Soha ne passzolj, ha lőhetsz! - mondja az angolszász labdarúgó iskola képviselője. Igaza lehet, mert a győzelemhez gólok kellenek. A gólokhoz lövések. A lövésekhez meg felelősségvállalás, technikai felkészültség és vállalkozó kedv.

A statisztikai adatok azt mutatják, hogy az elért gólok sokszorosát teszik ki a kihagyott gólhelyzetek. Vitathatatlan tény, hogy minden szinten - válogatottaktól egészen az alsóbb osztályú mérkőzésekig - nagy az elmulasztott helyzetek aránya.

Az érdekesség kedvéért csak a legutóbbi hazai NB. I. és NB. II. forduló edzői nyilatkozataiból idézünk:

R.A.: „Kontráink révén a győzelmet is megszerezhettük volna, ha kicsivel jobban koncentrálunk”
K.J.: „A kapu előtt határozatlanok voltunk, így törvényszerű a vereségünk.”
L.T.: „Egy szezonra való gólhelyzetet hagytunk ki, végül örülhettünk a döntetlennek.”
Cs.A.: „Szabálytalan góllal nyert az ellenfelünk, ugyanakkor a rossz helyzetkihasználásunk miatt bosszankodhatok.”
A.Z.: „Ezt a meccset is több góllal kellett volna megnyernünk.”

Mindenekelőtt szögezzük le, hogy a kapuralövést tekintve elmondhatjuk, hogy az önzetlen játékosok nem nyernek mérkőzést!
Az önzetlenség a legtöbb esetben a felelősség átruházását jelenti.
Vagyis a lövőhelyzetben lévő játékosnak vállalnia kell a felelősséget. Az edzőknek meg kell értetni a játékosokkal, hogy sokkal nagyobb hibát követnek el, ha megfelelő helyzetben vannak, de mégsem lőnek, mintha elvállalják a lövést, de legfeljebb mellé vagy fölé megy.

A kapura lövéseknél nagyobb hangsúlyt kell fektetni a lövések pontossága, mint a lövések erejére. Amikor tehát gyakoroljuk a lövéseket, a pontosság legyen a legfőbb szempont.

A büntetőterületen kívülről egyre kevesebb gól esik.
Miért?
Azért, mert manapság kizárólagosan területvédekezéssel védekeznek a csapatok, és ennek az az alapja, hogy a labdás játékosra azonnal ki kell lépni, sőt lehetőség szerint mielőtt még megkapná a labdát, már rá kell mozogni.
Sok esetben a védők késve lépnek ki a labdásra, mégsem történik lövés.
Támogatni és biztatni kell azokat a játékosokat, akik vállalkoznak.

Célszerű egy héten legalább egy alkalommal lövő edzést, edzésrészt tartani.
Ezeken a foglalkozásokon ne csupán a kapuralövést, mint „globális egészt” határozzuk meg a játékos részére, hanem adjunk feladatot, hogy a lábfej melyik részével találja el a labdát és meg lehet határozni a kapu egy részletét is. Az előzőre példa: belső csüd, külső csüd, teljes csüd, tisztán belsővel. Ez utóbbinál meghatározhatjuk, hogy a cél a hosszú sarok, rövid sarok, vagy lapo illetve magas lövés. De a legfontosabb, legcélratörőbb utasítás az, hogy "passzold el a kapus mellett"!

További szakmai tanácsok a kapura lövések gyakorlásához:

• Mozgó labdával kell gyakoroltatni a játékosokat. A labda ritkán áll. Csak a szabadrúgásoknál, de az egy másik technikai elem.
• Meg kell követelni a játékostól, hogy a lövés előtti pillanatokban pillantson fel a kapura, nézze meg a kapus helyezkedését, majd a lövésnél a labdát nézze.
• Meg kell tanítani a játékosnak, ha egy védő a közelségével blokkolhatja a labdát, akkor nem szabad lőni, akkor inkább passzolni kell!

Gyakorlat
1.
Kétérintéses lövés
Cél: a rugótechnika fejlesztése
Játékterület: 40 x 15 m., és 1 db bójákkal kialakított 5-7 méter széles úgynevezett nyitott kapu
Játékosok: hármas csoportokban, minden csoportnál több labda.

Feladat:

• a pálya felezőjén lévő nyitott kapukban egy-egy játékos, aki lehet ez esetben mezőnyjátékos, de kapus is;
• a kapus indítja a játékot, kirúgja a labdát az egyik társához;
• a labdát kapó kétszer érintheti a labdát, egyszer átveszi, a másodikra már lőnie kell;
• ha a kapus véd, akkor a másiknak rúgja ki azt a labdát vagy a mellette lévő labdát;
• ha gól, akkor a túlsó oldalon lévő játékos "szedje össze", szintén két érintéssel és lője kapura;
• eredményszámolás: 10-10 kisérletet kap a két lövő játékos;A gólok egy-egy pontot érnek, kivéve, ha a lövő játékos a túlsó oldali társa labdáját tudja gólba juttatni a szabályok betartásával, ez három pontot ér.

Variációk:

• a játékosok különböző technikákat gyakorolhatnak, pl. kapáslövés, csavart lövések, a kapus helyzetétől függően erős passzok belsővel. stb.

2.
Cél: mozgás közben különböző rúgótechnikák fejlesztése
Játékterület: a 16 és feles előtti terület, nagykapu
Játékosok: két adogató játékos, az egyik a büntetőterület előtti félkörben, a másik valamelyik büntetőterület és alapvonal találkozási pontja. a többi játékos lövő játékos, indulási pontjuk a büntetőterület előtt 10 méterre, kissé oldalt. MIndkét oldalon.

Feladat:

• A kapura lövő játékos bepasszolja „kényszerítő” szerűen a labdát a büntetőterület előtti félkörben tartózkodó társának, a visszakapott labdát teli csüddel kapura lövi. Kemény, erős lövés. A lövés után továbbfut és a büntetőterület és alapvonal találkozási pontjánál lévő társától kapott lapos passzból irányított, pontos lövést hajt végre. A technikai végrehajtás ez esetben az iránytól függően belső, külső csüd;
• Rúgás után összeszedi a labdát, és újra beáll a sor végére;
• Mindkét oldalról gyakorolva;

Variáció: az a játékos, aki befejezte a lövést, a következő feladatában passzolóvá válik. Vagy az alapvonalra megy vagy a büntetőterület elé. Így minden játékos lő és passzol egyaránt.

Folytatjuk a témához tartozó gyakorlatok és játékok közlését.