Tulajdonképpen magától értetődőnek tekinthető, hogy a kapura lövéssel kapcsolatban az alapvető kívánalom: a játékos találja el a kaput. Adott esetben mindegy, hogy milyen erővel, jobbra vagy balra, a kapu közepébe, de el kell találni a kaput! Ha a labda a kapu mellé, vagy fölé megy az esetek igen kis százalékában van remény arra, hogy egy „szerencsétlen védő” valahogy mégis úgy érjen a labdába, hogy az a kapu felé változtassa irányát.
A gyakorlat szerint arra inkább nagyobb az esély, hogy egy „nagy szerencsével rendelkező” csatár érjen a labdába - már ha igazi befejező csatárról van szól. Ilyen például a nemzetközi szinten Raul, vagy Filippo Inzaghi.
A szakirodalomban több helyen azt olvashatjuk, hogy az erős lövések nehezen foghatók, igaz viszont nehezen is irányíthatók. A kapura lövéssel kapcsolatos előző anyagunkban (melyet itt is olvashatnak ) már említettük, hogy a lövéssel szembeni legfontosabb kívánalom a pontosság és csak utána jön az erősség.
Ne feledjük, ha a labda kapura megy, mindig magában hordozza a gólszerzés esélyét …

Vannak bizonyos „törvényszerűségek” amelyek a kapura lövéssel kapcsolatban az elmúlt évtizedek során felhalmozódtak az edzők, játékosok tapasztalataiban:
Melyek ezek?
Például:

• lehetőség szerint legjobb, ha a kapu valamelyik sarkát célozza a játékos és megpróbálja a labdát laposan megrúgni. Ugyanis a kapus a magasabb lövésre – még ha távolabb is van tőle – jobban oda tud érni, mint egy lapos labdára. A kapushoz közelebb érkező lapos lövést nehezebb védeni, mint egy tőle messzebbre, magasabbra érkezőt.
• úgy a blokkolni készülő védők, mint a védeni készülő kapus feladatát nagyon meg tudja nehezíteni az a játékos, aki az érkező labdát egyből – kapáslövéssel – irányítja kapura. Ez a fajta lövés felkészületlenül éri az ellenfelet, ezért hatékonysága igen sikeres.
• a labda pattanás utáni (drop) eltalálása alkalmával „kapura tűzött” labdák szinte 90 %-a gólt jelenthet. Miért? Mert a labdában lévő mozgási energiát (mintegy extra lendületként) hozzá lehet adni a kapura lövő játékos erőkifejtéséhez és ez megtöbbszörözi a lövés erejét. Ennek a lövésfajtának a végrehajtásához nagyon magas fokú technikai képzettség szükséges, hiszen nem elég a labda érkezését bevárni, még rá is kell fordulni a lövő játékosnak, vagyis a labda felé kell mozognia.
• a kapura lövések gyakorlását célszerű a szemből érkező labdákkal kezdeni, majd a saját előre, illetve oldalra (jobbra, balra) gurított labdákkal gyakorolni. Végül az oldalról érkező labdák következhetnek. Ez utóbbi lövések technikai végrehajtása már a „haladó” játékosok részére jelenthetnek feladatot.
• egy időben a főiskolai diplomamunkák kedvenc témája volt "a domináns láb transzfer hatásának és oktatásának" a kérdésköre. A kérdésfelvetés sok esetben úgy hangzott: vajon a gyengébbik lábbal való hangsúlyozott gyakorlás hozzájárul-e a játékos teljesítményének emeléséhez? A kérdést nem lehetett eldönteni, de a szakma egyértelmű véleménye az volt, hogy, bár jó a gyengébbik lábbal való gyakorlás, de alapvetően nem befolyásolja a játékos mérkőzésteljesítményét. A "jobbik lábbal" való gyorsabb, pontosabb végrehajtás gyakorlása eredményesebb, mint a hónapok, évek alatt bizonytalanabb jövőt sejtető gyengébbik lábra való túlmunka.

Gyakorlatok és játékok

„Ne feledjük: az önzetlen játékosok nem nyerik meg a mérkőzéseket"!
A lövőhelyzetet észlelő (!) játékosnak vállalnia kell a felelősséget.
Ugyanakkor az edző felelőssége „sokkal” nagyobb. Ha nem bátorítják lövésre a játékosaikat, akkor ne is kérjék számon a helyzetek kimaradását. További fontos feladata a szakvezetőnek: igényelje, hogy a vállalkozó játékost társai is biztassák, egy-két jó szóval bátorítsák. Ez részint növeli az önbizalmat, másrészt csapatszellem erősítő hatása van.

