Kalotaszegi András (pszichológus) anyagának 2. része
Játékosaink kívánatos ütemű fejlődésének legnagyobb hatású eszköze és egyben legfontosabb feltétele: érett és egészséges személyiségük mind teljesebb kialakulása.

Ennek megléte bármilyen más erőforrás hatását képes jelentős mértékben felerősíteni, míg hiánya természetszerűleg ellentétes hatást vált ki. Az érettség mindenekelőtt azt jelenti, hogy a játékos becsüli és szereti önmagát, kellő önbizalma van, megbízható, talpraesett, legyőzi félelmeit, hibáit felvállalja, nyugodt és magabiztos, együttműködő, érzelmileg kiegyensúlyozott, tevékenységeit élvezi, életerős, szeretetben és bizalomban él, boldog.

Az érett és egészséges gyerekek energiáit nem vonja el semmi, a tanulásuk szempontjából lényegtelennek vagy éppen ártónak minősíthető mozzanat. Emiatt többet és mást látnak meg a világból, jobban és hosszabb ideig tudnak a lényegre összpontosítani, így elmélyültebb és gyorsabb tanulásra képesek. Könnyű velük együttműködést kialakítani, jól motiválhatók. Ha nehézségük támad, sokkal tovább képesek újra próbálkozni, mert hisznek az alkalmasságukban és látják munkájuk értelmét.

Az érett személyiséggel rendelkező gyermekek sokkal jobban terelhetők, stressztűrési képességük is kimagaslóan erős, magasabb szintű szerepazonosulásra képesek, jobban ismerik magukat és érzelmeiket is.

Ahhoz, hogy játékosaink érettebbekké váljanak, nekünk, a velük foglalkozó szakembereknek kell minden megnyilvánulásunkat tudatosan ennek a célkitűzésnek alárendelni. Nem csekély feladatot jelent ez, hiszen egészen másfajta pedagógiai hozzáállást és emberi attitűdöt feltételez, mint amihez a gyerekek nevelésével kapcsolatban eddig hozzászokhattunk.
A távolság nem hidalható át pusztán elhatározással, képzéssel vagy tanulással, egyfajta emberi alkalmasságra is szükség van hozzá.
Nagyon sok, gyerekekkel foglalkozó, egyébként szakmailag "kiválónak mondott" szakember, aki legbelül nem képes lemondani hatalomra épülő nevelési stílusáról, nem fogja tudni megtanulni az együttműködésen alapuló kommunikáció nyelvét, és így továbbra is alkalmatlan marad a klasszis játékosok kinevelésére.

Olyanokra, akiket nem akadályoznak meg saját belső problémáik abban, hogy tanítványaik viselkedésének mélyebb okaira is megfelelően tudjanak figyelni, reagálni, és akik képesek őket a szeretet biztonságot adó légkörében nevelni.

Játékosaink személyiségének fejlesztése természetesen nem szorosan vett labdarúgó képzési feladat. Ez még sehol sem került bele az utánpótlásképzés szakmai programjaiba. Megtehetjük, hogy mi sem foglalkozunk vele. De mivel ez a "többletmunka" rendkívüli módon megkönnyíti, hogy ők kiválóak legyenek, ezért a siker reményében nem mondhatunk le fejlesztéséről.
A magyar gyerekek döntő hányadának szüksége van erre a fejlesztő programra. Nélküle tanulásuk hatékonysága sokkal erőtlenebb lenne, és a klasszis játékossá válásukhoz szükséges legfontosabb kulcsképességeikhez sem tudnának megfelelően hozzáférni.

Ahhoz, hogy valaki kiváló labdarúgó legyen, nem elégséges csupán technikai értelemben labdarúgóvá válnia (!) Amikor azonosítjuk a klasszis játékosok legfontosabb identitás szintű jellemzőit, és fejlesztő munkánk során hozzásegítjük tanítványainkat ahhoz, hogy ezek az alapértékek énképük részévé váljanak, akkor belső azonosulásuk tényleges kialakulásának arányában, ők jelentős plusz erőforrásokhoz jutnak.

