A lényeglátás művészete
Alig egy hete indítottuk sorozatunkat, ellentételezéseként a hazai média világában terjedő futball semmit mondásnak. Jeleztük: érdemi ismeretek átadása, figyelem felkeltés helyett ugrasztás folyik. Haverok „igazságának” fényezése. Kedvencek futtatása. Lényegtelen hatásvadászat. Jól mutatja ezt a Fehérváron leszerepelt játékos sztárolása (nyilván mindenki hülye, aki egy ilyen ászt elküldött), na meg a levél a piramisok árnyékából: az eddig magasztaltak sározása - a dolgokat rendbe tevő részéről.



Közben a magyar edzők egyre többet fizetnek az UEFA diplomákért, hiszen a média futballt játszó MLSZ fenntartása sokba kerül, fejlesztővel, külföldi kapitánnyal és utánpótlás gondnokkal. Na meg a TF-nek is kell csurgatni, ha már egyszer nem létezhetnek egymás nélkül!? Jól jön, hogy mindeközben, futballról is hallhatunk Parreirától, Mourinhotól és társaiktól!

Carlos Parreira

Az UEFA szaklapja a Technician a következő kérdést tette fel a világbajnok edzőnek: Hogyan látja a mai futball sztárjait?

„Nekünk braziloknak nagyon romantikus ideáink vannak ezzel kapcsolatban.
A futball még mindig - és ez mindig is így lesz -, a technika és az ügyesség játéka!
A talentumok játéka! Nem lehet mindenkiből nagy énekes. Nem lehet mindenkiből elismert festő. (Mellesleg véletlenül magam is festő vagyok). Tehát a futball a tehetség, a technika, az ügyesség játéka. A futballjáték művészet! Természetesen, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a modern játék követelményeit. A technika és a játékügyesség önmagában nem elég. Szervezett csapatjátékra van szükség, ismerni kell a támadás és a védekezés titkait, a játékosoknak „fitt”-nek kell lenniük. De szentül hiszem, hogy a legmagasabb szintre jutni sztárok nélkül nem lehet. Nélkülük semmire sem mész. A sztárok adják a játékban a különbséget csapat és csapat között: egy váratlan egyéni villanás, egy ravasz szabadrúgás és folytathatnám. Viszont hangsúlyozom, ha sztárokról beszélünk én nem azokra gondolok, akik csak füstöt csinálnak. Azokat a játékosokat szeretem, akik tüzet vetnek, akik teljesítenek, eredményt hoznak. Nagyon nehéz kezelni egy edzőnek azokat, akik csak magukért játszanak, nagy füstöt gerjesztenek, de tüzet soha. Az igazi nagyok akik a tüzet hordozzák magukban, jelentik a csapatok közötti különbséget - ők az igazi sztárok”!

José Mourinho

Tecnhician: Hogyan írná le az edzői stílusát?

„Azt hiszem nagy átalakuláson mentem át. Ma más vagyok, mint öt évvel ezelőtt. Ha most a játék oldaláról nézzük, akkor azt mondhatom, hogy sokkal mélyebben elemzem ma már az első félidő játékát, mint azelőtt, mert félidőben segíteni akarok csapatomnak. Egy nagy mérkőzés közben nagyon nehéz kommunikálni a játékosokkal, ezért bekiabálások helyett feljegyzéseket készítek, - de csak az első félidőben! A második félidőt analizálhatom otthon. Szünetben, amikor a csapattal megbeszélem a történteket, megpróbálom kontrolálni érzelmeimet, és olyannak lenni, mint amilyenre a csapatnak szüksége van. Ha kell higgadt, nyugodt vagyok, vagy épp ellenkezőleg: érzelemtől fűtötten viselkedek, mert úgy látom, hogy a játékosoknak szükségük van visszajelzésre, hogy érzékeljék annak hatását, amit az első félidőben mutatott játékuk váltott ki. Kellenek az érzelmi elemek, de természetesen taktikailag is hozzá kell járulni a sikeres folytatáshoz. Mindig lehet elemezni a játékot a félidőben, de a mérkőzés után soha egy szót sem szólok, mert a játékosok ezekben a pillanatokban nem készek a szakmai elemzésekre. Összességében tehát elmondhatom, hogy a nagyon rugalmas edzői stílust pártolom, de ugyanakkor az edzéseken sokat követelek. Szerencsés vagyok, mert a klubok edzés-centrumaiban, ahol dolgoztam, több pálya is rendelkezésemre állt, így egyik taktikai feladat gyakorlásából átugorhattam a másikba időveszteség nélkül, nagyon hatásos munkát végezve kevés pihenővel. Minőségi munkát végzünk, intenzíven, rövid időszakokban. A játékosok dolgozni akarnak Portugáliában, Angliában, Spanyolországban egyaránt addig, amíg az edzések jól szervezettek, komolyak, és látják a gyakorlások célját”.

Ezekre a szavakra van szüksége a magyar edzőknek.
Rengeteget tanulhat belőle, aki kész az ismeretek befogadására.
Jó lenne, ha hagynánk most egy ideig az „extenzív intervall” tudományát!
Figyeljünk azokra, aki értenek a futballhoz.

A sorozat negyedik részétt itt olvashatja,
a harmadik részhez kattintson ide,
a második részt itt találhatja
míg az első részt ovassa el itt

/Folytatjuk: következik Luiz Felipe Scolari és Giovanni Trapattoni/.