Egy játékos pályafutás és edzői karrier nehézségei, gyötrelmei és örömei
A kispad hálátlan hely. Amikor a csatár lövése a kapufáról befelé megy, őt ünneplik és a csapatot, az edző kap egy-két elismerő vállba veregetést. Amikor viszont a labda nem be, hanem kifelé pattan, akkor amellett, hogy a szerencsét kárhoztatja mindenki, a harag az edzőre hárul: „hol a csapatunk?” kórussal rajta kérik számon miért tette be, miért nem tanította meg, miért nem készítette fel, miért ideges a fiatal, miért játszik még az öreg? …. Szóval az edző egyedül marad, szinte mindenhol, mindörökre.



Ezek a gondolatok minden edzőre vonatkozhatnak. Főleg azokra az edzőkre akik „lelkisek”. Dalnoki Jenő pályafutására tekintve különösen érvényesek ezek a gondolatok. Pedig sziklakemény volt. Kifelé ez látszott, belül meg az őrlődés.

Életrajzi adatok


Dalnoki Jenő
Bp. 1932. december 12. - Bp. 2006. február 4.

A Ferencváros történetének első futballista olimpiai bajnoka (1952. Helsinki).
Az FTC Örökös bajnoka. Szeretett klubjának neve ezalatt több ízben változott, (ÉDOSZ, Kinizsi ), de ő hű maradt a csapathoz, összesen 439 mérkőzésen szerepelt. (283 bajnoki, 132 nemzetközi, 24 hazai díjmérkőzés).
Részben klubhűsége miatt is, a válogatottban csak 14 alkalommal jutott szóhoz. Olimpiai Bajnok Helsinkiben (1952.), majd Rómában bronzérmes (1960.) Játékosként két (1963., 1964.), edzőként egy bajnoki cím (1975-76.) fűződik a nevéhez. 1965-ben VVK-t nyert a Ferencvárossal.

Az FTC örökös bajnoka az ifjúsági válogatott kapitánya is volt. Edzői pályáját Tatabányán folytatta, majd az FTC-ben fejezte be. Régi könyvek, ritkaságok szenvedélyes gyűjtője volt.
A Ferencváros történetében edzőként ő dirigálta a legtöbb meccsen a csapatot - 397 díjmérkőzésen ült a Fradi kispadján. Legjelentősebb sikerei közül kiemelkedik az 1975-ös KEK szereplés melyben veretlenül jutott csapata a döntőbe, (a Dinamo Kijev ellen) az 1975/76-os bajnoki cím, és két MNK-győzelem. 1985-től mesteredző.

Dalnoki, az akaraterő szobra.

Ez így együtt is igaz.
Főleg úgy, hogy a Dalnoki név és a Ferencváros örökre összeforrt, még akkor is, amikor Jenő máshol dolgozott. (MLSZ, Tatabánya,) Neve évtizedeken keresztül nemcsak eggyé vált a zöld-fehér színekkel, hanem legendák is születtek róla, hogy mennyire volt képes fanatizálni önmagát is a Fradi győzelemért.

Dalnoki, és a keménység.

„Közép-Európa legkegyetlenebb védőjátékosa” – írta egy csehszlovák lap Dalnoki Jenőről. Éveken keresztül Kispéter Mihállyal ketten tartották együtt a Fradi csapatát és képesek voltak kilenc újonccal is megszerezni az „Aranycsapat”-ot adó Honvéd és Vörös Lobogó mögött a bronzérmet. Hívták a Honvédba, nem ment. Neki csak egy csapat létezett a Fradi.

Dalnoki és az elvek.

