Brent Stuerwald,
a Shenendehowa Schoool vezető edzője (Clifton Park, New York).

Minden edző sikerét az a képessége határozza meg, hogy mennyire tud hatékonyan a közösségen belül a játékosok egymás segítésén alapuló kommunikációt folytatni. Nem egyszerű dolog.


Egy edzőnek van húsz egynéhány játékosa, ezek között vannak sztárok. Csúcsra törők, csúcson levők, a csúcsról lefelé tartók, vannak feltörekvő tehetséges fiatalok – akik már bevethetők, de vannak köztük, akik még nem. És vannak nagyon tisztességes átlagos képességű játékosok, akik a csapat stratégiájában alapvetők, de mégis pótolhatók.

Bármilyen intelligens, felkészült és összeszedett gondolatú is egy edző, ha nem képes a nyílt, korrekt kapcsolatépítésre, akkor gyakran előfordulhat, hogy egyéb – pl. magas fokú szakmai tudás – tulajdonságai ellenére a játékosai, csapatai sohasem jutnak fel a „csúcsra”, nem képesek azt az eredményt elérni ami pedig valós lehetőségként jelentkezik. Az alább felsorolt, megfontolásra érdemes irányelvek sokat segíthetnek az edzőknek abban, hogy hatékonyabban el tudják érni a kívánt változásokat.

1. A szerep meghatározása Minden játékossal tisztázzuk, hogyan illeszkedik az összképbe. Azzal, ha elismerjük a csapaton belül végzett munkáját, növeljük az önbecsülését. Az edzőnek folyamatosan azt kell közvetítenie a csapat minden egyes tagja számára, hogy kemény munkával és lelkes odaadással előbbre viheti.
2. Célkitűzések Ésszerű célok kitűzésére bátorítsuk a játékosokat, és vitassuk meg velük, hogyan érhetik el ezeket. Beszéljük meg velük, mi a különbség az egyéni illetve a csapatcélkitűzések között, és térjünk ki arra is, hogy a személyes célokat néha fel kell áldozni a csapat előremenetelének érdekében. A tudatos célkitűzés képessége az életben is jól hasznosítható tudás, amely nemcsak a pályán, hanem a magánéletben is hasznára válik a játékosnak.
3. Kölcsönös bizalom A konstruktív kapcsolat alapja a kölcsönös tisztelet és bizalom. A játékosoknak tudniuk kell, hogy bízhatnak edzőjükben, és számíthatnak arra, hogy a mérkőzéseken - amikor is fokozott stressz-helyzetben vannak mind a ketten - tisztességes és pozitív magatartást tanúsít velük szemben. Az edzők bírálhatnak, de a kritikának nem szabad kitérnie a játékos személyiségére. A bírálat legyen konkrét, az elvégzett feladatot számon kérő, határozott, következetes és mindig a teljesítmény javítására irányuljon. Egyetlen játékos sem fejlődik attól, ha azt érjük el nála, hogy lebecsüli önmagát.
4. Döntéshozatal és irányítás Fegyelmezett és jól szervezett környezetben vonjuk be a játékosokat is a döntéshozatalba, és engedjük, hogy a küzdelem adott pontjain ők vegyék kézbe az irányítást. Fontos, hogy részletesen ismertessük a játékosokkal a taktikai feladatukat, ezáltal jó előre tisztázzuk, hogy az adott mérkőzésen a csapat tagjaként mit várunk el tőle. Ha mindezt megtettük, megkövetelhetjük tőlük, hogy teljesítsék feladataikat, ha kell, módosítsák alkotó, előrevivő módon az eredeti tervet. Az edzőnek nem szabad szétválasztania a felelősséget és a hatalmat.
5. A játékosok megfelelő táplálása A játékosok sem mentálisan, sem fizikailag nem lesznek képesek arra, hogy jó teljesítményt nyújtsanak, ha nem biztosítják saját részükre - illetve összetartások, edzőtáborozások alkalmával nem biztosítja az egyesület – a megfelelő táplálékot, illetve folyadékbevitelt. Az edzőknek ismertetniük kell a játékosokkal a szénhidrátok jelentőségét és szerepét, mivel a szénhidrátok a legfőbb táplálékforrások. A folyadékbevitel a másik olyan fontos terület, amelyre mindig és mindenhol - edzés, mérkőzés előtt, alatt, után - figyelmeztetni kell a játékost. Ezen a területen a különböző sportitalok hatékonyabbak, mint az ásványvíz, mert pótolják a verejtékezés során keletkezett folyadék, illetve elektrolit-veszteséget és szénhidráttartalmuk révén gyorsan helyreállítják az energiaszintet. (Figyelem ezek az italok nem azonosak a most divatos energiaitalokkal!) A megfelelően táplált játékos mentális teljesítménye is jelentősen javul.
6. Mindig készítsünk tervet Ez a tervkészítés nem azonos a hagyományos sportszakember-képzésben oktatott éves és időszaki edzéstervekkel! A korszerű edzésmunkában az edzőnek célszerű játékstratégiai és kommunikációs tervet készíteni. A különböző kommunikációs lehetőségek egyszerűek: például egy nehezebb edzés (!) után üljünk le beszélgetni a játékossal. Vagy egy „tutinak” tűnő mérkőzés előtt hívjuk félre a csapat egy-egy játékosát és értékeljük velük közösen a felkészülést. Az ilyen beszélgetések során a játékosok könnyebben alkalmazzák és dolgozzák fel az edző tanácsait, és megértik, mit kíván tőlük a szakvezetés. A kommunikáció fejlesztésének egyik kiváló módja, ha folyamatosan leülünk beszélgetni a játékosokkal. Nyugodt környezetben, minden játékosnak tegyünk fel kérdéseket, érdeklődjünk a gondolatai, gondjai után. A játékos érezze, hogy emberileg is fontos. Ugyanakkor tiszteljük személyiségét, fogadjuk el az esetleges helytálló – a csapat egységet nem befolyásoló véleményeltéréseket.
7. Törődés és elismerés Az edzőknek kötelességük rendszeresen emlékeztetni a játékosokat arra, hogy a velük való törődés alapja az elismerés. Ha az edző a játékosokkal, mint egyénekkel foglalkozik, akkor bízni fognak a segítségében, ami lehetővé teszi számukra, hogy ne csak játékosként, hanem emberként is gazdagodjanak. Óvakodjunk tehát attól, hogy kommunikációs módszereinkkel a kudarctól való félelemre neveljük a játékosokat. Sokkal inkább bátorítsuk őket és a magas fokú felelősség-vállalást helyezzük előtérbe.

A hatékony kommunikációs képességek drámai módon átalakíthatják az edző és a játékosok kapcsolatát. Amennyiben sikerül olyan légkört teremtenünk, ahol meglóvalósíthatók a pozitív változások, az az edző és a játékosok számára is megtérül - méghozzá sokszorosan!