Ez az azonosulás a kitűzött céljuk felé fordítja meggyőződéseiket, képességeiket, szokásaikat és cselekvéseiket egyaránt. Az ilyen gyerekek már igen fiatalon életcéljuknak tekintik a labdarúgást, elhiszik, hogy minden képességük megvan ahhoz, hogy nagy játékos váljon belőlük, és készek mindent megtenni azért, hogy ez be is következzen. Ez a belsővé váló, teljesítmény orientált, aktív és szenvedélyes magatartásuk megkönnyíti, hogy felismerjék saját cselekedeteik sorsukat alakító jelentőségét, és ezért szinte bármilyen "áldozat" meghozatalára hajlandók. Az ilyen tanulóknál nem léteznek fegyelmezési gondok, mert céltudatosak, hisznek önmagukban, képességeikben, és alkalmasnak találják magukat a legnehezebb feladatok elvégzésére is.
Belülről motivált viselkedésük, tanulásuk hatékonyságát jelentős mértékben képes javítani. Minél korábban és minél sikeresebben következik be ez a szerepazonosulás, annál hamarabb és annál egyértelműbben tudnak ők klasszis játékosként megnyilvánulni.

Játékosaink mindenkori érzelmi állapota jelentősen befolyásolja észleléseiket, cselekvéseiket, motivációjukat, meggyőződéseiket, sőt énképüket is. Mindezeken keresztül tanulásuk hatékonysága, sőt teljesítményük is erősen függ érzelmeik befolyásoló hatásaitól. Éppen ezért hozzá kell segítenünk őket ahhoz, hogy tevékenységeiket élvezettel végezzék és hogy aktuális értelmi állapotaikat uralni tudják, ahelyett, hogy kiszolgáltatottak legyenek nekik.

Megtaníthatjuk őket nehezen elviselhető, fájdalmas és igazságtalan helyzetek kezelésére, érzelmeik tudatos irányítására, arra, hogy tanulásuk és teljesítményeik szempontjából mindig a legoptimálisabb érzelmi állapotba tudják helyezni és tartani magukat. Így mérkőzéseiken végig olyan "választott érzelmi állapotban" tudnak játszani, aminek következtében képesek maximálisan feladataikra összpontosítani.

A játékosoknak egyre több olyan döntést kell hozniuk minden egyes mérkőzésen, amikor nincs elegendő idejük a tudatos döntésekre. Az ilyen helyzetekben tudattalan, intuitív lényükre kell hagyatkozniuk. Ha tanítványaink ilyenkor nem a megfelelő érzelmi állapotban vannak – mert például félnek az ellenféltől vagy valami miatt éppen dühösek –, akkor ezek az eredményesség szempontjából "szükségtelen" érzelmek egészen biztosan károsan befolyásolják tudattalan, intuitív döntéseik minőségét is. A teljes jelenlét biztonságot adó állapotában kell lenniük ahhoz, hogy a bennük lévő legjobb döntések születhessenek meg. Hatékony tanulás és klasszis teljesítmény elképzelhetetlen enélkül a befelé figyelő, érzelmeket uraló magatartás nélkül.

Azok a játékosok, akik nem tanulják meg érzelmi állapotaikat tudatosan szabályozni, folyamatosan jelentős hátrányba kerülnek.

Nem lehet egy helyzetben "jelen lenni" és ugyanakkor "félelemben is lenni".
Aki a félelmében van jelen, az nem tud ugyanolyan összpontosítással a pályán a játékban részt venni.

A félelem önbizalomhiányhoz vezet. Félelmében, dühében vagy más egyéb gyengítő érzelmi állapotában mindenki nehezebben és lassabban képes tanulni, és nem tudja saját legjobb teljesítményét nyújtani. Amilyen arányban megtanulják tanítványaink – önismeretük fejlődésének részeként – érzelmeiket felismerni, átélni és kifejezni, olyan mértékben lesznek képesek uralni is azokat. Az, hogy egy adott helyzetben ki hogyan érez, azt nagyban befolyásolják a helyzettel kapcsolatos gondolatai és előzetes beállítódásai. Tudatos és szakszerű "munkával" ezek a beállítódások a csúcsteljesítmény követelményei szerint megváltoztathatók és jelentősen fejleszthetők.

Annak arányában, ahogyan tanítványaink megtapasztalják és átlátják saját szerepüket érzelmi erőforrásaik fejlesztésében, munkájuk és teljesítményük egyre jobban javulhat. Eredményeik hatására jelentősen növelhetik az edzéseken és mérkőzéseken "jelenlétüket", és fokozatosan megalapozhatják megrendíthetetlen önbizalmukat, melynek következtében megszilárdulhat "nyerő típusú" személyiségük.
Ez az igazi klasszis játékosok talán legfontosabb erőforrása.

(Ha még nem olvasta az első részt, itt megteheti)