A hátvédsor tengelye.
Kitűnő fizikai felépítéssel, jó rúgótechnikával, fejlett taktikai érzékkel és fegyelmezettséggel méltó tagja volt az Aranycsapatnak. Pályafutása alatt a támadó és a fedezetsor minden posztján szerepelt.
Az alakuló Aranycsapatban először a jobboldalon játszott, később állt végleg a tengelybe. Igencsak erőteljes volt, ami annyit jelentett, hogy a legbátrabb, legnagyobb lendülettel érkező támadók is lepattantak róla.
A szó minden értelmében tudott „TEKINTÉLYT” szerezni magának és a csapatának is. Ez a túlzott szigor azonban soha nem lépte át a sportszerűség határát. Lórántot egyetlen egy válogatott mérkőzésen sem állították ki!

Lóránt Gyula (eredeti nevén Lipovics Gyula)
(Kőszeg, 1923. február 6. – Szaloniki, 1981. május 31.)

37 meccsen játszott a magyar válogatottban.
A Helsinki olimpián bajnok lett a magyar válogatottal. Játszott a berni világbajnoki döntőben.

Egyesületei játékosként: Kõszegi SE, Szombathelyi FC, Nagyváradi AC, Nemzeti Vasas, Nagyváradi Szabadság SK, IT Arad, Vasas Budapest, Budapesti Honvéd , Budapesti Spartacus, Váci Vasas.

Buzánszky Jenő, a jobboldali védőtársa így beszélt egyszer Lóránt játékáról:

„Volt egy módszere. amikor először összetalálkozott az ellenfél középcsatárával, rendkívül kíméletlenül megrúgta, de ravaszul úgy tett, mintha ez véletlenül történt volna. Szabadkozott, bocsánatot kért.
Így tekintélyt is szerzett, ugyanis legközelebb amikor egyenlő eséllyel indultak a labdára a középcsatár arra gondolthatott, ha nekimegyek ennek az oszlopnak megint fájni fog. Míg ezen tűnődött Gyuszi már el is vitte a labdát"

Az olimpiai bajnokcsapat
Lantos Mihály, Bozsik József, Czibor Zoltán, Palotás Péter, Lóránt Gyula, Zakariás József, Grosics Gyula, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc, Buzánszky Jenõ

Szeretett edzeni. Rengetegett dolgozott. Még külön házi feladatot is végzett. Tatán és a Margitszigeten szólóedzéseket csinált. Futott, gimnasztikázott és igen sok fordulékonysági gyakorlatot iktatott be. Ezt azért tartotta különösen fontosnak, mert egy védőjátékos számára élet-halál kérdése, hogy jól tudjon fordulni.

1955-ben egyik pillanatról a másikra kijelentette, hogy abbahagyja a játékot. Eleinte nem fogadták el - szerződése volt a Honvéddal - ezért egy évet még játszott, aztán 1956 februárjában egyesülete teljesítette a kérését. Tartalékos állományba helyezték, egyszer-egyszer még játszott a Spartacusban és a Váci Vasasban, de ettől kezdve örökös bizonytalanságban élt.
Játékos pályafutása befejezése után edzőként próbált elhelyezkedni, de a civil életben is próbálkozott. Valahogy nem jött össze semmi.
Többször jelentkezett a TF-re, mindig elutasították, indoklás nélkül.
Életrajzában erről így írt:

"Miért nem őszinték hozzám? Mi a a bűnöm. Itthon maradtam, nem disszidáltam. Engem még emberszáma sem vesznek..."

Edzősködött a Honvédnál.
Mondhatnánk nem jött össze, nem tudott kijönni a csapat sztárjaival.
Aztán 1963. decemberében külföldre távozott, irány a Német Szövetségi Köztársaság.

Külföldi edzői karrierje játékos pályafutását is felülmúlta!

Odakint sikeres edző volt, több élvonalbeli német csapat edzője, majd Görögországba került. 1976-ban görög bajnoki címet szerzett a PAOK Szaloniki csapatával.

• 1965-1967 FC Kaiserslautern
• 1967-1968 MSV Duisburg
• 1969-1971 FC Kaiserslautern
• 1971-1972 1. FC Köln
• 1972-1974 Kickers Offenbach
• 1974-1976 PAOK Szaloniki
• 1976-1977 Eintracht Frankfurt
• 1977-1978 Bayern München
• 1980-1981 PAOK Szaloniki

Neves, német kortársai így nyilatkoztak róla:

Hermann Neuberger (a nyugatnémet Labdarúgó Szövetség elnöke)

"Lóránt Gyulát, mint embert és mint edzőt nem lehetett félvállról venni. Mindenkor lelkiismeretes munkát végzett, de vérmérséklete gyakran elragadta. A következetesség volt a mércéje és ezért ha terveit veszélyeztetve látta, akkor összecsapott játékossal, vezetővel, mindenkivel.
Mint edző ragyogó teljesítményt nyújtott. Egyike volt azoknak, akik a területvédelem taktikai újdonságát a Bundesligában meghonosították.
Akit bizalmába fogadott, az csakhamar tapasztalhatta ennek a kemény férfinak minden kedvességét, báját. Aki elszívott vele egy jó szivart, megivott vele egy pohár bort, megismerhette benne a szellemes csevegőt."

Jürgen Grabowski, az Eintracht Frankfurt játékosa, 1974-ben világbajnok

„Számomra nagy szerencse és nagy élmény volt, hogy Lóránt Gyulával találkozhattam. Tizenöt évig voltam az Eintracht Frankfurt játékosa és legjobb korszakom arra az időre esett, amikor ő volt az edzőnk. Az én számomra szuperedző volt, aki nemcsak nagyon értett a labdarúgáshoz, hanem képes volt játékosait is helyesen felmérni.
Ő, mint edző – én, mint csapatkapitány.
Nagy kettős volt a miénk.
Annyi önbizalmat csepegtetett belém, hogy 32-33 éves fejjel olyan teljesítményt produkáltam, amilyeneket azelőtt sosem.
Sajnos a klub néhány vezetője számára túlságosan kényelmetlen embernek bizonyult. Mélységesen sajnáltam távozását és a végsőkig harcoltam, hogy maradhasson.
Távozása után is állandóan kapcsolatban maradtunk.”

Lóránt Gyula nemcsak keménységéről volt híres, hanem szállóigéiről is.

"Der Ball ist rund. Wäre er eckig, wäre er ja ein Würfel."
A labda gömbölyú. Ha szögletes lenne, akkor az, dobókocka lenne.

"Bundesligaspiele sind keine russische Wahlen, bei denen immer gewonnen wird."
A Bundesliga-meccsek nem orosz szavazások, ahol mindig nyerni lehet.

Szalonikiben egy mérkőzés közben a kispadon érte őt a szívroham, 1981. május 31-én.