Cselezni szabad, mi több kell! – 1. rész

 A cselezés a labdarúgó játék technikájának alapvető mozgása. Nélküle a játék nem lenne teljes és valljuk be nem lenne érdekes sem. A lelátón helyetfoglaló szurkolókat a mérkőzésen három dolog érdekli, a győzelem, a gól és az egyéni megoldások – amelyek a kapura lövésben és cselezésben jelentkeznek. Varázslatos dolog látni egy-egy a kívülálló számára szinte „megmagyarázhatatlan" cselt. Sok esetben nem is a cselező játékos az aki gólt lő, de a gólhelyzetet rendszerint ő teremti meg.

A jól cselező játékos nagy gondot tud okozni az ellenfél soraiban. Gyakran több védőjátékost is képes lekötni, ezáltal a társainak nagyobb lehetősége, területe van a játékhelyzetek megoldásához. Ez azt jelenti, hogy a jól cselező játékosnak minimum egy csapattársa üres, akihez szabadon passzolhat. Ebből a megállapításból viszont az következik, hogy a folyamatos csapatjátéknak feltétele a csel! Csellel tudunk megszabadulni a védőjátékostól, csellel lehet kényszeríteni a védelem átcsoportosítását a labdával jól bánó játékos irányába és fellazítani a védelmet a másik oldalon.

Ugyanakkor a felesleges, öncélú cselezések az utóbbi években megszűntek. Fegyelmezettebbek lettek a játékosok, igaz nem önszántukból. Leszűkült a területük, fegyelmezettebb lett a csapatjáték, a labdaelvesztések nagyon sokszor komoly veszélyt jelentenek a csapat védekezésében.

Kérdések merülhetnek fel a cselezés technikájával és a csapat stratégiájával kapcsolatban.

Milyen követelményeket támasszunk a cselekkel szemben?
Mikor hasznos?
Mikor nem célszerű?

A cselezés hasznos, ha:

  • segíti a csapat elképzeléseit;
  • nem gátolja a folyamatos játékot;
  • a csel a támadás irányába történik;
  • a saját vagy a társ helyzetbe hozását szolgálja;
  • nem álló helyzetben történik;
  • nem öncélú;
  • a súlypontképzést szolgálva a pálya hosszanti tengelyének valamelyik oldalán;
  • nem a közvetlen védelmi vonalban, vagy mögötte (pl. kapusnál) történik.

A csel nem más, mint az ellenfél tudatos megtévesztése. E tevékenységet végző játékos és a csapata időt, teret nyer a cselezés által ahhoz, hogy közelebb kerüljenek az ellenfél kapujához. Ezek a mozgások természetesen a támadó csapat játékosaira vonatkoznak. Bár a védőjátékosok is végrehajthatnak cseleket. A védőjátékosok megtévesztő mozgásai, testcselei a labdaváltás pillanatát segítik. Egy-egy ilyen megtévesztő mozdulattal, mozgással a labda tulajdonváltását szorgalmazzák.

A csellel szemben támasztott elméleti „követelmények”:

  • Hihető legyen;
  • Olyan ritmusban történjen, hogy lehessen rá reagálni. Ha túl gyorsan végzi a labdás játékos egymás után a cseleket, nem lehet rá reagálni, mert az idegrendszeri folyamatoknak van egy ún. reakcióideje. A túlzottan gyors cselekre nincs idő rámozdulni; 
  • Jellemző legyen az egyénre. Bár kétségtelenül sztárjátékosok „egyéni mozgásait” igyekeznek lemásolni az utódok, de a „másolás” sohasem lehet tökéletes, mert az egyéni mozgásszerkezet mindig érvényesül.

A cselezés alapjai:

  • Labdakezelés két lábbal;
  • Fordulékonyság;
  • Hatékony megtévesztés;
  • Trükkök a labdával;
  • A labda folyamatos mozgatása illetve adott esetben megállítása;
  • Önbizalom;
  • Ritmusváltási képesség.

