A jó edzés ismérveiről már több anyagot publikáltunk. Elsősorban az utánpótlásban dolgozók számára adtunk ötleteket, tippeket. Ezeket a gondolatokat nem merev „receptként” kell átvenni, hanem olvasni, értékelni és beleépíteni a napi munkákba. Nem szabad elfelejteni, hogy a futball nem tudomány, hanem gyakorlat. Vannak tanulható ismeretek (a különböző kötelező edzői tanfolyamok, internetes szakmai lapok böngészése, szakkönyvek olvasása és fordítása mind-mint az egyéni képzés lehetőségét foglalják magukba). Emellett vannak tapasztalati ismeretek, amelyek a gyakorlatban szerezhetőek meg.
A gyakorlati ismeretek két területen jelentkezhetnek. Az egyik, hogy az illető még játékosként milyen élményeket rögzített avval a nem titkolt gondolattal, hogy előbb-utóbb a kispadon szeretné folytatni pályafutását. Vagyis döntő a pályán eltöltött évek tapasztalata.
A másik, hogy mint edző, hogyan dolgozza fel a napi edzések tervezését, vezetését és azok elemzését. Emellett igencsak fontos az edző meccsrutinja. A rutinos edzővé válás útjában már csak egy dolog szükséges. Igaz ez a legkevésbé befolyásolható kategória: az alkalmas személyiség.

Ha valaki a szakirodalomban elkezd kutakodni az edzést illetően, sorozatban találhatja az olyan anyagokat, amelyek azt elemzik, hogy milyen a jó edzés, mire kell figyelni a jó edzést illetően, vagy hogyan kell felépíteni és elemezni az edzést?

A legkevesebb információt viszont ott találja, – illetve nem találja – hogy milyen a rossz edzés?
Milyen edzést nem szabad tartani?
Mire kell odafigyelni, nehogy (szakmai) botrányba fulladjon az edzés?

Ezt legjobban az „efajta” edző tudja, aki vagy nem tanulja meg az alapvető szakmai ismereteket, nem készül fel az edzésére és a saját szakmai előrelépése érdekében csak egy dolgot tud: ócsárolni mindenkit.
A szakmával nem foglalkozik, a szakmabeliekről - kollégáról, vezetőről - nem tud semmi jót mondani, felsőbbrendűséggel nyilatkozik mindenről és mindenkiről. De, ha lehetőséghez jut, egyből osztja az igazságot, mert Ő az „efajta” edző.
Ez a típus bármilyen osztályban dolgozhat.
Foglalkoztathatják felnőtteknél, vagy gyermekeknél.
A lényeg, hogy legyen állása és kapjon „lóvét”.

Figyelem!
Anyagunk szatíra! A szatírára az a jellemző, hogy a valóságot komikusan-ironikusan ábrázolja. Módszerei között szerepel az arányok megváltoztatása, a kicsinyítés, a nagyítás és a túlzás.

Nos, ezek után milyen az „efajta” edző tréningje?

1. Az „efajta” edző tudatosan (!?) készül fel az edzéseire. Egy évben egyszer megír, megrajzol 5-6 edzésvázlatot a dátumok és a játékos nevek beírása nélkül. Ezt lefénymásoltatja és minden edzésre kivisz magával egyet. Lássák a játékosok, a vezetők, a szurkolók, utánpótlásnál a szülők is, hogy Ő készül foglalkozásokra.
2. Az „efajta” edző mindig erős, hajtós edzéseket szeretne tartani, mert az a legfontosabb számára, hogy milyen a foglalkozások külső megítélése. A „jól hajtsd meg őket” alapelv a döntő szempont a számára.
3. Az „efajta” edző felkészülten alkalmazza edzéselmélet „hármas edzéscélját”, vagyis …
   A bemelegítésnél mindig lassú futást vezényel, majd a csapatkapitány vezényletével gimnasztikáztat.
   A fő részben a kapura lövést gyakoroltatja, úgy hogy oszlopban felállítja a játékosokat a felezővonalnál, majd oldalra indítást kér, következik a szlalom labdavezetés, beadás és befejezés.
   Ezt a gyakorlatot úgy variálja, hogy Ő áll be a büntetőterület elé és neki kell felpasszolni a labdát, majd visszaadja a kapura lövőnek. A fő részben még futások is következnek: 5x10x100, majd 10x5x200, végül 4x3x400.
   A levezetésben pedig 15 percre bedobja a labdát és szabad „pulykát” engedélyez.
4. Az „efajta” edző felnőtteknél a foglalkozások előtt mindig meghallgatja a játékosok képviselőit.
   Ha ők úgy érzik, hogy fáradtak, akkor laza edzést tart.
   Ha úgy érzik, hogy fásultak, akkor bedobja a labdát: „játsszatok jelszóval”, vagy csináljatok valamit, ami nem megterhelő, ezek után felül a nézőtérre és hozat egy kávét magának.
   Ha van kedvük a játékosoknak edzeni, akkor meghajtja és labdáztatja őket.
5. Az „efajta” edző még az edzések előtt, az öltőzőben ismerteti az edzés feladatait, mert fontos számára, hogy a játékosok úgy menjenek ki a pályára, hogy már mindenki előre fejben tudja a gyakorlatokat.
6. Az „efajta” edző a mérkőzés előtti taktikai értekezleten élvezetesen és részletesen elemzi és ismerteti csapatának taktikáját, kiemeli a „hajtsuk meg”, „küzdjetek egymásért” gondolatokat. Sohasem beszél konkrét személyekről, mindig általánosságban fogalmaz. „Álljunk oda”, „Fogjuk meg” „Szereljük le” stb. … szólamokkal irányítja csapatát. Elméletben lejátssza a meccset és mindig Ő kerül ki győztesen.
   Ha végül mégis kikap a csapat, az a játékosok hibája.
7. Az „efajta” edző elsősorban az akaratot „terheli” a foglalkozásokon. Örömmel játszani, nem nagy dolog, ezért az edzésein arra törekszik, hogy ott „vér és veríték” folyjon.
8. Az „efajta” edző” számára a legfontosabb, hogy az edzései után a játékosok mennyire fáradnak el. S ennek a legjobb mutatója az izomláz. Ha játékosai az edzés másnapján izomlázzal küszködnek, akkor büszke magára, „Na jól meghajtottam őket” és „erre még rá kell dolgozni!” – jelszóval vezényli le a következő edzést.
9. Az „efajta” edző látványos gyakorlatokat nem tervez. Nem érdekli, hogy egy játékos akár tíz percig is egy helyben áll labdájával. Nem számít, hogy egy játékos az edzésen hányszor ér a labdához.
10. Az „efajta” edző tudja, hogy csapatában ki kinek a fia. Nem a tehetség és nem a játéktudás számít, hanem a kapcsolat vagyis, hogy a játékosok „felmenőitől” milyen előnyökre számíthat. Hiszen tevékenységében a „játék” mellett az Ő személye az elsődleges. Ezt a felismerést az edzésein is kimutatja….