A Veréb FC
A Veréb FC a 10-14 éves osztrák fiúk mai napig egyik legkedveltebb olvasmánya. Népszerűségét mutatja, hogy dramatizált formában nagy sikerrel játsszák az ifjúsági színpadokon is. Alakjai - a szorgalmas és kötelességtudó Willi, a hetyke kis Dugó, az ingatag, de becsületes Vicki, a tehetséges Lexi, a derék Eugén - kedves ismerősei Bécs bel-és külvárosi fiatalságának - a nagyszerű „karrier”-jükben a bőrlabda ifjú rajongóinak romantikus vágyálma teljesül meg.

Mire tanít az író e kedves, derék gyerekek történetével?
Arra, hogy mindenféle mesterségben a rendszeres, kitartó és fegyelmezett gyakorlás a siker igazi nyitja.
Meg arra is, hogy közösségben élünk, s a közösségi élet alaptörvénye: segítsük egymást!
Igaz, hogy a könyvben csak a kölyök-futballcsapatról van szó, s arról, hogy az a csapat győz, amelyiknek tökéletesebb az összjátéka, de azért ezek a fiúk nemcsak a pályán segítik egymást, hanem az „életben” is. Hiszen Williék juttatják álláshoz Lexit, Lexiék segítik sportolási lehetőséghez Eugént, ők azok, akik inkább lemondanak a klubcsapat színeinek feltöltéséről, mint hogy cserbenhagyják társaikat stb., stb.
Idézhetnénk még a szép és nemes tettek hosszú sorát, amelyekkel mind azt hirdeti az író: fiúk, emberek, segítsük egymást, hiszen mindannyian a nagy emberi közösség tagjai vagyunk!
Mi legyünk őszinték egymáshoz!
A hazug embereket a társadalom előbb-utóbb kiveti magából …

Erre tanítja hát olvasóit a fociréti fiatalok lebilincselő története. No meg a magyar fiatalok számára még egy érdekes tanulsággal szolgál: nem hisszük, hogy e könyv olvasói között sokan lennének ma már, akik hajnalban, tanítás előtt kénytelenek lennének – mint a fociréti kis játékosok – pékségnél kihordást vállalni, hogy valamiképp biztosítsák a család megélhetését. De azt igenis rögzíti a gyermekekben, hogy céltudatos munkával, a sportág iránti alázattal és a lehetőségek állandó keresésével, szerényen, de a tudás magabiztosságával meg lehet találni azt az utat, amely elvezethet egy élvonalbeli klub öltözőjének ajtajához.

A szerző bevezetője:

„Bizony kevésen múlt, hogy Poldi és a több rossz útra tévedt vagány magával nem rántotta Lexit is az idegen holmik „megtalálásának” (Szerk: értelmezve - ellopásának) útjára, amely út javítóintézetbe – ha ugyan nem börtönbe vezet. Pedig kár lett volna érte, mert kevés hozzá hasonlóan tehetséges focista akad a bécsi külváros labdát rugdaló fiataljai között. Egy elhagyott, romos gyárudvaron ütnek tanyát, ahol szorgos edzésbe kezdenek és amikor elérkezik az idő alaposan helybenhagyják az öntelt, magukat sztárnak kikiáltott másik csapatot. Látja ezt a nevezetes mérkőzést a nagy profi egyesület, a Viktória FC utánpótlás vezetője is, és …

Hogyan lesz a grund művészeiből egy első osztályú sportegyesület kölyökcsapata.
Nos erről szól ez a könyv.