A cselezést és a labdavezetést a szakemberek általában egy kategóriába sorolás alapján oktatják, igaz tanításának nincsenek egységesen elfogadott alapelvei.
De abban minden edző egyetért, hogy a futball magas szakmaiságát csak a technikai tudás fejlesztésével, egyéniségek nevelésével és nevelődésével lehet biztosítani.

Általánosságban elfogadott alapelvek:

  • Magas szintű ügyesség-fejlesztés;
  • Labdaérzékelés fejlesztése;
  • A boka és a labda folyamatos kapcsolata;
  • Az egyéniség kibontakozásának támogatása, mint legdöntőbb elv.

Különböző iskolák vannak. Kettőt emelnénk ki.
A két legérdekesebbet.

A hollandoknál a 80-as évek végén és a 90-es évek elején a Coerver iskola, ahol is a holland szakember megfigyelte, aprólékosan elemezte a kor nagy játékosainak mozgását,  sajátos egyéni cseleit és ezeket építette be „labdaiskolájába”.
Nagyon látványos, pontosan kidolgozott módszer volt.

A Coerver féle módszer több alcsoportra osztható:

  • A lábfej érzékelés kiépítése, amelyben minden helyzetben tökéletes kapcsolatban van a labdával, (nálunk elsősorban annak idején ezt a részt emeltük ki).
  • Az 1:1 elleni játék fontossága. A labda megtartása, az ellenfél labdától való távoltartása, megtévesztő mozdulatok végzése, a cselezés alapmozgásai tartoznak ide, de ezek is a küzdelemben, a párharcban kell, hogy jelentkezzenek.
  • A 2:1 elleni játék ismerete. A labdás játékosnak akkor van nagyobb lehetősége a védőt átjátszani, ha egy labda nélküli társ mellé (mögé, elé) érkezik, mert így a védő figyelme megosztódik.

Példa a Coerver módszerre:

<
>

A brazil iskola
A brazil futballiskola nem azonos avval a tévhittel, hogy az edző lemegy a tengerpartra és ott összeszedi a kész játékosokat. Az kétségtelen, hogy a brazil gyermekek a nap nagy részét futballozással, labdával töltik el, de a képzésükben megszámlálhatatlan kis helyi és nagyobb országos futballiskola vesz részt.
A brazil játékosok magas szintű cselező készsége elvitathatatlan, ez több dologból tevődik össze:

  • „Érzik” a labdát. A képzési rendszerükben különböző labdatípusokkal dolgoznak (az utcai focit most nem beleszámítva). Játékeszközük a könnyű gumilabda, nehezebb futsal típusú labda majd az „igazi" mérkőzéslabda;
  • Bármikor, bármilyen játékhelyzetben van egy labdás játékos, labda nélküli társa már érkezik hozzá segíteni;
  • Hihetetlenül magas szinten tudják alkalmazni a ritmusváltásokat (labda mozgatásának a lassítását és a labda hirtelen felgyorsítását);
  • Az érkező labdát a lehető leggyorsabban birtokba kívánják venni, ezáltal időt nyernek a labdával való további döntési helyzetekhez.
  • Alapvetően kreatív játékot játszanak

Film a brazil iskoláról:


>

A több részes „Cselezni szabad” … sorozatunkban gyakorlati ötleteket is kívánunk adni a foglalkozások szervezéséhez.
Addig is néhány nagy egyéniség jellemző cseleiben merüljünk el.
Fantasztikusak.
Cristiano Ronaldo


>

Dennis Bergkamp (Arsenal)
Hihetetlenül precíz megoldásai miatt az európai labdarúgás egyik nagy egyénisége volt.


>

Zlatan Ibrahimovic, még az Ajax Amsterdam csapatában.
Mozdulatait látva nem csoda, hogy az Internazionale leigazolta.
A film címe: a „Cselkirály”


>



Lap elejére