzését 12 éves korig a fiúkkal együtt kell végezni, ezen belül

  • alapvetõ kívánalom a sportág nõi tömegbázisának szélesítése ,
  • az egyesületi életbe még több kislányt kell bevonni a javasolt 7-8 éves életkortól,
  • emelni és gyorsítani kell a képzés színvonalát,
  • a játék centrikus felkészítést kell a képzési folyamat középpontjába állítani
  • be kell vonni az edzõi munkába a játékos múlttal rendelkezõ nõket
  • a képzést az egyesületekben kell folytatni ahol biztosítani kell:
    • a személyi feltételeket (áldozatkész edzõk, technikai személyzet, szponzorok)
    • az infrastruktúrát (pálya, öltözõ, felszerelés)
    • a kulturált közösségi lét hátterét

Felvetõdhet a kérdés, hogy miért ajánlatos 12 éves korig a fiúkkal együtt foglalkoztatni a lányokat, és miért ajánlatos az egyesületekben.

  • Mindenekelõtt a biológiai érés indokai alapján
  • Az iskolának oktatási és nevelési feladatai vannak, nincs lehetõsége, infrastruktúrája, ideje, személyi feltétele, pénze és lehetõsége arra, hogy a futballra képezzen.
    Az iskolának nem feladata a speciális sportági képzés.
  • A képzési folyamatnak nagyon fontos eleme a játék közbeni tanulás, a közvetlen tapasztalatszerzés.
    A fiúk játékhelyzet megoldásait közvetlenül „átélve” a lányok hatékonyabban tudnak tanulni. Ellesik játék közben a helyes megoldásokat, a fiúkkal közösen gyakorolva a helyes technikáti könnyebben sajátítják el.
    A lányok különálló, elszeparált „focitanulása” már eleve kudarcra van ítélve.
  • A Bozsik program 2 bebizonyította, hogy a lányok nagyon szeretik a labdarúgást, a fiúkkal együtt (!) van igényük a játékra. A közösségi viselkedés, a barátságok, az iskolai kapcsolatok erõsítését is szolgálja ez a közös játék. Felmérések szerint egyetlen „feltételük” van csak a lányoknak: a barátnõjük is kísérje el õket!
  • Téves az az elképzelés, hogy a nõi utánpótlás labdarúgás iskolai rendszerének csúcsán lévõket kell egyesületekbe irányítani, ugyanis a játékkészség elsajátításának optimális idõszaka a 6-12 év. Ebben a korban a szakszerû képzés meghatározza a sportági karrier jövõjét. Ha figyelembe vesszük a tényeket, el kell fogadnunk azt is, hogy igazán ügyes lányfocisták, mindig a fiúk környezetébõl kerülnek ki.




Lap elejére