A futball sokoldalú megközelítése
A hazai futball saját magával küszködik. Az ügyeletes megmondók keresik az igazságot és a receptet. Nem kis magamutogatással akarják feltalálni azt, amit mások már rég elmondtak. Sokszor azon is okoskodnak, amit a nemzetközi szövetségek szakemberei ismert tényként kezelnek.
Túllépett felettünk az idő, de mi még mindig az „igazi” szövetségi kapitányra várunk, fejlesztési szakemberekre teszünk, leváltunk és kinevezünk ifi szinten is, kapusokra nem vonatkozó szabályokról beszélünk.
Itthon is sorra menesztik az edzőket.
A csapatok irányítói - szurkolóik nyomására - lázasan keresik a megváltó játékosokat. A küszködésből végül oda jutnak ki, hogy hazahozzák a profi világban csődöt mondottakat. Maradnak még a vándor afrikaiak, akiket a magyar futballban kellene üzleti tétellé emelni. Jön még egy-egy jó öreg profi a környékről, vagy előlendül pár „ifista”, akiket már megmérgezett a menedzserek hada „mesés” angol, belga, francia, vagy holland ajánlatokkal.

Világosan, közérthetően kellene beszélni a közvélemény előtt, hogy a csapnivaló eredményekre kitörő „kemény magnak” a „hol a csapatunk” kórusban skandált kérdésére választ lehessen adni a tények alapján.

Ma Magyarországon, ahhoz, hogy élvonalban végezhessen egy csapat, - nemzetközi szintű részvételre jogosító helyezést érjen el - és ott számítson is valamit

évi 1 milliárdos költségvetéssel kellene dolgoznia;
minimum évi 2 millió Eurot kellene áldozni átigazolásra,
200 millió forintot költeni saját utánpótlásra (Akadémiára), ahhoz, hogy az alap játékosállományt folyamatosan biztosíthassa.

(Tudományos statisztikák szerint 20 ezer futballistából termelődik ki egy európai szintű játékos)

Ez nem azt jelenti természetesen, hogy a ma szereplőinek keresét ilyen szintre kellene emelni ahhoz, hogy hozni tudják az előbb vázolt eredmény követelményeket.

Ezek az adatok csupán bemutatják, hogy a nemzetközi forgásban, az Európai elitbe kívánkozó csapatok költségvetése mit mutat.
Ehhez természetesen hozzá kell tenni még a pályák, stadionok, edzésfeltételek folyamatos modernizálását, - Magyarországon teljes újjáépítését.

Ezzel szemben a magyarországi  pénzügyi és gazdasági válság  még csak most kezd hatni az élvonalbeli csapatoknál.
Több klub csődje előre jelezhető, a jelenlegi pénzügyi háttér radikális csökkentése várható.
Na ezekről lenne érdemes filozofálni a saját berkekben népszerű okoskodókban a magukkal hallatlanul elégedett megmondóknak.

A nemzetközi futballban mindezt tisztán látják és akik jó csapatot akarnak és képesek rá -  követik.
Pontosan tudják mi az ára egy Európában jegyzett klubnak (Manchester City és Robinho).
E szerint állítják be a költségvetést, adják - veszik a csapatok tulajdon jogát, a játékosokat, edzőket, fejlesztik a stadionokat, építik a jövőt.
Ehhez megszervezik a tömegbázist és magas szintű, hatékony profi és utánpótlás versenyrendszerrel biztosítják a szakmai alapokat (lásd a török futball fellendülése).

Ma már olyannyira leegyszerűsödött ez a folyamat, - minden konkrétan leírható, számokkal megnevezhető -, hogy a FIFA egyik kiadványában, még az él játékos mutatóit is számokkal jelzik.

Ez persze vitatható és túlzó szándék.
A futball, - reményeink szerint - ennyire soha nem egyszerűsíthető le, de ettől a tény még tény marad: ma nincs titok.
Az eredményes futball világos, követhető és megvalósítható alapokon nyugszik.
Az okoskodó ködösítések, a médiát kápráztató show intézkedések helyett, követni kell az európai normákat a szövetségek működésében, a klubok felépítésében és működtetésében, a szakmai munkában.

A nemzetközi szövetség így írja le a mai futball él játékos  /elit player/ mutatóit konkrét adatokkal jellemzve:

Magasság: 181cm
Testsúly :74 kg
VO2Max: 60-65 ml  (oxigén felvevő képesség, ami az állóképesség egyik mutatója)
Sprint 10m: 1" 78
Sprint 20m: 2” 89
Sprint 60m: 7” 43
Felugrás: 63 cm

Szavakkal így jellemzik:
    

Nagy mozgás és futósebesség
Dinamizmus
Magas technikai készségszint
Izomerő
Gyors regeneráció
A rövid, intenzív cselekvések ismétlési képessége
Taktikai megértés
Mentális erő és önkontrol