Weblapunknak külön rovata a gyakorlattár, ahol sok-sok  edzésgyakorlatot, játékot jelentettünk meg. Ezekben a gyakorlati anyagokban a technikai-taktikai tudás, a különböző képességek, az egyéni ötletesség, a helyzetmegoldás fejlesztése áll a középpontban.
Valamint az, hogy a fenti készségek a csapat tagjainak együttműködésében (a mérkőzéseken) egyre magasabb szinten jelentkezzenek. Ahhoz, hogy megfelelően tudjuk alkalmazni az edzés gyakorlati anyagát nem mindegy, hogy hol, a pálya melyik területén gyakorolunk? Manapság, amikor a legkülönbözőbb segédeszközök állnak a rendelkezésre, az edzőknek nagy a választási lehetősége. Bóják, jelölő karók, hordozható és különböző méretű kapuk,  mind olyan eszközök, amelyekkel jól felépített edzéseket tudnak tartani. Viszont, ha (sajnos) anyagi okok miatt nehezebben szerezhetők be ezek a segédeszközök, akkor még mindig rendelkezésre áll a régi grund szabálya = „iskolatáska" ide, oda és kész a pálya …

Bóják	Jelölő karók	Kapuk

Vannak olyan országok, ahol a játék oktatása során különösen kedvelik a négyzetben való gyakorlást.

Például az angoloknál, volt egy időszak, - a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején - amikor a Szövetség oktatási rendszerében erre a célra 10 yardos (9.14 m-es) oldalú négyzetekből építették fel a pályát. nevet is adtak neki: Coaching Grid, durva magyarsággal azt mondhatnánk edzőrács.
A kisebb mérettől kezdve aztán felépítették, használták a nagyobb méretű rácsokat is. Volt 30x30, 40x40, 50x50 yardos négyzet. A lényeg, hogy nem sajnáltak egy-egy pályát felvonalazni az adott szakmai kívánalomnak megfelelően. Nagyon jól és hatékonyan lehetett a területvédekezést és a támadásvezetéseket oktatni.

Európában főleg a németeknél, a belgáknál és a franciáknál 10, 12, és 15 méteres oldalú négyzeteket alkalmaztak.
Az olaszok oktatási rendszerében a megjelölt négyzetekben elsősorban a területvédekezést oktatták. A labdát és a kapu közötti területet vették alapul, és ehhez igazították a játékosok védekezési mozgását. Ebben nagy segítséget jelentett a pálya „benégyzetesítése”. Ilyen szervezésssel magyarázták el a játékosoknak, hogy a labda helyzetétől függően, kinek, hova kell tolódnia, melyik négyzetből melyikbe kell futnia, adott esetben a társát biztosítania.

A legfontosabb kérdés a különböző jelzett területek alkalmazásával kapcsolatban úgy szólhat: miért van erre szükség?

• Azért, mert segíti a védők és a támadók tájékozódását a pálya szélességében (keskeny és széles terület), valamit mélységében (rövid pálya, hosszú pálya).
• Azért, mert hozzájárul a játék ritmusának a kialakításához.
  • Melyik területen kell kemény passzokat alkalmazni?
  • Mikor és hol kell lelassítani a játékot?
  • Mikor kell ritmusváltással, rágyorsítással betörni a védelembe?
  • Mikor és honnan van értelme a labdát ívelni?
  • A befejezéseknél hova célszerű a labdát "beadni", vagy visszapasszolni lövésre?

Milyen pályaterületet alkalmazzon az edző és hol?

Az alap: az, hogy az edző milyen edzéscélt kíván meghatározni.
Ehhez kell viszonyítani a terület kijelölését.
Az alaphelyzetet mindenképpen a kapu helyzete szabja meg, vagyis a pálya tengelye a döntő!
Kapura kell támadni, és a kaput kell védeni!

A játékterületet fel lehet osztani az alapvető játéktevékenységre is, úgynevezett zónákra: védő-, középső- és támadó zónára.
Mindegyik területnek megvannak a maga jellegzetességei, az azokban alkalmazható technikai-taktikai sajátosságai.
Ezeket a legjobban az alábbi képeken tudjuk ábrázolni:

A játékok, amelyeket weblapunkon eddig ismertettünk sok esetben eleve meghatározzák, hogy hol, mekkora játékterületen gyakoroljuk az adott játékfeladatot. A különböző játékterületek kijelölésénél például ne feledjük, hogy milyen tendenciák uralkodnak jelenleg. (Erről bővebbet az UEFA Európa edzőiért c. anyagunkban a napokban írtunk)
Ugyanakkor ne felejtkezzünk el arról, hogy a terület meghatározásával egyben jól szabályozható mozgásterhelést is adhatunk.