Elveszett érdeklődés és kapuzárási pánik.
Ez igy együtt: a magyar futball tragikus helyzete ….
A Forsense Piac- és Közvéleménykutató Intézet egy közelmúltbeli felmérésében a magyar labdarúgásról tett fel kérdéseket.
A válaszokból kiderült, hogy a magyar emberek mintegy fele egyáltalán nem érdeklődik sem a hazai, sem a külföldi labdarúgás iránt. A magyar futball iránt a kérdezettek 49, a külföldi labdarúgásnál 47 százalékuk egyáltalán nem mutat érdeklődést, míg a hazai futball esetében erősen érdeklődik 18, a külföldinél 26 százalék. Ez azt jelenti, hogy ma Magyarországon népszerűbb a külföldi, mint a honi labdarúgás. A magyar válogatott eredményeinek figyelemmel kísérése viszont árnyalja a képet, mert itt csak 40 százalék érdeklődésén kívüli a foci, míg az érdeklődők aránya 25 százalék.
Ez tragikus!
Az elemzés eredményeit százas skálára vetítve tovább olvasva, a kutatók azt kapták, hogy a magyar válogatott iránt a legmagasabb érdeklődés (36), ezt követi a külföldi labdarúgás (33), majd a magyar labdarúgás (28). Látható, hogy az indexek egyik esetben sem érik el a közepes szintet, tehát az 50 pontot, vagyis mindhárom kérdés esetében többségben vannak azok, akik nem vagy csak kis mértékben érdeklődnek a futball iránt.
Neuralgikus pontja labdarúgásunknak a futballpályák száma, helyzete, fenntartása
és benépesítése (!)
A rendszerváltás óta mintegy 60 sportpálya szűnt meg, vagy áll felszámolás alatt csak a fővárosban. Helyükre bevásárlóközpontok, benzinkutak és lakóparkok épültek.
De akad olyan is, amelynek helyén türelmi zóna alakult.
Vajon kinek az érdeke?
Hol sportoljanak a gyerekek?
Se grund, se pálya.
Nemcsak a versenysportnak, hanem az amatőr, hobbi mozgás lehetőségeinek is vége? Ma már, ha csak futni akar valaki, fizetnie kell érte. Zuglóban, a Postás pályán például 200 forintba kerül, ha valaki a futballpálya körül kocog. Mert ott még mindig jobb a levegő, mint az utcán, az autók mellett, és az izületeket sem készíti ki annyira a salak, mint a beton. Nemsokára ez is megszűnik. Mint mondják, a tulajdonos nem akarja fenntartani.
Az egyesület pedig nem bírja egyedül a költségeket.

A sportért felelős államtitkár állítja: a fővárosban nem szűnnek meg sportpályák, hiszen a törvény ezt nem engedi. Ezt levélben is megerősítette. De ha mégis, akkor a bezárt pályák helyére építenek újat, persze nem pont ugyanoda. Kicsit távolabb, ahol alkalmas terület van. Az is lehet, hogy másik kerületben, mert a felszámolt pálya helyére, mondjuk, a Lurdy ház vagy a Fogarasi úti Tesco épült.
Hova vándorolt 70 milliárd forint?
A rendszerváltás óta a felszámolt, eladott pályák összértéke meghaladja a 70 milliárd forintot. Kérdés: kinek a zsebébe vándoroltak az egykor szebb napokat, tapsviharokat, sikereket látott pályákból befolyt pénzek?
A Levegő Munkacsoport levélben kérte a sportért felelős államtitkárt, Elbert Gábort, hogy sorolja fel, a megszűnt mintegy 60 pálya helyett hol épültek újak?
A kormányhivatalnok válaszában arra hívta fel a figyelmet, hogy „miközben való igaz, hogy sportpályákat funkciójukban (amennyiben tulajdonos-, vagy üzemeltetőváltás történik, nem lehet megszüntetni), ám értelmetlen lenne olyan rendelkezést hozni, mely szerint, amennyiben a területre egyéb, nagy volumenű beruházás miatt szüksége van a városnak, akkor az új sportpályát ugyanarra a területre kell építeni.”
Tényleg, nem kell ugyanarra a területre építeni.
De akkor hova építették?
A civil szervezet erre nem kapott választ: a fővárosban nem találtunk hatvan új pályát, sőt ennek töredékét sem. Egyes önkormányzatok szívesen megvennék és üzemeltetnék a sportlétesítményeket, de szűkös költségvetésük ismert. Az iskolákat is alig tudják fenntartani. Az ingatlan ára nekik magas, nem vetélkedhetnek egy multi céggel. (Természetesen mindezért nem a nemrég kinevezett államtitkár a felelős, aki szemmel láthatóan elkötelezett amellett, hogy további pályákat már ne szűntessnek meg.)

Mégis fordul a kocka?
Talán.
Az őrmezői lakótelep szélén levő vasutas sportpályát meg akarták szüntetni a 4-es metró miatt. A Levegő Munkacsoport az Őrmezői Közakarat Egyesülettel tartott rendhagyó sajtótájékoztatóján felkérte Grosics Gyulát, az Aranycsapat kapusát, hogy a megszüntetett pályák emlékére és a bezárásra váró pályák érdekében rúgjon kapura, és akassza szögre a stoplis cipőt.
Úgy tűnik, az őrmezői pálya megmarad, sem parkoló, sem buszvégállomás nem épül helyére.
Epilógus
Egy szülő gondolatai:
„Focista akar lenni a fiam. Próbálom lebeszélni: mondván, Magyarországon abból nem lehet megélni, nézd meg, sehol sincs a magyar foci, még EB-t sem tudunk rendezni. De a kölyök csak tovább erősködött. Gondoltam, körülnézek lakóhelyünk közelében. Olyan helyet keresek, ahova egyedül is képes járni. Nem találok. Csak többszöri átszállással juthat el a legközelebbi futballpályára, ahol utánpótlás neveléssel foglalkoznak. A gyerek még kicsi, hogy egyedül közlekedjen, az anyja pedig dolgozik. A kutakodásban döbbenek rá, hogy a gyerekkoromból ismert pályák megszűntek. Egyik helyén áruház, a másik helyén lakópark áll, a harmadiknál, a postánál azt a választ kapom, hogy jövőre bezárják. Jobb híján vettem a fiamnak egy gombfocit. Hadd sportoljon az a gyerek.”
Forrás:
Levegő Munkacsoport
zoldhullam.blog.fn.hu






