Spiroergometria egy olyan vizsgálati eljárás, amely a szív-, keringési- és a légzőrendszer, valamint az anyagcsere-működések színvonalának meghatározására szolgál. A vizsgálat közvetve alkalmas az egészség és a teljesítőképesség megítélésre. Az állóképességi sportágakban és a labdarúgásban az egyik alapvető sportorvosi vizsgálati eljárás az edzettségi állapot szintjének a megállapítására.
A mérés elvégzéséhez feltétlenül orvosi jelenlétre van szükség és a terheléses labor kötelező tartozéka az életmentésre alkalmas defibrillátor készülék is.

A mérésnek azért nagy a jelentősége, mert a szív-, a keringési-, és légzési rendszer működési szintje - és egyáltalán az állapota - alapvetően behatárolja a játékos teljesítményét.
A fizikailag nem terhelhető, vagy nem felkészített játékos jó mérkőzésteljesítményre csak alkalmanként képes.
Ezt a vizsgálatot célszerű évente kétszer elvégeztetni. A magyar labdarúgás versenyrendszerének megfelelően, januárban és júniusban.

A laboratórium által végzett terheléses vizsgálatoknak több fajtája létezik. A vizsgálat során futószalag vagy kerékpár ergométer biztosítja a fizikai „erőpróbát”, a számítógépes rendszer pedig rögzíti és analizálja a páciensről elvezetett EKG jeleket, továbbá a légzési rendszer paramétereit.
A spiroergometriai terheléses élettani vizsgálat alapvetően több részből áll.

A vizsgálat előkészítése: úgynevezett nyugalmi vizsgálatokból áll. (vérnyomás, általános anamnézis felvétel)
Maga a terheléses vizsgálat alapvetően kétféle lehet:

• huzamos ideig állandó (steady state állapotban történő mérés), vagy
• fokozatosan emelkedő terhelés, amely a kimerülésig tart (vita maxima)
  Ez utóbbi használatos a gyakorlatban.

Sportágunkban szinte kizárólagosan a futószalagos mérést alkalmazzák. Maga a műszer a járó-, és a futómozgás végeztetésére alkalmas berendezés.

A játékos a kezdeti járást folyamatosan egyre gyorsabban végzi, majd futómozgássá alakítja. A futószalagot villanymotor hajtja meg. Ennek a sebessége fokozatmentesen szabályozható, míg a szalag meredeksége hidraulika segítségével szabályozható; vagyis a futószalagon a terhelés szintjét a szalag meredekségével vagy a futás sebességével emelhetjük; egyszerre mind a kettőt nem célszerű. Ennél a terhelési módnál a vizsgálat célja a teljes kimerülésig tartó terhelhetőség meghatározása; pontos és konkrét adatot kapunk a maximális oxigénfelvevő képességről, a mérhető pulzusszámról.
A vita maxima állapot teljesítésének feltételei a következők:

• a pulzusszám érje el az életkorra jellemző maximális értéket a terhelés „csúcsán”;
• 6-12 percnél nem rövidebb ideig tartó terhelés;
• az artériás vér-pH (illetve a kapilláris vér-pH) 7.250 mmol/l-nél savasabb legyen;
• a széndioxid – oxigén (CO2/O2) arány a terhelés maximumában 1,0 vagy ennél nagyobb;
• a terhelés emelése során a VO2 maximumot érjen el.

Lényeges mérési alapelv a terhelés adagolásában, hogy a vizsgált személy teljesítőképességét elsősorban a kardiorespiratorikus rendszer kimerülése határolja be és az elfáradásban a mozgást végző izmok csak másodlagos szerepet játszanak.
Érdekes, hogy a terhelés intenzitását és adagolását illetően egysége nemzetközi gyakorlat nem alakult ki, bár több nemzetközi konferencia erre vonatkozóan javaslatokat tett. 

A vizsgálatoknál a futószalag mellé un. spirográfokat használunk. Ez gyakorlatilag egy maszkot jelent, amely segítségével a vizsgált játékos levegőt vesz fel, és a kilélegzett levegőt leadja.

Két fajta spirográf módszer létezik.

