Az edzői pálya szépsége abban rejlik, hogy nap, mint nap gyerekek között lehetünk, s részesei lehetünk személyiségük ezerféle megnyilvánulásának, testük, lelkük, értelmük fejlődésének, rövidebb - hosszabb ideig végigkísérhetjük őket azon az úton, amelynek a neve: élet. Figyelnünk kell játékosaink megnyilvánulásait. A legfontosabb megfigyelési lehetőség a játék. Játék közben őszinték az emberek, így a gyermekek is. Ilyenkor jönnek felszínre azok a tulajdonságok, amelyeket szeretünk, de azok is, amelyeket meg kell változtatnunk, hogy pozitív irányba terelhessük őket. Ne feledjük, mindig az a valóság, amelyet a pályán a játékosokkal közösen átélünk!

Milyen legyen a játékosunk?
Milyenné neveljük őket?

• Legyen győztes típus, aki minden körülmények között nyerni akar, de ha veszít azt is méltósággal viselje el.
• Legyen nyitott, de ha zárkózott, akkor igyekezzünk kinyitni.
• Legyen eleven, de ha csöndes, akkor igyekezzünk bátorítani.
• Legyen magabiztos, de ha bizonytalan önmagában, ébresszünk benne önbizalmat.
• Legyen kedves, de ha morcos, akkor közelítsünk hozzá. kedvességgel
• Legyen barátkozó természetű, de ha magányos, igyekezzünk magányát oldani.
• Legyen szorgalmas, de ha lusta, (és tehetséges) igyekezzünk kedvet ébreszteni benne a munka iránt.
• Legyen okos, de ha nem annyira az, keresünk benne más értékeket.
• Legyen tisztelettudó, de csak akkor, ha meg is érdemeljük.
• Legyen szófogadó, de csak akkor, ha értelmes dolgokban kell szót fogadnia.
• Legyen kitartó, de ne legyen önfejű.
• Legyen ambiciózus, de ne legyen törtető.
• Legyen együttműködő, de ne legyen megalkuvó.

Tudjuk, hogy ezen tulajdonságok mindegyikét nem vagyunk képesek kialakítani minden egyes hozzánk járó játékos személyiségében, de nevelő - oktató munkánk arra kell, hogy irányuljon, hogy a lehető legtöbb rendelkezzen a felnőtt korára minél több itt felsorolt személyiségjeggyel.
Az edzőnek tudnia kell a játékost nemcsak az edzési, hanem a nevelési folyamat középpontjába állítani. Így a mindennapi munka során folyamatosan ismerkedhetünk játékosainkkal.
Felvetődik a kérdés, hogyan közelítsünk hozzájuk?
Egyszerű a válasz: beszélgetéssel.
Mikor?
Bármikor, de minden beszélgetésre készüljünk fel.
Például télen, részint a tornatermi foglalkozások előtt és után különösen sok lehetőség adódik.

Vannak csoportos és egyéni beszélgetések.
A csoportos beszélgetések kiindulópontja mindig valamilyen közösségi élmény kell, hogy legyen. Egy egymás közötti mérkőzés, egy felkészülési találkozó, amelyen csapatunk győzött, vagy éppenséggel, hogy veszített. Egy mérkőzés a televízióban. Egy film, amikor főhősének viselkedését elemezzük. Egy iskolai esemény.
Szóval bármi, ami a mindennapokban történik.

Csak üljünk le a srácokkal és beszéljünk hozzájuk, beszéltessük őket.
Ezeken a beszélgetéseken a legfontosabb, hogy legyünk őszinték és felkészültek.
A beszélgetések alkalmával nekünk edzőknek, jó elemző képességről és tárgyilagosságról kell tanúságot tenni. Ilyenkor tudunk igazán közel kerülni a srácokhoz, melyet azután az egyéni beszélgetések alkalmával jól fel tudunk használni.

Az egyéni beszélgetések és a csoportos beszélgetések között hangulati különbség van!
Ugyanis a csapat egésze közösen kell, hogy gondolkodjon, közösen mondják el dolgaikat, egymás szájába adják át a szavakat. Tulajdonképpen ez az alap ahhoz, hogy a csapat közösen együttműködjön.
De a csapatot az egyének, egyéniségek alkotják. Annál hatékonyabb a csapat közös működése, minél jobban értik egymás kommunikációját, jelzéseit. Amikor jól működik egy csapat akkor egyre jobban, pontosabban és persze gyorsabban tudnak egymásra reagálni. Vagyis a játékot eredményesebbé, hatékonyabbá tudják tenni.
Fogalmazzunk úgy, hogy örülni tudnak egymásnak és ez a felszabadult játéköröm közös alkotásban jelentkezik, amelynek csúcsa a győzelem!

Az egyéni - az edző és a játékos közötti beszélgetésben egy ember - a gyermek, a játékos a fontos és az, hogy ő maga hogy látja a saját helyzetét a csapaton belül. Ez nagyon fontos terület. Ezért is kell külön kezelni.
Nem elég csak azt mondani a játékosodnak, hogy ide fuss, meg oda és ezt meg azt csináld a labdával. Ezen a poszton játszol, ez a feladatod és ha nem teljesíted az igényeim szerint, akkor kimaradsz a csapatból.
Sokkal több kell a nevelési folyamatban.

Az egyéni beszélgetéseket az edzőnek kell kezdeményezni.

Minden gyereknek tudnia kell: ha nekem problémáim vannak, az edzőm nekem bármikor ott van! Bízhatok benne, mert nem ver át, nem hazudik és számíthatok rá. Kollégák! Ez egy hihetetlen nagy felelősség! Nem verhetjük át a gyermeket. Sohasem; illetve csak egyszer, mert utána már sosem fog bennünk bízni!

Hogyan folyjon egy-egy ilyen beszélgetés?

Félrehúzódva, leülve például a tornacsarnokban.
Csendben, kellemes légkörben. Sosem erőltetetten. Mivel az edző „felkészülten ül le a gyerekből”, ezért igyekezzen mosolygósan, oldott, jó hangulatban kezdeményezni. Mindig a dicsérettel és a pozitív tevékenységek gondolataival vezesse be a „diskurzust”.
Próbáld meg „kinyitni” a gyermek gondolatait.
Elv: ott és most a gyermek beszéljen!
Hidd el, ha „megnyitod" a gondolatait beszélni fog.
Őszintén.
Belülről.
Hallgass jól, ne szakítsd félbe a srácot. Építs fel bizalmat anélkül, hogy tolakodónak tűnnél.
Mondja el problémáit és azokat jól jegyezzed meg.
Irányítsd úgy a beszélgetést, hogy a gyerek vesse fel saját megoldási javaslatait.
Találjatok közös megoldásokat!

A gyerek erre vár!
Szeretetre és gondoskodásra.
Közös munkára!
Foglalkozzunk velük tisztességgel, felkészülten.
Ez a hivatásunk!