Brian Grasso, egy amerikai edzőképző intézet oktatója ezen írásában bemutatja, hogy a játékos egyéniségének megfelelően kell foglalkozni a fiatal sportolóval; mégpedig a tehetség és a motivációs bázis kapcsolatának az összefüggésében. Ahány játékos, annyi módszer. Az edzői munka egyik legfontosabb része, hogy hogyan motiváljunk a sportolókat. Ez a legnagyobb kihívás, ami csak létezik. Már az is nagy dolog, ha az edző tapasztalt „szeme” meglátja a tehetséges, fogékony játékost, de az igazi, nagy munka csak ezután következik. Nevelni kell, alakítani, úgy ahogyan a tehetsége megköveteli.

Nem szabad elfelejteni, hogy az élet bonyolultabb; mivel találkozhat az edző tehetséges „anyaggal” (játékossal), de ha nincs meg benne a munkára való hajlam, akár rögtön el is lehet felejteni. (?) Hiábavaló energia befektetésre vagy kárhoztatva; ugyanakkor érkezik az edzésedre olyan srác, aki bár kevésbé tehetséges, de mindent elkövet azért, hogy nagy játékos lehessen. Ez esetben a befektetett munka szintén kárhozatva van, mert nincsenek meg azok a készségek, amelyek az igazi sportkarrierhez kellenek.
Ez alapján szerveztem gondolataimat a következő sportolói kategóriák szerint:

A játékosnak alacsony a motivációja, de magas a tehetség indexe.

Ez nagyon sokszor előfordul és ilyenkor tud az edző igazán nagyot alkotni. Bár ebben az esetben nehezebb a feladata, de egy igazi tehetség került a kezébe. Erre szokták azt mondani, ha nem vagy eléggé felkészült, ezt csak „elbaltázni” tudod. A fiatal játékos csodálatos tehetséget mutat és mivel tisztában van a valós értékével, úgy ítéli meg, hogy elég a pillanatnyi akarat, hozzáállás ahhoz, hogy sikeres legyen. Nem a jövőjére gondol, hanem elfogadja a napi sikerek örömét. Ez számára alkalmasint elég. Nem gondol arra, hogy ha most „rádolgozna”, akkor olyan előnybe kerülhetne, mellyel egész sportági életét megalapozhatná. Ebben a korban a sikerek nagyon könnyen jönnek. Egy „valamire való” edző ezt a tehetséget nem engedi elveszni, hiszen tudja, a fiatalkori sikerek okozta örömök, múló emlékek lesznek a későbbiekben. Az igazi győzelmekért (és a nagy pénzért) az utánpótlás korban kell megdolgozni.
Pozitív edzői hozzáállással és felemelő módban „kényszeríteni” kell ezt a fiatal játékost, hogy mind többet valósítson meg önmagából.
A játékoshoz való közelkerülés alapja az, hogy ismerd a játékost, és a szülő hátterét.
Sok esetben egy biztató, tehetséges fiatal sportolót a szülők terrorizálják a sportba.
Sokat beszélgess az ilyen játékossal, engedd, hogy kiadja magából a gondolatait. Sohase utasítsd direktben, mert ez a belső önérzetét bántani fogja. Mindazonáltal, legyél gyanakvó azzal a fiatal sportolóval szemben, aki tehetséges, de motiválatlan. Keresd meg ennek az indítékát, s ha megtaláltad, akkor a legfontosabb lépést már megtetted ahhoz, hogy visszahozd a futballba.

A játékosnak magas az indítéka és igen jó készégei vannak.

Vagyis tehetséges és motivált.
Ez a fiatal sportoló okos ember. Sokat beszélj ezzel játékossal és igényeld a visszajelzéseit. Tedd képessé őt arra, hogy megértse a technika és taktika dolgait, a felkészülés folyamatát és biztasd őt arra, hogy közösen, együtt dolgozzatok a mindennapi munkában.
Az edzés, a felkészülés nem egyirányú folyamat. Amíg néhány játékosnak elég az edzői irányítás, ennek a típusnak nem. Vele közösen kell dolgozni.

A játékosnak magas indítéka van, de alacsony a készsége

Vagyis nagyon motivált, de kevésbé tehetséges.
Ennek a típusnak a munka a mindene.
Igénye van arra, hogy keményen dolgozzon. Lelkesek, életerősek. Igazán javulni kívánnak. Irányítsd őket.
Dolgozz keményen velük, hogy azon a területen fejlődjenek a legjobban, ahol le vannak maradva. Nem tud passzolni, kapura lőni, cselezni. Gyakoroltasd és próbálj meg javítani a készségszintjükön. Ennek a típusnak a személyiségét nagyon jól fel tudod használni a csapat többi tagjának a motiválásában.

A játékosnak alacsony az indítéka és a készsége

Na ez az a típus, akivel nagyon nehéz együtt dolgozni. Mégis egy edző, aki elsősorban pedagógus, ezt nem adhatja fel. Örömet okozni, benne lenni a sikerben - talán ez a két momentum lehet az indíték, amely megváltoztathatja a motivációját az ilyen sportolónak. A közösségnek nagyon erős személyiségformáló hatása van. Meg kell próbálni, hogy ez a játékos is jobbá váljon.
Igenám, de hol szerepeltessük ezt a típúsú játékost?
Majdnem minden csapatnak van átlag alatti tudásszintű játékosa, akinek a számára nagyon nehéz pozíciót/posztot találni. A kérdés: hol találjuk meg számára a legjobb pozíciót, ahol a csapat hasznára válik, és ahol örömet talál a játékban. 
Azt gondolom, hogy az általános szabályoknak megfelelően ezeket a játékosokat a játéktér szélén érdemes játszatni. A védelemben nagy kockázat, marad a csatársor.
A lényeg: ne adjuk fel, próbáljuk megnyerni a futballnak.
Ugyanakkor - akarva-akaratlanul - felvetődhet a kérdés: mit keres közöttünk?
A válasz: mi edzők ne adjuk fel, tegyünk meg mindent ezért a játékosért is.
A lényeg: maradjunk meg igazi embernek.

Négy különböző típusú játékos, négy különböző edzői stílust igényel.
Ez a csodálatos az edzői munkában.
Ezért is mondják többen, hogy az edzői tevékenység egy művészet.