Miközben a beszámolómat készítem az angol sztár klubnál töltött látogatásomról kaptam a hírt, hogy a napokban egyeztetett Alan Shearer menedzser Mike Ashley-vel a Newcastle United tulajdonosával. A beszélgetés alapja, hogy hogyan tovább? A csapat kiesett a Premier League-ből. Körülbelül 30-60 millió fontjába kerül a kiesés a Szarkáknak, ami az elmúlt két szezon összesen 250 milliós költségvetéséhez képest nem olyan jelentős összeg - az AFP hírügynökség szerint. A szezon hajrájában kinevezett Shearer szerint óriási hibákat követtek el és nagyon gyorsan jelentős változtatásokat kell végrehajtani. 
"A kiesés mindannyiunknak óriási csalódás. Mike és én a héten leülünk megbeszélni Alannel, merre tovább. Remélhetőleg még ezen a héten bővebbet is tudok mondani a szurkolóknak. Az egyik első feladat Shearer jövőjének tisztázása lesz" - közölte Derek Llambias ügyvezető igazgató a klub honlapján.

A felnőtt csapat két edzését láttam, amiben nem találtam semmi különlegeset, szakmailag.
A gyakorlatok, feladatok ugyanazok, mint bárhol máshol. Jó ideig az iram se ostromolta a csúcsokat.
Amikor viszont a játékokra került a sor addigra felpörögtek a játékosok és komoly tempó alakult ki.
A menedzser csak nézte az edzést, sokáig egy szót sem szólt. A gyakorlati munkát az edzők végezték nagy átéléssel. Jó volt nézni, hogy mekkora energiát fektetnek az edzés levezetésébe. A menedzser csak egyszer szólalt meg, amikor a játékban túl sokat vacakoltak az azonnali lövések helyett. Igaz, hogy ekkor viszont üvöltött a labdarúgókkal. Ami szembetűnő volt, az a nagy iram melletti labdabiztosság. Nagyon keveset hibáztak a játékosok. Az egész edzés precízen előkészített, percre pontos lebonyolítású, fegyelmezett végrehajtású volt. Az edzés végén tudtam néhány szót váltani az edzőkkel és a menedzserrel. Az egyesületi vezetők, a játékosok, és az edzők nagyon bíznak Shearer érkezésében. Pozitívabb szemléletet és nyugalmat várnak tőle.

Látogatásom alatt három mérkőzést láttam.
Elsőként egy U18-as bajnokit. Ebben a korosztályban 91’-90’-ben született és néhány idősebb fiatal játszhat. A magyar U19-es bajnokság élcsapatainak felel meg ez a korosztály. Ez a csapat akadémiai gárda.
A mérkőzést az edzőcentrumban játszották.
Az előkészületeket nem bonyolították túl.
Mobil kapukat használtak (!), egy kék zsinórt húztak a pálya köré, amin belül nem mehetett senki és már indulhatott is a játék. Láttam néhány kiemelkedő képességű külföldi játékost, de a többség nem nyűgözött le.
Nagy iramban, gyorsan futballoztak, rengeteg párharccal, sok futással. Nagyon kevés az oldalpassz, sok a mélységi átadás és üres területbe indítás. A támadók gyakorlatilag végig futják az egész meccset.
Állandóan elmozognak, beindulnak, labdavesztés után pedig azonnal megtámadják a védőket. Összehasonlítva a magyar U19-es bajnokiság élcsapatainak mérkőzéseivel, nem láttam különbséget, sem iramban, sem technikai színvonalban, sem párharcban, sem mentalitásban és néhány külföldit leszámítva a játékosok tudásában sem.

Élőben láttam a Newcastle - Chelsea Premier League mérkőzést. Maga a mérkőzés közepesre sikerült, könnyedén nyert a Chelsea, de a hangulat nagyon jó volt. Telt ház volt, több mint 50.000 néző.
A stadion körben teljesen zárt, így minden hang visszaverődik és felerősíti a szurkolást. Érdekesség, hogy a pálya négy sarkában egy-egy időmérő óra van, és nincs eredményjelző tábla. A miértre nem tudtak válaszolni. Anyagi oka nem lehet, hiszen ez az egyik leggazdagabb klub.
A „Bar szinten” néztem a mérkőzést, ami azt jelenti, hogy ezen a szinten , egy báron keresztül lehet kimenni a lelátóra. Mondanom sem kell, hogy a szurkolók komolyan kihasználják a bár adta lehetőségeket.

