A jó edzés ismérveiről már több anyagot adtunk közre. Elsősorban az utánpótlásban dolgozók számára adtunk ötleteket, tippeket.  Ezeket a gondolatokat nem receptként kell átvenni, hanem olvasni, értékelni és beleépíteni a napi munkánkba. Nem szabad elfelejteni, hogy a futball nem tudomány, hanem gyakorlat. Vannak tanulható ismeretek (a különböző kötelező edzői tanfolyamok és az egyéni képzés lehetősége révén) és vannak tapasztalati ismeretek, amelyek a gyakorlatban szerezhetőek meg. Ez utóbbi két területen jelentkezik.

Az egyik, hogy az illető még játékosként milyen élményeket rögzített azzal a nem titkolt gondolattal, hogy előbb-utóbb a kispadon szeretné folytatni pályafutását. Vagyis döntő a pályán eltöltött évek tapasztalata. A másik, hogy már mint edző, hogyan dolgozza fel a napi edzések tervezését, vezetését és azok elemzését. A napi edzések vezetése és elemzése mellett döntő az edző meccsrutinja. S a rutinos edzővé válás útjában már csak egy dolog szükséges. Igaz, ez a legkevésbé befolyásolható kategória: az alkalmas személyiség.

Ha valaki a szakirodalomban elkezd kutakodni az „edzést” illetően, sorozatban találhatja az olyan anyagokat, amelyek azt elemzik, hogy milyen a jó edzés, mire kell figyelni a jó edzést illetően, vagy hogyan kell felépíteni és elemezni az edzést?

A legkevesebb információt viszont ott találja – illetve nem találja – hogy milyen a rossz edzés? Milyen edzést nem szabad tartani? Mire kell odafigyelni, nehogy (szakmai) botrányba fulladjon az edzés?

Pedig a kérdéskör megfogalmazásához elegendő visszaemlékezni a játékos-pályafutás tapasztalataira. A régi játékosok biztos, hogy átélték valamikor a "rossz edzést", amikor néha egymás szemébe is alig mertek nézni, mert annyira nem tetszett, ami az edzésen történt, de az edző iránti tiszteletből erről nem beszéltek. Esetleg röhögve kimondták és ezzel alá is ásták a szakmai vezetőjük tekintélyét.

Nos, milyen a rossz edzés?
Ezt legjobban a „rutinos edző” tudja, aki nagy tapasztalattal rendelkezik, de sajnos valamilyen okból a képességei behatároltak.
Ugyanis nem tanul, nem készül az edzésre, a saját szakmai előrelépése érdekében csak egy dolgot tud: ócsárolni mindenkit, egy szakmabeliről - edzőkollégáról, vezetőről - sem tud semmi jót mondani, felsőbbrendűséggel nyilatkozik mindenről és mindenkiről. Ha lehetőséghez jut, osztja az igazságot, mert Ő a „rutinos edző”.
Ez a típus bármilyen osztályban dolgozhat.
Foglalkoztathatják felnőtteknél, vagy gyermekeknél.
A lényeg, hogy legyen állása és kapjon „lóvét”.

Figyelem!
Anyagunk szatíra!

A szatíra az ókor óta használt lírai műfaj. Jellemzője, hogy a valóság komikus-irónikus ábrázolására törekszik. Ábrázolási módszerei között szerepel az arányok megváltoztatása, a kicsinyítés, a nagyítás, a túlzás.

Nos ilyen a „rutinos edző”!

1. A rutinos edző „tudatosan” készül fel az edzéseire. Egy évben egyszer megír 5-6 edzésvázlatot a dátumok és játékos nevek beírása nélkül. Ezt lefénymásoltatja, és minden edzésre kivisz magával egyet. Lássák a vezetők és a játékosok, na meg a szülők is, hogy Ő készül a foglalkozásokra.

2. A rutinos edző jó erős, hajtós edzéseket tart. A legfontosabb számára, hogy az edzéseit illetően milyen a foglalkozások külső megítélése. A „jól hajtsd meg őket” alapelv a döntő szempont a számára.

3. A rutinos edző felkészülten alkalmazza a „hármas edzéscélt”, vagyis …
A bemelegítésnél mindig lassú futást vezényel, majd a csapatkapitány vezényletével gimnasztikáztat.
A fő részben a kapura lövést gyakoroltatja, úgy hogy oszlopban felállítja a játékosokat a felezővonalnál, majd oldalra indítást kér, következik a szlalom labdavezetés, beadás és befejezés. A fő részben még futások is jönnek: 10 x 100, majd 5 x 200, végül 5 x 400. A levezetésben 15 percre bedobja a labdát és szabad „pulykát” engedélyez.

4. A rutinos edző a foglalkozások előtt mindig meghallgatja a játékosok képviselőit. Ha ők úgy érzik, hogy fáradtak, akkor laza edzést tart. Ha úgy érzik, hogy fásultak, akkor bedobja a labdát: „játsszatok" jelszóval és leül a kispadra, majd hozat egy kávét magának valakivel, közben cigizik. Ha van kedvük edzeni, akkor meghajtja, majd labdáztatja őket.

5. A rutinos edző még az edzések előtt, az öltőzőben elmondja az edzés feladatait, mert fontos számára, hogy a játékosok úgy menjenek ki a pályára, hogy már mindenki előre fejben tudja a gyakorlatokat.

6. A rutinos edző a mérkőzés előtti taktikai értekezleten élvezetesen és részletesen elemzi és ismerteti csapatának taktikáját, kiemeli a „hajtsuk meg”, „küzdjetek egymásért” gondolatokat. Sohasem beszél konkrét személyekről, mindig általánosságban fogalmaz. „Álljunk oda”, „Fogjuk meg” „Szereljük le” stb. …  szólamokkal irányítja csapatát. Elméletben lejátssza a meccset, és Ő kerül ki győztesen.
Ha végül kikap a csapat, az a játékosok hibája.

7. A rutinos edző elsősorban az akaratot eddzi a foglalkozásokon. Örömmel játszani, nem nagy dolog, ezért az edzésein arra törekszik, hogy „vér és veríték” folyjon.

8. A rutinos edző számára a legfontosabb, hogy az edzései után a játékosok mennyire fáradnak el. S ennek a legjobb mutatója az izomláz. Ha játékosai az edzés másnapján izomlázzal küszködnek, akkor büszke magára, Na, „jól meghajtottam őket” és ahhoz, hogy ezt feldolgozzák, erre még rá kell dolgozni! – jelszóval vezényli le a következő edzést.

9. A rutinos edző nem a részletekre figyel. Látványos gyakorlatokat tervez és vezényel, amelyben nem számít, hogy egy játékos akár tíz percig is egy helyben áll labdájával. Nem számít, hogy egy játékos az edzésen hányszor ér a labdához.

10. A rutinos edző tudja, hogy csapatában ki kinek a fia. Nem a tehetség, a játéktudás számít, hanem a kapcsolat, vagyis, hogy a játékosok „felmenőitől” milyen előnyökre számíthat. Hiszen tevékenységében a „játék” mellett az Ő személye az elsődleges.