1.
Kapura lövés gyakorlása ritmusváltással
Cél: mozgás közben történő különböző rúgótechnikák fejlesztése - csavart lövések, sarokra lőtt (passzolt) labdák, erős lövések.
Szervezés: a kapuban kapus. Három csoportot szervezünk. Az egyik labdát szed, a másik a büntetőterület előtti, melletti 5 méteres sávban helyezkedik, a harmadik csoport tagjai lőnek.
Tartaléklabdák előkészítése.
A játékosoknak számot adhatunk, vagy az edző a nevüket kiabálhatja be.
Feladat és szabályok: a tizenhatos környékén a lövő csoport tagjai labdavezetéssel mozgatják a labdát, közben cseleket, ritmusváltásokat hajtanak végre. Az edzői szólítására a nevét halló játékos, ritmusváltással a sávban helyezkedő társával kényszerítőt hajt végre, és a visszakapott labdával a meghatározott lövési feladatot hajtja végre. Például csavart lövés a hosszú sarokba, erős lövés a rövidbe, passzolt labda valamelyik sarokba. Lövés után a játékos új labdáért megy és labdavezetéssel várja a következő lövési lehetőséget.

Mindegyik csoport időre dolgozik és számolják a gólokat.
Változat

• nem kényszerítőből érkezik vissza a labda, hanem kissé megemeli a társ és így kapáslövést, emelést hajt végre a lövő játékos.
• a büntetőterület előtti sávban helyezkedő játékos védőként szerepel.

2.
Kapura lövés gyakorlása párokban, egymásnak letett labdával.
Cél: mozgás közben történő különböző rúgótechnikák fejlesztése
Szervezés: három csoportot alakítunk ki, a csoportokon belül párokat. Az első csoport labdát szed, a második csoport tagjai a büntetőterület és az oldalvonal között helyezkednek. Mindenkinél labda. A harmadik csoport tagjai páronként a büntetőterületen belül helyezkednek. (Célszerű 3 x 3 x 2 párral dolgozni)
Tartaléklabdák előkészítése.

Feladat és szabályok:
Az egyik oldalsó területen lévő játékos beíveli, erővel belövi a labdát a büntetőterületen belül helyezkedő pár egyik tagjának, aki egyből leteszi lövésre társának, aki befejezi az akciót, Rögtön ezután a másik oldalról most ő kap labdát és teszi le lövésre párjának. Két-két lövés után új pár jön be.
Mindegyik csoport időre dolgozik és páronként számolják a gólokat.

3.
Kapura lövés gyakorlása blokkoló védőkkel szemben
Cél: a támadóknak a büntetőterületen belül és közvetlenül előtte kevés adogatásból lövőhelyzetek kialakítása és kapura lövés. A védőknek a lövő játékos felvétele, a labdához közel kerülés és lövések blokkolása.
Szervezés: három csoportot alakítunk ki. Az első csoport labdát szed, a második csoport tagjai a büntetőterületen belül védőként játszanak, míg a harmadik csoport tagjai közül egyesek a büntetőterületen belül csatár pozícióban (ez lehet egy, kettő vagy három játékos) míg a többiek átlövésre a büntetőterületen kívül helyezkednek.
A kapuban kapus.
Tartaléklabdák előkészítése.

Feladat és szabályok:
A büntetőterületen belül egy érintéssel kell játszani, tehát vagy azonnal kapur kell lőni, vagy passzt kell csinálni egy társnak a büntetőterületen belülre vagy kívülre átlövésre. Egy edző, vagy a második kapus bepasszolja a labdát a büntetőterületen belülre, ahol aki először megkapja lő vagy passzol társának. A passzoknak folyamatosnak kell lenniük.
Az a csapat, akinek tagjai védőként szerepelnek, azoknak meg kell előzni illetve blokkolni kell a lövéseket, valamint hibára kell kényszeríteni a támadókat.
Mindegyik csoport időre dolgozik és számolják az indítások és a gólok arányát.

Megjegyzés:
Fontos, hogy a gyakorlatoknál nem a gyorsaság az elsődleges szempont, hanem

• a pontosság: el kell találni a kaput
• a ritmus: minden átadásnak, átvételnek és lövésnek van egy mozgásszerkezete, amit nem erőből, gyorsan, kapkodva kell végrehajtani, hanem lazán, élvezettel és a játékra jellemző módon. Ezt követeljük meg!