Az élet keményen megtörte.
Már Olimpiai Bajnok volt, amikor változás történt az életében.
Az elért eredmény miatt a változás jött, de korántsem az, amit vártam.
"Egy nap Bozsik és Puskás társaságában berendeltek Farkas Mihályhoz. A nagyhatalmú honvédelmi miniszter, Rákosi bizalmasa, barátságosan fogadott és felajánlotta - vagy utólag visszagondolva inkább parancsba adta -, hogy igazoljak a Honvédhoz. Tiszti rangot, biztos válogatottságot és egyéb jókat ígért, ha egyesületet váltok. Ám én nagyon tiszteltem a szüleimet, és eszembe jutott édesanyám intelme: "legyen elved a hited". És nemet mondtam. Farkas megdicsért, hogy milyen jellemes ember vagyok, és barátságosan búcsút vett tőlem. Megkönnyebbülten mentem haza, még jól is esett a jó szó, melyet a minisztertől kaptam. Éjszaka azután autó fékezett a lakásunk előtt, katonák jelentek meg, és engem, mintha valami szökevény vagy gazember lennék, elcipeltek a büntetőszázadba. Két évet húztam le úgy, hogy sokszor éjszaka sem hagytak aludni, olykor 20 km-t kellett gyalogolni, és ha lehúztam a csizmát, ömlött a vér a lábamból. Más élvonalbeli focisták sportszázadban töltötték a katonaidejüket, de engem meg akartak törni. Noha edzésre mindig kiengedtek és játszhattam a csapatban, képzelhető, hogy játékomat befolyásolták a körülmények. Így persze a válogatottság is messze tűnt. Viszont ekkor határoztam el, hogy soha, sem a pályán, sem az életben meg nem alkuszom, és ekkor vált belőlem az a karakter, aki minden bajt legyűrve harcolt csapatáért, a győzelemért.

Vezéregyéniség lett, mindenhol. Mellette lehetett veszíteni lehetett, de lélektelenül játszani nem. A pályán és a magánéletben egyaránt kemény, az elveihez maximálisan, sokszor csökönyösen ragaszkodó embernek ismerhették meg barátai és „mások" is.

Dalnoki és a nemes ellenfél.

Sándor Károly (Csikar) és Dalnoki Jenő.
Az örök párharc.

És történelmi szempontból nézve az ellenfelek tisztessége és becsülete.
Annak idején „zuhanypletykaként „ keringtek a történetek kettőjükről.
A valóságról így vall Dalnoki:
„Ne hidd, hogy valaha is haragudtunk egymásra. Sőt, barátok voltunk és vagyunk is. Mind a ketten megszállottjai voltunk a győzelemnek. Mind a ketten nagyon becsültük egymás focitudását. A virtus volt a meghatározó: győzni a másik felett. Tehát, hogy megakadályozzam Sándor Csikart a góllövésben, neki pedig az, hogy túljárjon az eszemen. Ez a vetélkedés nemcsak a játékban, hanem a szövegben is megnyilvánult. Ha nem azon a részen folyt a játék, akkor odalépett és mosolyogva megkérdezte: Te Jenő, van otthon tíz mázsa fám, te egy nagy favágó vagy, nem jönnél el fölvágni?” Persze ilyenkor is mindig készen állt a válaszom: „Karcsi, te tényleg egy lábbal is gyors vagy?”…

Dalnoki és a barátság.

Érdekes, hogy itt is Sándor Károllyal való kapcsolatára utalhatunk.
Egy Vörös Lobogó - Bp. Kinizsi (ma MTK – FTC) rangadón szikráztak a stoplik …
Engem is kiállítottak.
A Fegyelmi Bizottság döntését mintegy előkészítve a sajtó is kikezdett, avval a jelszóval: meddig mehet Dalnoki durváskodása?
Az FB. ülésre meghívták Sándor Csikart is és megkérdezték tőle, mi történt. Karcsi visszakérdezett: „Miért? Történt valami? Engem a Dalnoki Jenő nem bántott!” Csikar vallomása alapján felmentették!

Dalnoki és az edzői hivatásra készülődés.

