Felmértük Felcsúton az állóképességünket. Meg a technikai képességeinket. Egy profi labdarúgó-tesztpályán. És kiderült, hogy még a focihoz sem értünk… Ami viszont lehetetlen. Felcsúton, a Puskás Ferenc Akadémián működik dr. Mezey György világszabadalma, egy labdarúgó tesztpályarendszer.
Tizenéves srácok használják, akik most még a pályától néhány száz méterre található kollégium lakói, de talán néhány év múlva már nyugat-európai klubokban nyomják. Na, meg egy délelőtt használta az FHM (Férfiaknak Havonta Mindenről magazin) is, Nagy Sebestyén vezetőszerkesztő és Rádai Gábor szerkesztő személyében. Mit gondoltok, kik teljesíttek jobban? A tizennégy évesek vagy a sörmeccsek Butragenói?

A koncepció
A pályán két dolgot lehet tesztelni: a labdarúgók fizikai állóképességét és a technikai képzettséget. Egy öt részes pályán kell a sportolónak végigmennie, miközben nemcsak az idejét mérik, hanem azt is, milyen élettani adatokat produkál. A pályát 14 kamera figyeli, pontosan rögzítik a labdarúgó és a labda mozgását. A képeket egy képfelismerő szoftver elemzi, majd ennek segítségével nyerik ki az adatokat, illetve egy Polar óra rögzíti a pulzust, a teszt utáni vérvétel pedig a vér savasodásának (laktát értékének) a megállapításához kell.

Az erőnléti pálya
Első körben az állóképességi pályán szaladt végig FHM. Az első rész egy laza 10 méteres sprint, amit a klasszikus futballokosság szerint „nagyon nem lehet elrontani”. Nekünk sikerült: míg a gyerekek lazán lenyomták 1,8 mp. alatt, mi óvatos 2,5 mp. körüli időkkel kezdtünk. A második szakasz a leggyilkosabb: két akadálysort kellett oldalazva átugrani – előbb jobbra, aztán balra. A gyerekek ezt valamivel 10 másodperc alatt hozzák, FHM átlagban 18 mp-et nyomott itt. Na, meg mindig ugrott még egy picit két akadály között, pedig elvben egy lendületből kellett volna végigmenni. A szlalom-pályán is hoztuk a bevett arányokat: a gyerekek 18,5 mp-es átlagával szemben 24 másodperc alatt teljesítettük.

Ez vonatkozott a negyedik szakaszra is, ahol bábukkal ütközve kell a támadó, majd védekező irányváltoztatásokat szimulálni.

A bábuk már a technikai pályára "készülve", oldalt vannak.

Végül már csak az ötméteres két forgással megfejelt rövid sprint maradt az utolsó szakaszban. Az eredmény: 3,6 mp szemben a gyerekek 2,4-ével. Összességében a pályát embereink 65,89 (N.S.), illetve 67,8 mp (R.G.) alatt teljesítették. Mármint elsőre. Mert éppen 30 mp. alatt vissza kell érni a pálya elejére, majd még egyszer végigcsinálni azt. És a második menetben körülbelül 20-25%-kal gyengébb eredményeket illik produkálni, mert egy sportoló esetében nagyjából ennyit ront a normális savasodás. Ezt NS labdarúgónak sikerült is produkálnia (81,43 mp), ellenben RG labdarúgó eredményei nem romlottak ennyivel (77,5 mp). Ami nem annyira jó hír, mint elsőre hangzik, mert csak annyit jelent, hogy ő elsőre spórolt. Hogy Mezey doktort idézzük: „A «dörzsölt profik» szoktak olyat csinálni, hogy elsőre nem mennek végig teljes erőből, mert ’lesz egy második kör is’. De ez egyből kiderül, a savasodási adatok mutatják, ha valaki elsőre nem nyomta teljes erőből.” Mi ezen nem tudtunk megbukni, mert vérvételt nem kértünk, azt már kicsit túlzásnak éreztük volna. A pulzusszámok: 192 (NS) és 178 (RG). Gondolod, utóbbi jobb? Sportorvosok kiderítették: a profik 200 körüli maximális pulzust produkálnak. Igaz csak pillanatokra, a meccs nagy részét 170-nel nyomják le. Egyébként az Akadémián a maximális pulzusszám, amit egy növendék produkált, 204 volt. Ugyancsak ők állítják: 2 perc alatt még senki nem nyomta le a pályán a két kört a 30 mp-es visszatéréssel, alig valamivel fölötte viszont többen is.

