Utánpótlásképzés másképpen - I. rész.

 Kalotaszegi András
(a szerző bemutatása a cikk végén)
A labdarúgás népszerűségének rengeteg összetevőjéből az egyik kétségtelenül az, hogy, hogy a látható mérkőzések nagy része rendkívül színvonalas és izgalmas. A győzelem elérésének a vágya látványos és folyamatos fejlődést eredményez a sportágban. Ha mi magyarok is újra részesedni szeretnénk ezekből a zajos sikerekből, akkor nekünk is meg kell tanulnunk, hogy hogyan lehet tehetséges tanítványainkból klasszis labdarúgókat nevelni. A világ elithez tartozó országokban tudják, hogy nem elég megszületniük a tehetségeknek ahhoz, hogy klasszis játékosokká váljanak. A fejlődésük feltételeit is meg kell teremteni.

A kiváló játékosok kineveléséhez már mindenhol sok pénzre, hosszú képzési időre és magas színvonalú fejlesztő munkára van szükség.

Lassan a labdarúgók képzése és fejlesztése is egyfajta „tudásiparággá” válik, hiszen mind több felhalmozott tudást kell „beépíteni” a játékosok lábába, fejébe, sőt a szívébe is.
Ezért egyre nagyobb figyelmet szükséges szentelni a tanulás, és vele összefüggésben a tanítás eredményességének javítására.

 Már az egészen kicsi gyermekeknél is nagy szerepet kell kapniuk az alaposan és sokoldalúan felkészült szakembereknek, akiknek nemcsak azt kell tudniuk, hogy kinek, mikor és mit érdemes tanítani, de azt is, hogy hogyan lehet azt a befogadás szempontjából a leghatékonyabban megtenni.
Biztosak lehetünk benne, hogy a sportág fejlődése a jövőben sem fog megállni, hiszen a győzelem rendkívül magas társadalmi és anyagi elismertséget ad játékosnak és egyesületnek egyaránt. Az eredményességhez szükséges készségek és tudások elsajátítására csak a hosszú távon elvégzett minőségi munka adhat valódi esélyt.

Hazánkban ma is elegendő tehetséges gyermek születik, ahhoz, hogy belátható időn belül az ország újra a labdarúgás nemzetközi élmezőnyébe kerülhessen. Ha valóban elszántak vagyunk arra, hogy tehetségeinkből kiváló játékosokat neveljünk, a lehető legkorábbi időponttól kezdve olyan védett környezetet kell teremtenünk számukra, ahol intenzív fejlesztésük valamennyi feltételét folyamatosan biztosítani tudjuk.
A fokozott elvárásoknak, a kiemelt anyagi és szellemi bázisokon működtetett Labdarúgó Akadémiák képesek megfelelni. Ezek nem elsősorban a nevükben jelentik a legmagasabb szintet, hanem kiválasztott,

  • minőségi játékosokat,
  • aprólékosan felkészült, szakmailag, pedagógiailag képzett edzőket jelentenek

Természetesen kulturált, kiváló körülmények között.
Az ilyen iskolák eredményes működéséhez szükséges pénzügyi ráfordítások azonban lényegesen magasabbak annál, mint amit eddig nálunk az utánpótlásképzés finanszírozására elégségesnek gondoltak!
Az alacsony költségvetéssel dolgozó utánpótlásképző programok azért nem tudnak hosszútávon szakmailag jelentős eredményeket elérni, mert nem képesek hozzárendelni célkitűzéseikhez azok megvalósulásának valamennyi szükséges feltételét.
Emiatt kénytelenek fordítva eljárni: céljaikat igazítják a meglévő adottságaikhoz. Így azonban értelemszerűen nem nevelődhetnek ki klasszis játékosok.
A rendelkezésre álló szűkös pénzügyi keretek súlyos korlátokat állítanak a tehetségek és a szükséges színvonalú szakmai munka elé egyaránt. A pénz hiányával tartósítják esélytelenségüket és akaratlanul is megnehezítik tehetségeik következő nemzedékének a megfelelő minőségű képzését, fejlődését.
A holnap csúcsteljesítményű játékosait már nem lehet ugyanúgy felnevelni, mint ahogyan a ma klasszisait felkészítették tegnap. Sokrétűbb, alaposabb tudás és rengeteg elkötelezett munka szükséges hozzá, a játékosoktól és a velük foglalkozó szakemberektől egyaránt. A minőségi munka többletköltségei – amelybe a szükséges személyi, tárgyi és szervezeti feltételek megteremtésének többletköltségeit is bele kell értenünk – jelentősen megemelik a kiadások összegét.

Tudnunk kell azonban, hogy bármekkora is ez az összeg, ténylegesen csak a meg nem térülő beruházások kerülnek sokba. A labdarúgásban ma már csak a minőségbe való befektetésnek van tényleges megtérülési esélye.

 A megtérülési szorzó annál nagyobb lehet, minél „piacképesebb egyedi értéket” Ily módon nem az lesz a fő kérdés, hogy mindez mennyibe kerül, hanem az, hogy mit és hogyan kell megtennünk ahhoz, hogy valóban klasszis játékosaink legyenek. Szellemi és pénzügyi erőforrásaink jelentős mértékű koncentrációjával biztosra vehetjük, hogy tehetségeink elérik azokat az eredményeket, amelyeket oly régen várunk a hazai labdarúgástól. Ez azt is jelenti párhuzamosan, hogy jelentős pénzügyi nyereséget is tudunk tevékenységünkkel realizálni.