A szurkolás teljesen egyedi. Az egész stadion együtt énekel és szurkol. A játékosokat egy szóval sem bántják és minden apró pozitívumot vastaps kísér.
A csapat kieső helyen állt, nehéz helyzetben volt. Rengeteg a külföldi és agyonfizetettek a játékosok. Ennek ellenére mindig telt ház van minden mérkőzésen, mert a szurkolók a klubot szeretik és nem csak az eredményeket. Hasonló helyzetben Magyarországon a szurkolók a pokolba kívánnák az összes vezetőt, játékost és körülbelül 500 ember szédelegne a lelátón.

A következő mérkőzés, amit láttam, a tartalék csapat mérkőzése volt hétfőn a Manchester City ellen a stadionban. Ez volt a legjobb mérkőzés a három közül. Nagy iram, nagyon kemény játék és nagyon bátor támadó felfogás jellemezte a meccset. Nyert a Newcastle és a mérkőzést négyezren látták.

Az Akadémiát az utolsó napon látogattam meg.
A körülmények megegyeznek az edzőcentrumban tapasztaltakkal, annyi különbséggel, hogy a műfüves pálya nincs befedve.
A felfogásuk teljesen egyedi és számomra furcsa.
Az Akadémia évi 340 millió forintnyi összegből gazdálkodik.
Az edzők az U15 korosztálytól főállásúak, a kisebbeknél mellékállásban dolgoznak. A fizetéseket nem árulták el.
Nagyon érdekes, hogy a kisebb korosztályokkal nem nagyon foglalkoznak. Azt mondják, hogy több helyen is van csapat a városban, náluk a kisebb csapatok létszáma 18-20-ra tehető. Elmondták, hogy a felnőtt és tartalék csapatban összesen egy helyi születésű játékos van. Ami ennél sokkal meglepőbb, hogy U16 korosztálytól felfelé összesen egy-két helyi születésű labdarúgó van. Erre többször is rákérdeztem, mert azt gondoltam, hogy a hiányos angol tudásom miatt félreértem a dolgot. A többiek más angol városból jöttek, és már ezekben a korosztályokban is U16-tól a tartalék csapatig 11 külföldi játékos szerepel.
Megkérdeztem, hogy mit szólnak ehhez a szurkolók, és a város.
Azt felelték, hogy itt a szurkolók a klubot szeretik. Nem akarnak beleszólni abba, hogy hány külföldi van és mennyi pénzért. Mindent megtesznek a csapatért és ezt így tartják természetesnek. Ha másodosztályú lesz a United, akkor is ötvenezren lesznek a meccseken. A fiatalok családoknál vannak elhelyezve, nem kollégiumban laknak. Most gondolkodnak egy kollégium felépítésében, mint mondják: az lehet a jövő, de nem erőltetik.

Néhány gondolat Kádár Tamásról.
Népszerű és nagyon szeretik őt. Annak ellenére, hogy komoly szerződéssel rendelkezik nem változott semmit. Ugyanolyan szerény közvetlen, tisztelettudó, mint volt.

Megmaradt az a csibészes szemtelensége is, ami jellemezte, de azt pontosan tudja most is, hogy mit engedhet meg magának. Megérkezésemkor a reptéren megkérdezte, hogy „idetalált Misi Bá ?”. A város centrumában egy elegáns bérházban laknak, barátnőjével Edinával, egy modern lakásban. Nagyon helyesek együtt. Szinte gyerekek voltak, amikor kikerültek, de nagyon szépen megállják a helyüket. Tamást a klubnál is és a szurkolók között is a legnagyobb tehetségű fiatalnak tartják. Szuperlatívuszokban beszélnek róla.

