Stílus és lendület
A MOL csoport ingyenes havilapja. A színvonalas magazin ingyen kapható a töltőállomásokon, egyedi ajándéknak számít, hisz csak a MOL hálózatban terjesztik.
A magazin mindenkihez szól: autós hírek, sztártesztek, programajánló, gyerekoldal teszi minden korosztály számára érdekes olvasmánnyá.
Májusi számában a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiáról beszél az Akadémia szakmai vezetője Dr. Mezey György.

"Olyan szeretettel, szakmai megértéssel és olyan lehetőségekkel várt a Puskás Ferenc Akadémia alapítója, amit valamire való szakember nem utasít vissza. Életem végéig hálás leszek azért, hogy elfogadhattam a felkérést, mert amit itt csinálunk, az egy megvalósult álom"

Stílus&Lendület: A Solymár-Felcsút-Fehérvár háromszögben zajlik mostanában az élete?

Mezey György: Most igen, és hál' Istennek nagyon kellemesen...

S&L: Nem sok ennyi feladat?

M. Gy.: A legkisebb gondom sincs ezzel. Olyan érdekes, amit csinálok, hogy eszembe sem jut azon gondolkodni, hogy elfáradtam. Egyébként mindig is a munkából éltem, ezt teszem most is.

S&L: Időben mit jelent a két megbízatás?

M. Gy.: Az attól függ, hogy éppen milyen feladatok vannak. A két tevékenység közül egyik sem fontosabb a másiknál, ráadásul – remélem – a kettő hamarosan szervezetileg is össze fog tartozni. Ennek pedig igen egyszerű oka van: ha megnézzük a világban ma jól működő profi klubokat, – és a Fehérvár tulajdonosa is ezt célozta meg –, azt látjuk, hogy nagyon komoly szakmai utánpótlásbázisok működnek mellettük. A földrajzi közelség okán (a Puskás Akadémia mindössze húsz kilométerre van Fehérvártól) adja magát, hogy a két intézmény együtt dolgozzon. A felcsúti akadémia egy remekül felépített utánpótlásbázis, a világon egyedülálló technikai lehetőségekkel felszerelt, a Fehérvár pedig rendkívül fejlődőképes, tele tehetséges gyerekekkel, logikus tehát, hogy egy "szakmai várat" építsünk ezeken az alapokon.

S&L: Melyek azok az adottságok, amelyek miatt érdemes az akadémiával együtt dolgozni?

M. Gy.: Bejártam már az egész világot a hasonló centrumok megtekintése ürügyén, és annak alapján, amit Olaszországtól Kijevig, Donyecig és Spanyolországtól Belgrádig láttam, meg tudtam jelölni mindazokat a dolgokat, amelyeket érdemes átvennünk, illetve azokat is, amelyekben a saját utunkon kell menni. Mindezek alapján ma Felcsúton négy teljes méretű füves pályánk van, és még épül kettő; van tizenkét gyakorlópályánk és szintén épül még kettő; és van egy 86-szor 24-es fedett pályánk, amelyik óriási hardver-szoftver rendszerrel van felszerelve. Ezt a rendszer egyébként két magyar mérnök fejlesztette ki, és tényleg sehol a világon nincs ilyen: kamerák veszik a játékosok mozgását, és a szoftver azonnal fel is dolgozza a látottakat százhúsz különféle adat felhasználásával... Mindezek mellett van még kis műfüves pályánk a kisebb gyerekeknek, és kisebb füves részek a gyakorlásra. És persze ott van a kollégium, ahol jelenleg nyolcvan gyerekünk lakik.

S&L: Mit szólnak a szülők és a gyerekek?

M. Gy.: A szülők örülnek a legjobban, hiszen olyan világban, országban élünk, ahol nagyon nehéz eligazodni abban, hogy miként neveljünk gyereket. Itt világos jövőképet kapnak, a mindennapi életet pedig egy kódex szabályozza, a keretek tehát adottak. A gyerekeken és a szülőkön is igen érdekes változást tapasztalok, ugyanis egyre inkább ráébrednek, hogy a futball ma már nem egy jó balhé, hogy vasárnap kiugrom a pályára, megrázom magam a csajok előtt, és akkor milyen jó leszek, hanem egy komoly szakma. Olyasmi, amire egzisztenciát, jövőt lehet alapozni. Ezért aztán egyre tudatosabbak és motiváltabbak a gyerekek, amihez persze az itteni pedagógiának át kell törnie a Magyarországon egyébként ma nagyon jellemző egykedvű iskolai modell beidegződésein.

S&L: Sok fiatal közül válogatnak?

M. Gy.: Van egy országos hálózatunk, amely információkkal lát el bennünket az NB I-es csapatokkal le nem fedett területekről, és figyeljük persze a klasszikus korosztályos válogatottak mérkőzéseit. De való igaz hogy ma kevesebb gyerekből lehet válogatni, mint mondjuk Puskásék idejében, és sajnálatos az is, hogy a Bozsik-program megszűnésével nincs egy országos program, amely kiszűrné a tehetséges gyerekeket. Alapvetően mégis azt érzem a legnagyobb gondnak, hogy a futball ma nem tudja igazán megszólítani a gyerekeket. Részben a rengeteg választási lehetőség miatt – a számítógéptől a falusi kiskocsmákig –, és tegyük hozzá, hogy nagyon jól helyezkednek a sport többi területén is. Azaz verseny van, és a futball ezt nem akarja megérteni. De most talán megindult valami az utánpótlás területén, és úgy látom, nem csupán Felcsúton, hiszen a többi akadémia is dicséretesen és komoly szakmai háttérrel működik. Így aztán az utánpótlás ma előbbre tart, mint a magyar labdarúgás.

S&L: A gazdasági háttér is reménykeltő?

M. Gy.: Ebből a szempontból is egyedülálló az akadémia, ugyanis itt minden úgy működik, ahogyan egy komoly rendszernek működnie kell. Van egy alapító, van kuratórium, annak egy elnöke, van gazdasági bizottság és szakmai testület. És ezek a független, a futball szeretetétől vezérelt emberek gondoskodnak a sajt területükön a szükséges feltételek megteremtéséről.

S&L: Vagyis itt nem tűnnek el a forintok?

M. Gy.: Itt ez lehetetlen, és fel sem merül senkiben.

S&L: A szponzorok szívesen jönnek?

M. Gy.: Az egyik legkedvesebb érzés a szívemnek, amikor eljönnek hozzánk ezek a tekintélyes emberek – itt most nem is akarok neveket mondani –, és amikor körbevezetjük őket az akadémia területén, azt látjuk rajtuk, hogy jól esik nekik, amit látnak. Itt mindenki a foci szerelmese, még a szponzorok is. Miközben kőkemény üzletemberek, nálunk még őket is megérinti valami – éppen ezért érdemes ezt csinálni. Egyre többen jönnek el a meccseinkre is, amit szintén nagyon jó látni. Mert a futball magával ragadó sportág, amit sehol a világon, még Magyarországon sem lehet legyűrni – még akkor sem, ha erre egyértelmű törekvéseket láthatunk a legkülönbözőbb emberektől...

Vida Barbara