A technika pálya
Vagyis kiszámítható, hogy átlagban 145-150% volt a mi eredményünk – egy átlag amatőr, kispályás labdarúgó eredménye – a 14 éves „profikhoz” képest. Kíváncsiak voltunk, így lesz-e ez a technikai pályán is. Ahol, egyébként a gyerekek hasonló, ha nem magasabb pulzusszámokat produkálnak, mint az erőnléti teszten, ugyanis a technikai pálya semmivel sem könnyebb fizikailag. Nem is beszélve a technikáról, amin végül elbukott a project. Az első szakasz, ahol a feladat négyszer „emberhez” – igazából szemben álló bábuhoz – passzolni minél gyorsabban, még csak-csak ment. Mint ahogy a négy döntött palánkra passzolás, majd a visszajövő labda levétele is csak megvolt. Igaz, egy technikás játékos ki sem mozdul a középkörből, mert oda pattannak vissza hozzá a lasztik, és le is tudja venni. Ehelyett mi „összegyűjtöttük” őket a ketrec különböző részeiben. A harmadik szakasz, a labdavezetés is meglett valahogy, de aztán jött a vég. A feladat: egy körben állva rálőjük a labdát a sarkokban álló négy döntött palánkra, majd a visszajövő lasztit kapásból a kapuba rúgjuk. Ami még talán FHM számára is teljesíthető feladat, de aztán ugyanennek kellett volna mennie fejjel is… Miután a labda az istennek nem akart fejmagasságban visszajönni, viszont a pályát működtető kollégák szóltak, hogy négykor lejár a munkaidő, feladtuk. Igaz, még önszorgalomból megcsináltuk az utolsó szakaszt, ahol előbb ballal, majd jobbal kell erőből háromszor kapura lőni, de a gép összességében sem tudott mérhető eredményt produkálni, mert nem tudott azzal mit kezdeni, hogy egy sikeres fejest kellett volna négynek betudnia…

Dr. Mezey Györgyöt persze nem lepte meg az eredmény. „Ez a pálya olyan embereknek készült, akik „főállásban" focisták. Még jó, hogy valaki, aki beesik az utcáról, nem tudja megcsinálni, ezt nem is lehet elvárni.”
Mondjuk mi elvártuk volna magunktól, mert eddig azt hittük, hogy nagyon tudunk focizni. Sajnos itt és most feketén kiderült: ettől messze vagyunk. De nem csüggedünk, hiszen biztos: Ha beleteszünk pár tíz évet a projektbe, egyszer majd meg tudjuk csinálni a technikai tesztpályát is… FHM

„Sose lesz itt futball”
Dr. Mezey György már látja a jövőt. Vagyis inkább nem látja…

Mikor lesz Magyarországon újra labdarúgás?

• Ahogy látom a tendenciákat, soha.

Pedig itt van ez az új akadémiai rendszer.

• Az akadémia önmagában nem sokat ér, mert pont a lényeget kivették alóla. Volt egy tehetségkutató rendszer, a Bozsik-program, ami az egész országot behálózta, egyetlen falu sem maradt ki belőle. Ezt megszűntették. Nincs országos szűrő, maradt a 10-20 tehetséges gyerek évfolyamonként, azokért viszont marakodik a négy akadémia. És annak a hatása, hogy már négy akadémia van, az is csak hosszabb távon fog jelentkezni. Ma még az MTK korosztályos csapatai 10-20 góllal vernek mindenkit, aminek az ég egy adta világos semmi értelme nincs.

Azért ha valaki nagyon tehetséges, talán nem tud elsikkadni…

• Az nagyon más, hogy Magdi néni úgy látja, ügyes ez a Kovács Pisti, és elküldi a szomszéd faluba focizni, meg az, ha rendszeresen felpakolja a tornatanár az összes gyereket, és ezeket szakemberek szűrik. És mind a százezret, nem azt a húszezret, akinek éppen szerencséje van…

Ön volt az edzője az utolsó válogatottnak, amelyik kijutott világversenyre. Akkor még volt megfigyelőrendszer?

• Volt. De igazából másban volt a nagy különbség. Ahol Európában van futball, ott a lakosság 5-10 százaléka focizik aktívan, egyesületben. Akkor nálunk is ez volt az arány. Ma viszont csak 0,2 %.

Milyenek a hazai edzők? Ebben is el vagyunk maradva?

• Bevezettük a korszerű, európai rendszerű edzőképzést, de azt is megszüntették. Meg is látszik… Például a magyar edzők még mindig hajlamosak ész nélkül futtatni a játékosokat, miközben nem hosszútávfutókat, hanem focistákat kellene nevelniük. A korszerű felmérésekből kiderül, hogy egy játékos egy meccsen megtesz 10-12 kilométert, de ebből négyet sétál, négyet kocog – ezt maga vagy én is meg tudjuk csinálni. A különbség a maradékban van. Főként a 8-10 méteres sprintekben. Manapság mindenki a teret szűkíti, egy 25 méteres sávban zajlik a játék. Ott nem is lehet ennél hosszabbat sprintelni. Ezeken a rövid távokon dőlnek el a meccsek.

Gyuri bácsi minket is értékel:

„Kitűnő keringési alapokkal rendelkeznek, de szakszemmel nézve edzetlenek. A «motorjuk» majdnem olyan jól pörög, mint a srácoké, de közel fele olyan teljesítményt produkál a szervezet egésze. Klasszikus esete az aluledzettségnek. Fizikailag ez rendezhető. Technikailag már kevésbé…”