Ha nem történik a lábtörése januárban, már bemutatkozott volna az első csapatban. Borzasztó kemény rehabilitációs edzéseken vesz részt. Minden délután hulla fáradtan ért haza két edzés után és csak enni kelt fel az ágyból. Két edző foglalkozik vele és mondhatom, hogy tényleg gyilkos, amit csinál. Boksz, kerékpár, evezés, uszoda váltják egymást. Minden gyakorlatot időre, erős intenzitással csináltatnak vele. Ezen a héten kezdte el a könnyű futó edzéseket. A klubbal történt megbeszélések szerint május végén hazajön szabadságra és bekapcsolódik az U19-es csapat munkájába. Mindenki nagyon bízik abban, hogy ősztől teljes értékű lesz.

Összességében elmondhatom, hogy nagyon értékes utam volt. Láthattam, hogy ott sem istenek élnek (Shearert kivéve), és az elvégzett munka sem más.
Mégis mi az, ami miatt lényegesen előttünk járnak?

1. Az edzéskörülményeik tökéletesek, mind a felnőtt, mind az utánpótlás szintjén.
2. A stadion remek hangulatú, a gyepszőnyeg tökéletes, a szurkolók kiszolgálása éttermi színvonalú.
3. Az utánpótlásban és az első csapatnál is nagyon erős a minőségi konkurencia.
4. Mindenki a saját dolgával foglalkozik. A menedzser a tejhatalmú főnök, az ő engedélye nélkül nem történhet semmi.
5. A dolgozók reggeltől estig azzal foglalkoznak, hogy az edző pályák minél tökéletesebb állapotban legyenek. Nem tudom, hogy milyen a munkaidejük, de ott mindig dolgozott valaki.
6. Az edzők mentalitása nagyon erős. Kínos precizitással dolgoznak és komoly átéléssel. Nagyon aktívak és izzanak egész edzésen. A legkisebb, legtermészetesebb feladatoknak is nagy jelentőséget tulajdonítanak.
7. Amit elhatároznak, azt megcsinálják és nem csak dumálnak róla.
8. A szülőknek a centrumba tilos a belépés, ez a bejáratnál ki is van írva.
9. A szurkolók klubszeretete, futballtisztelete, rajongása, türelme megható. Adtam ajándékba egy ZTE zászlót annak a taxisnak, aki Tamást és engem is furikázott. Úgy örült, hogy alig hittem el.

Amit az  első három pontban leírtam, az pénzkérdés, amiből a magyar futballban kevés van. Ezt a teljesen lerobbant infrastruktúrát csak állami támogatással lehet újjáépíteni. A minőségi konkurencia szintén csak sok pénzzel oldható meg.
Ami viszont a többi pontot illeti gondolkodjunk el egy kicsit!

• Hány szereptévesztett résztvevő van a mi futballunkban?
• Hányan akarnak beleszólni, véleményt formálni a szakemberek munkájába, persze minden felelősség nélkül, felnőtt és utánpótlás szinten?
• Hány szertáros akarja meghatározni az edzésidőpontokat?
• Nagyon sok helyen milyen nívón és lelkesedéssel  kezelik a pályákat ?
• Hány pontatlan, szétszórt, felkészületlen edzőt láthatunk ténykedni a különböző osztályokban?
• Hány edzőt láthatunk karba tett vagy zsebre dugott kézzel, unottan edzést tartani?
• Hány unintelligens, trágár üvöltő dervist lehet látni a mérkőzéseken a kispadokon a különböző mérkőzéseken?
• Hány önmagából kivetkőző, verekedő, mindenbe beleszólni akaró, és mindent jobban tudó szülő van az utánpótlásunk mindennapjaiban?

Azt gondolom, hogy ezek a pontok viszont nem a pénz kérdése.
Kultúra, intelligencia, tolerancia, lelkesedés, tisztelet, türelem, lojalitás pénzen nem vásárolható meg. Pedig ha ezek jellemeznék a labdarúgásunk mindennapjait, jelentőset léphetnénk előre.
Ha valaki azt gondolná, hogy Angliáig kell repülni ahhoz, hogy ezt megtapasztaljuk,  annak ajánlom, hogy üljön autóba és menjen néhány kilométert és nézzen szét Ausztriában. Ugyanezt fogja tapasztalni.

Nagy Mihály, UEFA Pro

A cikk első részét itt is elolvashatja!