Zárt rendszerű.
A játékos eben az esetben a szájrész segítségével a harang alatti zárt térből lélegzik be és a kilélegzett levegőt is ide fújja ki. A felhasznált oxigén mennyiségét a harang alatti tér csökkenéséből számoljuk ki, vagy a csökkenést egy második harang alatti tiszta O2-nel töltött térből folyamatosan pótoljuk és a csökkenés értékéből számoljuk ki az O2 felhasználást.
Nyílt rendszerű.
A vizsgált személy ebben az esetben szobalevegőt lélegez be, majd a belélegzett levegő a kilégzésekor a mérőműszeren keresztül ismét a szabadba távozik. Vagyis a légzőmaszkba szerelt be- és kilégző szelep segítségével kapjuk meg a minket érdeklő értéket, az O2 és a CO2 (széndioxid) analízisét a kilégző ágból vett mintából végezzük.

A terheléses vizsgálat során mért és számolt paraméterek.
A gázcsere alapvetően az oxigénfelvételt és a széndioxid leadást jelenti, de a terheléses vizsgálatok során számos egyéb, a gázcsere körülményeire utaló paramétert is meghatározunk és kiszámolunk.
Melyek ezek és mi, mit jelent?

Maximális ventilláció - (MV)

Az a levegőmennyiség, amelyet a vizsgált személy maximális volumen és frekvencia esetén képes lélegezni. Az érték liter/perc-ben fejezzük ki. Nyugalomban ez az érték 8-16 l/perc. Elérheti a 300 l/perc értéket is jól edzett sportolóknál. Ilyen magas értéket azonban csak rövid ideig lehet fenntartani.

Percventilláció - (VE)

Az egy perc alatt kilélegzett levegő. A terhelés során igényelt O2 többletet a szervezet a percventilláció fokozásával és a nagyobb respirációs oxigén hasznosításával biztosítja.

Légzésszám (BF)

Nyugalomban 8-16 percenként. Felnőtt játékosoknál elérheti 60-65-öt percenként, gyermekeknél ennél magasabb, 70-es értéket is.

A respirációs oxigén hasznosítása, vagy légzés kihasználás (O2%)

Nyílt rendszerű méréseknél mérhetjük. Az O2 értéke függ a ventilláció és a tüdő véráramlása közötti viszonytól. Az O2 hasznosítás javulását a hatékony sportág-specifikus edzésekkel el.

Szívfrekvencia értéke (HR)

Ütés/perc (pulzusszám) Az edzettség megítéléséhez a pulzusszám alakulásának mérése kevés. A spiroergometriás vizsgálatkor a pulzusszámhoz tartozó teljesítmény, ventilláció, légzésszám, oxigénfelvétel, széndioxid leadás, EKG, sav-bázis értékek együttes figyelembevételével határozzuk meg a terhelhetőséget. 

Percenként felvett oxigén mennyisége (VO2)

Nyílt rendszerben a VE és az O2 %-értékéből számítjuk ki a VO2-t, míg zárt rendszerű berendezéseknél a rendszer térfogatcsökkenése adja meg a szervezet által felvett O2 mennyiségét. A játékos edzettségének az elemzésekor ez az érték döntően limitáló faktor. Ugyanis mutatja a légzőrendszer, a vérkeringés oxigénfelvevő-, és szállító kapacitás, valamint a működő izmok oxigénfelvevő képességét. A kapott adatot szokás testsúlykilogrammra vonatkoztatni. Vagyis a testsúlykilogrammal osztott VO2max-ot egy értékkel jellemezzük, amelyet relatív aerob kapacitásnak is nevezzük.

A percenkénti kilélegzett széndioxid mennyisége (VCO2)

Ezen értéket kizárólag a nyílt rendszerű mérésekből tudjuk értelmezni a VE és a CO2% adataiból.

Az oxigénpulzus (O2-pulzus)

Megadja az egy szívösszehúzódással továbbított, illetve felvett oxigén mennyiségét. Az O2-pulzus meghatározása a szívműködés gazdaságosságáról és ezen keresztül a teljesítőképességről ad információt. VO2/l/min osztva a HR értékével ml-ben.

A vizsgálat egy "eredménylapja": a VO2 max érték elemzése
www.fitmate.net

Ebbe az anyagban a spiroergometria elméleti ismereteiből adtunk tájékoztatást. Feltétlenül meg kell jegyeznünk, hogy az ismertetett eljárások nem tekinthetőek befejezettnek. Nap, mint nap újabb és újabb módszerek jelentkezésével az addig alkalmazott eljárások változnak. De a sporttudomány világában ez teljesen elfogadott.

A spiroergometria gyakorlati alkalmazásáról, a témához kapcsolódó következő anyagunkban számolunk be!