Annak a csapatnak, amelyik gólt akar rúgni, annak támadnia kell. Lehet támadni három, kettő és egy csatárral is. Mindenképpen leszögezhető, hogy a csatárok száma alapvetően nem befolyásolja azt, hogy mennyi gólt tud az adott csapat rúgni.
Eredménytelen lehet egy csapat három csatárral és teljesen kidolgozatlan támadójátékkal, míg eredményes – mi több győztes! – lehet egy ékkel is. Az utóbbi időben több csapatnál alkalmazzák – eredményesen – a „támadó gyémánt” alakzatot, melyet egy csúcsjátékos, két szélső pozícióban levő támadó és egy mélységben hátrább helyezkedő – szervező, játékmester- kulcsjátékos alkot.

Ilyen támadó alakzatban játszottak az elmúlt időszakban a portugálok (2004. EB, ahol Figo volt a hátsó csúcson), vagy a németek (2004. EB. Elöl csúcsékben Klose, a hátsó szervező poszton Ballack). A mostani EB-n például a hollandok (Van Nistelrooy az ék, Van der Vaart a hátsdó csúcson, Sneijder bal, Kuyt jobb oldalon) és a portugálok ( Nuno Gomes ék, Deco szervező, bal oldalon Cristiano Ronaldo, jobb oldalon Simao) is ebben a támadó formációban játszottak.

A két csúcson levő játékos személye meghatározó.
Fontos, hogy az elülső csúcsjátékos úgy alkatilag és technikailag, mint pszichikailag képes legyen a labdát csapata számára megtartva játszani. Vagyis vissza tudja passzolni a labdát vagy oldalsó irányba kivezetni, illetve képes legyen a kapu irányába lefordulni. Pszichikailag azért fontos, hogy felkészült legyen, mert háttal a kapunak és a védő(k)nek kell játszania, ennek a helyzetnek minden „hátrányával.” Például túlzottan kemény védők, játékba lépés előtti szinte kötelezőek a visszamozgások, lesre futásra figyelés, stb.

A másik a trapéz hátsó csúcsán levő játékos helyzete. Általában ő a csapat szervező játékosa. Kitűnő játékintelligenciával - taktikai érzékkel és helyzetfelismeréssel - rendelkező játékos. Mivel szinte nincs olyan támadás, amelyikben ne lenne benne, azért neki nem szabad sokáig tartania a labdát, gyorsan el kell döntenie, hogy kit hoz játékba. A csapatszerkezetben fontos, hogy minél több átadási lehetőséget adjunk a kulcsjátékosnak, aki miután lepasszolta a labdát azonnal helyezkedjen le egy másik helyre, hogy újra tudja szervezni a játékot.

A két szélső helyzetben levő játékos biztosítja a szélességi játék lehetőségét.
Ezek a játékosok azáltal, hogy a gyémánt két oldalsó szélén helyezkednek el, a védelem figyelmét megosztják. Mozgásukkal lehetőséget biztosítanak további játékos(ok) mélységből történő támadásba lépésére. Ha szélről befelé mozognak, akkor a szélsőhátvédek jöhetnek fel. (ábra 7.) Ha egy szélességében szűkebb trapéz oldaláról ez a játékos kifelé mozog, akkor egy belső középpályás mélységi játékéhoz nyit területet. (ábra 8.)

A támadó gyémánt felépítésénél a következő elvek alapján célszerű a gyakorlatokat és a játékokat csoportosítani:

Koordinációs - együttműködési gyakorlatok

• Gyakorlatok 4 játékos között – lapos, rövid átadások kis területen
• Gyakorlatok 4 játékos között – lapos, rövid átadások az egyik szél felé, vagy az egyik szélről befelé
• Gyakorlatok 4 játékos között – lapos és hosszú átadások

Az alapmozgásokat és átadásokat az alábbiakban mutatjuk be: