A futball nem tudomány, hanem gyakorlat
A legnagyobb veszélyt az áltudományok rohama jelenti a sportág számára. Az állandóan homlokukat ráncoló, látványosan jegyzetelő edző a médiának, a vezetőknek játszik. Hát még azok, akik az újságok hasábjain papolnak, „mélyinterjúkat” adnak, gondosan borzolva, zselésen úgy, hogy még egy valamire való csapat kispadján nem ültek végig egy szezont.

A baj az, hogy ezek az önmagukat népszerűsítők egyre nagyobb számban lepik el a sportágat, „nyomják” az extenzív és intenzív intervall témáját, na meg a ppt tréning módszerét és minden marhaságot, amire a sportágnak nincs szüksége. Ami kellene: emberi megértés és empátia a gyerekekkel való foglakozáskor, lényeglátó szakértelem felnőtteknél – ez hiánycikk többségüknél.




Luis Aragones mondta szerényen a bécsi 2008-as EB értékelés alkalmával szövetség kapitány társainak, amikor arról kérdezték: miért cserélte gyakran Torrest, amikor kiválóan játszott, és sorsdöntő gólokat rúgott.
„Éppen ezért. Angliában kőkemény, játékost kifacsaró bajnokságban játszik. A Liverpool minden mérkőzésén szerepelt. Spóroltam az energiájával. Amikor azt éreztem, hogy - a szoros eredmény ellenére - megvan a meccs, lecseréltem, hogy pihenjen.
Ha a döntőben a németek ellen a sorsdöntő pillanatokban nem kellően fitt, nem előzi meg egy ütemmel a kapust és Lahm-ot, nem rúgja a döntő gólt”!

Igen ez az amiről a sorozatunk szólt, ez a profi szint. A szakmai lényeglátás és a gyakorlati tapasztalat. Erről beszéltek neves, elismert kollégáink az UEFA szaklapja, a Technician hasábjain.

Luiz Felipe Scolari

Technician: Miben látja a fő különbséget a dél-amerikai és az európai futball között?

„Európában a fő hangsúly a fizikai erőn, az emberfogáson és a csapatjátékon van, míg a dél-amerikai, különösen a brazil futballban nagyobb az egyén szabadsága a játékhelyzetek megoldásában. Mi csatázunk az európaiakkal a csapatjátékban és a fizikai felkészültségben, de a világbajnokságokon a brazil játékosok egyéni tudása (technikája, játékügyessége) döntőnek bizonyult. Gondoljon csak Ronaldo spicc-góljára Törökország ellen az elődöntőben 2002-ben. A maga nemében az egyéni játék értékének csúcsa volt!

Giovanni Trapattoni

Technician: Amikor sok év után majd edzői karrierje végére ér, hogyan szeretné, ha visszaemlékeznének Önre?

„Először is szeretném, ha mint emberre emlékeznének, a kapcsolatok emberi értékein keresztül.
Másodszor arra az edzőre emlékezzenek, aki mindig lépést tartott a futball fejlődésének irányaival.
Korban előre haladva próbáltam mindig fiatal maradni, profiként magyarázni a szakmát. Nagyon nagy játékosokkal dolgoztam. Platini volt a legnagyobbak egyike.
Arra a futballra igyekeztem felkészíteni játékosaimat, amelyik fizikailag sokat kíván, pozitív, kezdeményező és technikailag tökéletes. Megpróbáltam azonban mindig a földön maradni.
Néha változtatnom kellett az alapállásomon, mert az eredményesség megkövetelte.
Ez nem jelentette következésképpen, hogy a védekező futball pártjára álltam, csupán azt, hogy a jó edzőnek mindig tudnia kell a helyzethez alkalmazkodni, éppen ezért nagyon pragmatikusnak kell lennie”!

Reményeink szerint sikerült új utakat nyitnunk a szakemberek futballról alkotott nézeteiben. A nyitottság, melyről sorozatunk szereplői beszéltek, kortól, tapasztalattól, eredményektől függetlenül alapkövetelmény. A folyamatos megújulás alapja az elmélyült futballtudás, ami a pályán végzett céltudatos edzői munkában valósul meg.

A sorozat ötödik részét
A negyedik részét itt olvashatja,
a harmadik részhez kattintson ide,
a második részt itt találhatja,
míg az első részt itt olvashatja el