A minőség megteremtéséhez, a pénz mellett, még nagyon sok minden másra is szükség van. Érvényes tudásra alapozott munka nélkül sem születhet jelentős teljesítmény. Ám ahhoz, hogy játékosaink valamennyi szükséges tudást és készséget elsajátítsanak, túl kell lépnünk az utánpótlásképzés eddigi szakmai és szervezeti keretein. A szorosan vett szakmai feladatok ugyanis messze nem képesek lefedni mindazokat a tennivalókat, amelyeket a siker érdekében lehetséges és szükséges is elvégeznünk. Az edzőknek önmagukban sem idejük, sem pedig tényleges illetékességük sincs a csúcsteljesítmény szakmán kívüli összetevőinek fejlesztésében, tanításában. Ezt a munkát csak egy független szakemberekből álló, lelkes és hatékonyan együttműködő csapat tudja eséllyel elvégezni. (labdarúgó edző, kapusedző, sportorvos, pszichológus, pedagógus, táplálkozás és sportélettan kutató, gyógytornász, kommunikációs szakember stb.)
A gyermekekkel foglalkozó szakemberek megfelelő szintű tehetsége, tudása, embersége, munkája, hite és elkötelezettsége jelenthetik a leglényegesebb garanciáját a sikernek. Kreatív, szenvedélyes és bátor munkatársakra van ehhez szükség, akik képesek új képzési és fejlesztési programokat kidolgozni és megvalósítani. Nem elégedhetünk meg annyival, hogy továbbra is, majdani ellenfeleink jelenlegi képzési módszerei szerint dolgozunk, hisz akkor a legjobb esetben is csak az ő mai játéktudásukkal fogunk rendelkezni a „holnap” megmérettetéseiben. Saját járható utunkat kell megtalálnunk.

Csak akkor lesznek játékosaink valóban klasszisok, ha a rendelkezésükre álló képzési idő alatt ők több, jobb és elmélyültebb tudásra tehetnek szert, mint vetélytársaik.

Mindenfajta tudás, így a labdarúgáshoz szükséges tudás elsajátításának is az alapja a tanulás. A tanulás hatékonyságának javításával döntő módon járulhatnak hozzá ahhoz, hogy tehetségeinkből kiváló játékosok váljanak. Minden ember határtalan tanulási képességgel születik. Noha, ez a képesség az idő és a társadalmi ráhatások következtében sokaknál akár jelentősen is csökkenhet, csak az lehet a célunk, hogy tanítványaink tanulási képességeit jelentős mértékben bővítsük, és hogy eredeti lehetőségeikhez visszavezessük őket. Az eredményes játékhoz elmélyült és sokféle tudással kell rendelkeznünk, aminek az elsajátításához sok időre van szükség.

Mivel egy bizonyos időnél többet nem lehet naponta hatékony tanulással tölteni, ezért nincs más választásunk, mint hogy felkutassuk mindazokat a lehetőségeket, amelyek segíthetnek minket tanulásuk hatékonyságának jelentős növelésében.

A tanulási folyamatot a holnapi csúcsteljesítmény eléréséhez szükséges valamennyi erőforrás fejlesztésére ki kell terjesztetünk. A képzések eddigi gyakorlatához képest, ez jelentős előrelépést jelentene. Nem elégséges csupán a labdarúgás fizikai, élettani és technikai követelményeinek magas szintű kifejlesztésére és elsajátítására összpontosítanunk, mert a kiemelkedő teljesítmények eléréséhez rendkívül sok egyéb tényező jelenlétére is szükség van.

Gondoljunk csak az önbizalom, az érzelmi stabilitás, a belső motiváció, a magas szintű összpontosítási és együttműködési képesség vagy éppen hatékony stressz-kezelési stratégiák teljesítményfokozó hatására. Mindezek és még sok más erőforrás komplex egyidejű fejlesztése, tanítása nagymértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy tehetségeink végre kiváló játékosokká válhassanak.

Mindannyian könnyen meg tudjuk határozni a klasszis játékosok „ideális” tulajdonságait, képességeit, tanulási szokásait. Azonban nem elég csupán megfogalmaznunk követelményszerűen mindezeknek az erőforrásoknak a szükségességét, és ölbe tett kezekkel várnunk arra, hogy a sok ezer tanítvány közül felbukkanjanak az ezekkel a képességekkel is rendelkező szupertehetségek. Fordított módon kell eljárnunk. Mivel ezek a rendkívül lényeges erőforrások, néhány más erősen limitált erőforrástól eltérően fejleszthetők, ki is kell fejlesztenünk őket tanítványainkban. Ez a tudatos és intenzív fejlesztő munka bonyolult és nehéz feladat, erőteljes szándékot és sokféle konkrét tudás komplex alkalmazását feltételezi a gyerekkel foglalkozó összes résztvevőtől.
(folytatjuk)

Kalotaszegi András
Kalotaszegi András
1977 - 1982 között a bölcsészkaron pedagógia és pszichológia szakokra járt. Jelenleg szervezetfejlesztőként dolgozik
Alapvető hivatásának tartja élvonalbeli sportolók személyiségfejlesztését, és ezen keresztül teljesítményeik javítását. Sportági területe: labdarúgás, kosárlabda, tenisz, asztalitenisz, labdarúgás, golf.
Főbb kutatási területei:
  • Stressz és a sportolói teljesítmények összefüggései.
  • Sikeres stressz-megküzdési stratégiák tanulása.
  • Hatékony mozgás és gondolkozási stratégiák tanulása.
  • Csapatszintű együttműködés kollektív intelligencia és intuíció kialakítása, illetve növelése -- labdás csapatsportokban
  • Az Utánpótlás nevelés kérdésköre.




Lap elejére