Átadások-átvételek gyakorlása a német iskolából
Az átadások átvételek készségszintű alkalmazása alapvető a kombinációs játékhoz. Mivel a labdarúgás elsősorban csapatjáték, ezeknek a technikáknak a magabiztos alkalmazása elengedhetetlen. Tehát a labdás elemeket folyamatosan gyakorolni kell. Az összjáték magas szintje a csapatjáték egyik fontos mutatója. Vannak szakemberek, akik azt mondják, hogy kevés cselezés, sok passz. Egy időben nálunk is ez volt a nézet Egyidőben a németeknél is ez volt a nézet, mára azonban változott a helyzet.

Az egyéniségeket nem szabad korlátozni avval, hogy ne a saját meglátásuknak, tehetségüknek megfelelően játszanak, hanem mintegy edzői parancsra passzoljanak. Természetesen vannak játékhelyzetek, amikor az átadás célravezetőbb, mint a túlzott egyénieskedés, de ezt egy jó szemű és játéktapasztalattal (játékos múlt) rendelkező edző le tudja rendezni a csapatánál.
A nagyobb baj, ha az edző utánpótlásszinten akadályozza a motoros tevékenységet. A játékban mindkét elemnek egyforma jelentősége van. A játékhelyzet helyes felismerésére kell a játékosokat nevelni, és akkor nem fogják sorozatban (!) összetéveszteni a két magatartásmódot.

A cselezés készségét nem nagyon lehet tanítani, azt a tehetség hozza magával. Legfeljebb különböző technikai, labdaügyességi gyakorlatokkal a már meglévő labdaérzéket fejleszteni lehet.
Az átadások-átvételeket pontos és a játékban is alkalmazható kombinációkkal lehet oktatni. Természetesen ehhez is kell a „tehetség”, de ezeknek a koordinációs elemeknek az elsajátítása gyakorlása könnyebb. Napi rendszerességgel kell foglalkozni ezeknek az elemeknek a gyakorlásával, már csak azért is, mert statisztikai vizsgálatok szerint jóval 50 % fölött van a kombinációkkal elért gólok száma.

A németek szerint a labdarúgóedző nem mondhat le modern átadás-átvétel koordinációs gyakorlatok alkalmazásáról a mindennapos munkájában. Ugyanakkor fontos megjegyezni azt is, hogy az edzések nem merülhetnek ki ezekkel a gyakorlatokkal.
A játék nagyon fontos!
A gyakorlásokkal az a cél, hogy minél magasabb készségszinten tudják a játékosok a mérkőzéseken alkalmazni. Tehát a gyakorlások után játéknak kell következnie.

A hatvanas években az volt a jellemző a játékra, hogy a labdát először meg kellett állítani, fel kellett nézni, majd pontosan passzolni.
A mai játékban erre már nincs lehetőség. A beszűkült területen lévő „nagyon sok” játékos ezt nem teszi lehetővé. Manapság a labda le-, átvételéről beszélhetünk és labdakezelésről. A kezünket leszámítva bármelyik testrészünkkel birtokba vehetjük, érinthetjük a játékszert.

Az alábbi gyakorlatok alapvető jellemzője és követelménye:

Szervezés:

• Bóják használatával a játékterület behatárolása;
• Bóják alkalmazása, mintha kapuk lennének, tehát a játékterület két végén is el vannak helyezve;
• A gyakorló játékosok folyamatos helyezkedése: a labdától elfelé, üres területre és a labda felé mozgás.

Variációk:

• Átvétellel, átvétel nélkül;
• Az átadások technikai végrehajtásának különbözősége – jobb láb, bal láb, lábfej részek váltogatása;
• Gyakorlás a labda megemelésével;
• Mozgási irányok váltogatása;
• Az adogatások és a futások (elmozgások)  tempójának váltogatása; Lassabb futás, keményebb passz és fordítva.

Végrehajtás:

• Pontos átadások;
• Tiszta technika;
• A labdaérkezés előtti gyors körültekintéssel tájékozódás, (szemkontaktus).

Az alábbi gyakorlatokat, mint alapformációkat adjuk közre.
Mindegyik gyakorlaton az edzőkollégák szabadon változtathatnak a fent említett variációknak megfelelően.
Mi csak az "alapot" adjuk.

Forrás: socdrils