Részlet:

„Dugó akart valamit mondani, de ebben a pillanatban egy idegen úr terem előttük és azt kérdi:
- Ki itt a csapatkapitány fiúk?
Valamennyien Lexire mutatnak.
- No akkor gyere velem! - szólítja fel Lexit az idegen őr, és hüvelykujjával a háta mögé mutat. Annak az úrnak ott valami beszélnivalója van veled.
Lexi elsápad rémületében, amikor megpillantja a jól öltözött, pipázó férfit, aki a kapu közelében vár rá. Detektív! Lexi biztos benne, hogy az, mi más lehetne? Energikus arc, pipa, sportsapka - minden erre vall.
- Nos, kis kapitány, gyere már! Szól türelmetlenül a detektív kollégája.
- Nem hagyjuk egyedül menni! - jelenti ki Dugó, aki ugyancsak detektívet vél a pipásban.
- Bánom is én, gyertek hát mindnyájan - mondja a „vicedetektív” és megindul társa felé.
- Nesze, itt az egész banda. A kapitány nem mert egyedül jönni.
A titokzatos idegen hunyorít egyet a szemével - pontosan úgy, mint egy detektív - kiveszi a pipát a szájából - hajszálra, mint egy detektív - és elmosolyodik, de most már nem úgy, mint egy detektív, hanem mint minden rendes földi halandó.
- Na, gyerekek, ha labdát kell rúgni, nem ijedtek meg ennyire, mi?
A tizenegy fiú most megáll, és nagy szemeket mereszt a beszélőre. Ez ismét visszadugja a pipát a foga közé és felfedi kilétét:
- Nos hát, hogy rövid legyek: én a Victoria Sport Club edzője vagyok. Hisz ismeritek ezt az egyesületet, vagy nem?
A Viktoria Sport Club edzője!
A tizenegy fiú áhítatos csendben várja a folytatást.
Dugó megráncigálja bátyja ingujját, majd gyors pillantást vált Vickivel. Mindhárman jól emlékeznek arra a napra, amikor kitették a szűrüket a Viktoria SC pályájáról.
Végignéztem ma a játékotokat - hallatszik az ünnepélyes csendben. Volt, ami tetszett nekem, és volt, ami nem. Néhánynak közületek hasznát vehetném az egyesületben - de nem az egész társaságnak. Megértettétek? Akire rámutatok, az álljon oda! Gyerünk!
És az idegen pipája most sorra kiválasztja a Pléhest, Franzit, Ferdit és Dugót, majd Lexit és Wilit. Végül, rövid habozás után még Szöcske felé bök.
A kiválasztottak felállnak egy sorban, úgy, ahogy az edző kívánta, és közben egyre csak odaát maradt társaikra néznek. Akkor sem veszik le szemüket róluk, amikor az edző beszélni kezd hozzájuk:
Jól jegyezzétek meg, amit mondok. Ma szerda van. Szombat délután pontosan …. - Az edző most félbeszakítja szavait, tapsol és mérgesen kiáltja: Ide figyeljetek, ha beszélek! Azt a hét meg a nyolc! Énrám nézzetek, az árgyélusát!
A hét fiú csak vonakodva fogad szót a parancsnak. Most még hangosabban harsannak fel az edző szavai:
- Tehát szombat délután fél kettőkor ott vagytok a Victoria-sportpályán és jelentkeztek nálam. De azt előre mondom, hogy most aztán vége a labdarugdosásnak kinn a réteken. Az ellen nincs semmi kifogásom, ha a pajtásaitok egyszer-egyszer kijönnek megnézni titeket, de azzal aztán kész! Megértettétek? Az a kicsi ott már megint nem figyel, annak úgy látszik külön előadást kell tartanom…. Hallod-e! Neked szóltam! … Mi van veled …?
De Dugó mintha csak megsüketült volna! Búcsúpillantást vet kiválasztott társaikra, azzal sarkon fordul és lassan, lehorgasztott fejjel visszatér az elhagyott csoporthoz.”

Vajon mit tesznek társaik?
És hogyan reagálnak erre a Victoria SC funkcionáriusai?

Sokszor adták ki a könyvet Ausztriában és Németországban is.
Utoljára 2000-ben, majd most 2008-ban is.
Hihetetlen nagy sikertörténet!
Nálunk Magyarországon 1959-ben adta ki a Móra Ferenc könyvkiadó.

És azóta semmi!
Kár, mert igazi nevelő hatása van, amellett, hogy élvezetes olvasni való!