Már játékos pályafutása alatt tudatosan készült a kispadra. Ha külföldön játszott a Fradival – elég sokszor – mindig elkéredzkedett a vezetőktől, hogy megnézhesse az ellenfél edzéseit. Míg a többiek a városban sétáltak, addig ő jegyzetelt … Látta, hogy mennyit sprintelnek a Glasgow Rangers játékosai, az uruguayi Penarol játékosai hogyan technikáznak….
Már ekkor három alaptörvényt határozott meg, ami mellett aztán végig kitartott:
Sok rövid sprint kell az edzéseken – és nem monoton, hosszú távú futás.
Sokat kell a labdával dolgozni, játszani, gyakorolni.
Sok humorral, jókedvvel, kedvező hangulatban kell edzeni.

Dalnoki és a mérkőzés.

Még ifistaként megszokta , vagy mondhatnánk rászoktatták, hogy a mérkőzések után a csapat együtt maradjon. Ez,Jenőre akkor nagy hatással volt. Megérezte ugyanis, hogy azért kell a mérkőzések után együtt tartani a csapatot, hogy így „belül” csillapodjanak le azok az indulatok, amelyeket a meccs kihozott a játékosokból. Ez az elve egyébként végig megmaradt edzői hitvallásának egyik törvényeként. Ilyenkor edzőként mindenre figyelt, csitított, buzdított, korholt és bátorított játékost, csapatot és … vezetőt is!

Gondolatai a mai napig megdöbbentőek az élvonalbeli edzőink számára.

Egy példa.
Vannak csapatok, ahol a vezetőségnek előre elkészített sémái vannak, hogyan kell, milyen indokkal megszabadulni a már nem kívánatos edzőtől.
Íme a Dalnoki indokgyűjtemény:

Az edző …

• túl közel került a játékosokhoz
  túl távol tartja magát a játékosoktól
• túl sokat iszik
  nem iszik semmit
• túl erős edzéseket tart
  nem terheli a játékosokat
• a csapatnál túl komor a hangulat
  a csapatnál túl vidám a hangulat
• túl hosszú értekezleteket tart
  rövid értekezleteket tart
• sokat kiabál, trágárul beszél
  túl halkszavú, csendes ember

A folytatáshoz csak fantázia kell ...

Örökéletű aforizmái:

• „Az edző öröme nem teljes a győzelem után sem, mert már a következő bajnokira gondol”
• „A jó vezető ne legyen drukker.”
• „A győzelem a vezetőségé, a pénz a játékosoké, a gond az edzőé.”

Arra a kérdésre, hogy mit tart a legfontosabb edzői feladatnak?

„A játékosokban mindig magas fokon kell tartani a harci szellemet, a győzni akarást."
Ma ezt úgy mondanánk: a motivációt!

A média kénytelen volt kérdezni tőle, mert sikeres volt!
Igaz, nem mindig azt mondta, amit a kor „bértolnokai" vártak tőle.

„Nem féltem soha senkitől. Kis igényű voltam, nem voltak sztárallűrjeim. A klub vezetői és a közönség szerettek. Igyekeztem édesanyám tanítása szerint élni. Tőle hallottam az intést: nyújtsd mindig a legtöbbet, ne elégedj meg azzal, ami vagy, hanem törekedj azzá lenni, ami lehetnél. Én azóta sem változtam, csak a világ változott körülöttem."

Végezetül egyik játékosának a gondolatával fejezzük be Jenő bácsira való emlékezésünket:

A Ferencváros történetében dr. Sárosi György után Ebedli Zoltán játszotta a legtöbb mérkőzést. „Ebédlő” bohém játékos volt, így gondol vissza Dalnokira:

„A tartalékban ismertem meg Dalnoki Jenőt. Nála nem lehetett lezserkedni, szórakozni a pályán. Engem a magánéletem miatt – mert belekóstoltam az éjszakába - eleinte nem csípett, sőt talonba is tett. De a háborúskodás csak 1973 végéig tartott, ekkor úgy éreztem, bízik bennem és játszatott. Sokan azt állítják szeretett. Nos ez kölcsönös volt. Kemény volt, nem engedett az elveiből, becsületes, egyenes embernek ismertem.”

Források:
wikipedia
Alberttől Zsákig
Pongrácz: Puha vagy Jenő!